„Agglomerációs nyomás: eddig és ne tovább!”
„Mára Budavidék és az egész agglomeráció lakossága küzd a kiköltözési hullámot meglovagló építőipari lobbival. De miért is baj, ha egy város vagy falu „gyarapszik”? – kérdezhetné, akit egyébként nem zavar, hogy a természet zöldjét az aszfalt és beton szürkéjére cseréljük. Azért, mert ennek árát többszörösen mi, helyben lakók fizetjük meg – és egyre inkább nyilvánvaló, hogy a frissen beköltözők is.
Az agglomeráció egyre nagyobb nyomás alatt van: településeink nem a helyben élők, nem is tudatos település-tervezés, hanem a társasházépítő befektetők érdekei mentén növekednek. A jogi környezet ugyanis olyan, hogy szinte bármi, bárhová építhető. A beruházók ráadásul a nagyobb haszon reményében még ezt is gyakran kijátsszák. Közben a helyi közösségek és a környezet érdekeit az önkormányzatok jogkörök híján nem tudják érvényesíteni.
Ennek a veszélyes trendnek az ellensúlyozására indítottunk egy mára igen népszerű petíciót megmaradt zöldfelületeink védelmében, a megalapozatlan lakóövezet-bővítések ellen és az önkormányzatok megerősítéséért. Nem tartható, hogy miközben a helyi közösségek választott tisztségviselőktől várják joggal a megoldást, ők hatáskör híján nem tudnak lépni, végső soron nem tudnak helyi érdeket érvényesíteni. Ez lenne a feladatuk, és ha hatáskörmegvonással „kiskorúsítják” őket, esélyünk sincs arra, hogy hatékonyan védjék a települést.
Pedig a helyzet egyre durvább. Több helyen láthatjuk, hogy vége a szépelgésnek, már nem is „lakópark” elnevezés szerepel az utcai jelzőtáblán, hanem „lakótelep”. Miért is szépítenénk a valóságot, amikor sok helyen nem hogy park vagy közösségi tér, de járda sincs, a szükséges infrastruktúráról nem is beszélve. És a jelen helyzetben forrás sincs rá.
Vagy nézzük, mi történt például a pátyi Körtés 2 beruházással. Az önkormányzat egy állítólagos jogi kényszerre hivatkozva leszerződött a befektetővel, majd jóváhagyta a terület átminősítését, és már folyik is a közműtervezés és talajelőkészítés. A projektet többen vitatják, és még Budakeszin sem nézik jó szemmel (már akik tudnak róla): az odaköltözők egy része biztosan a településünkön fog átmenni a budai kerületek irányába, tovább növelve a zsúfoltságot az utakon.
És ott van még Biatorbágy, Herceghalom, Pilisjászfalu… hosszan sorolhatnánk a helyeket, amikben a beruházók fantáziát látnak. Mert nekik ez valóban remek üzlet – mi viszont mind ráfizetünk.
Először az adóforintjainkkal, mert az eladási árban soha nincs benne a megnövekedett igényt kielégítő infrastruktúra, másodszor pedig életminőségünkkel, mert lassan egy kórosan burjánzó elővárosban találjuk magunkat a zöldövezet helyett, amelyben eddig éltünk, és amiért szerettünk itt élni. És nemcsak mi, de gyerekeink is fizetni fogják ezeket a súlyos árakat, ha nem fogunk össze, és változtatjuk meg a rendszert.
A helyben élők érdeke és a környezeti érdekek – ezeknek kell előtérbe kerülni a befektetői érdekekkel szemben!”
- Reich Tamás, Szél Bernadett
