Az aradi vértanúkra emlékezve

Egy szerencsésebb nemzetnek több ünnepnapja van, mint emléknapja, gyásznapja. A magyar nemzeti történelem ez utóbbi kategóriában szinte verhetetlen. 1849. október 6-ára, az aradi vértanúk és Batthyány Lajos kivégzésére emlékeztek meg a Nagy Sándor József Gimnáziumban.

A megemlékezés elején a gimnázium 12. b osztályának zenés-táncos műsorát láthattuk. Már az első mondat megrendítő hatású volt: ?Honfinak lenni nehéz, de nem lehetetlen? ? idézték Széchenyi István híres mondatát.

A műsor elhangzása után Fajtha Anita, az Erkel Ferenc Művelődési központ igazgatója tartott gondolatébresztő beszédet. Kiemelte: az aradi vértanúk 30 és 54 éves közöttiek voltak, a legszebb férfikorukban végezték ki őket. Végül a megemlékezés színhelyének névadójától, az egyik vértanútól, Nagy Sándor Józseftől idézte utolsó mondatait: ?De rettenetes volna most az elmúláson gondolkodni, ha semmit sem tettem volna életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.?

Czifra Zsuzsanna, a Széchenyi István Általános Iskola igazgatónője, önkormányzati képviselő így kezdte köszöntő beszédét: ?Anyanyelvét, családi hátterüket tekintve egészen különbözőek voltak, de nem számítottak ezek a különbségek, hiszen a jó ügy terelte őket egy táborba.?

A mai kor embere még most sem dolgozta fel teljesen az eseményeket, a következményeket. Bizalmatlanok vagyunk, ha a külföld nemzeti önrendelkezésünk gyengítésére törekszik, mert eszünkbe jut Haynau.

A vértanúk sorát nézve kiderül, hogy összetartozunk ezekkel a nemzetiségekkel, akikkel együtt élünk a Kárpát-medencében. A különböző nemzetiségű katonatisztek közös ügye volt Magyarország. Együtt erősebbek voltak, mint külön-külön. ?Újra kell kötnünk a régi barátságokat? ? fejezte be a beszédet a képviselő asszony.

Pelyach István történész megemlékezésében azt a kérdést boncolgatta: indokolt-e október 6-át gyásznapnak tekinteni? Ábrányi Emil 1883-ban keletkezett versét (Október 6.) idézte, amelynek végső tanulsága: ?Nem hiába haltak meg!?. Ezek az emberek tisztelettel és becsülettel életüket adták egy ügyért, ami akkor és ott nem valósulhatott meg. Azt azonban elmondhatjuk: ?Él nemzet és van haza.? Az önálló nemzetállam megteremtése csak később sikerült, de sikerült.

A vértanúk névsorát tekintve megállapíthatjuk: a soknemzetiségű osztrák birodalom jó néhány nemzetisége megtalálható közöttük. Talán mindössze négyet mondhatunk közülük született magyarnak. De ez a tabló így teljes, hiszen küzdelmük nem pusztán magyar ügy volt, hanem az európai szabadság és a zsarnokság ügye. Mindannyian önként álltak a magyar szabadságharc oldalára.

Beszédének végén a mártírok utolsó éjszakai tevékenységét említette. A leginkább döbbenetesnek Dessewffy Arisztid jóízű alvása bizonyult. Semmiféle lelkiismeret-furdalása nem volt…

Pelyach István végső tanulságként kiemelte: a szabadság szent ügyéért érdemes feláldozni az életet. Példájuk örökké él.

A megemlékezés végén Budakeszi Város Önkormányzata, a település iskolái, civil szervezeteinek képviselői megkoszorúzták Nagy Sándor József emléktábláját.

Szabó Tibor Mihály

Fotógaléria itt.

A Buda Környéki Televízió által készített felvétel megtekintéséhez kattintson az alábbi képre: