A németek kitelepítése – 1946

2012 decemberében a magyar országgyűlés a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává nyilvánította január 19-ét. 1946-ban ezen a napon indult útnak az első vonat Budaörsről, ezzel vette kezdetét a magyarországi svábok kitelepítése.

Budakeszin 1946. március 19. és 25-e között zajlott le a németek elűzetése. Hat nap alatt közel 4000 ember kényszerült szülőföldje elhagyására, ami Budakeszi újkori történetének legnagyobb tragédiája. A szomorú és szégyenteljes kitelepítésről 2013-ban Budakeszi Város Önkormányzata egy dokumentumfilm bemutatásával emlékezett meg, ami a Buda Környéki Televízió égisze alatt, lelkes lokálpatrióták, történészek közreműködésével került megalkotásra. Jelen írás a filmhez kapcsolódóan szeretne emléket állítani az elűzötteknek. Külön köszönet illeti meg Somlai Péter Ferenc történészt, a kortörténeti háttér részletes és precíz bemutatásáért.

Az előzményekről mindenképpen szót kell ejteni: a II. világháború után a szövetséges nagyhatalmak a németség egészét a kollektív bűnösség vádjával illették, illetve sújtották. Magyarországon a kitelepítési rendelet 1945 decemberében született meg, mely kimondta, hogy mindenkit ki kell telepíteni, aki az 1941-es népszámláláson magát német anyanyelvűnek, illetve német nemzetiségűnek vallotta, emellett a Volksbund és az SS tagokat, valamint azokat, akik korábban magyarosított nevüket visszanémetesítették.

Ekkor hazánk lakosságának legjelentősebb kisebbsége volt a németség a maga 7%-os arányával. A német megszállás után az egész országban tetten érhető volt egyfajta németellenes hangulat, aminek felnagyításában oroszlánrészt vállalt a korabeli sajtó is. A svábok bűnbakok lettek szinte mindenért, ami a megszállás alatt történt. Aljas propaganda folyt ellenük. A földreform is sokat nyomott a latban, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy nincsen annyi föld, mint amennyire igény lenne a magyar szegényparasztság részéről, tehát a németek földjeit, vagyonát is el kellett kobozni, valamint egyéb direkt politikai indokok is közrejátszottak a gyalázatos kitelepítés megvalósításában.

A 18. század folyamán települtek be Magyarországra a németek, amiről korábban egy remek cikket írt a Budakeszi Hírmondó hasábjain Mayer Edina. A svábok nem úgy jöttek ide, hogy leigáztak valakiket, hanem behívták őket, hogy a török után elnéptelenedett földet felvirágoztassák. Igen szorgalmas nép vetette meg itt lábait. Nagyon sokat köszönhetünk őseinknek.

Budakeszi újkori történelme a svábokról szól. Ez elvitathatatlan. Városkánk lakossága 250 éven át több mint 95%-ban németajkú és katolikus volt. Budakeszi arculatát, mindennapjait az említett svábság határozta meg. A földművelő és szőlőtermelő kis sváb falucska helyett a millennium idejére már egy több lábon álló, dinamikusan fejlődő községet fémjeleztek a ?budakeszi táblák?. Budakeszi hamar polgárosodott, amiben elvitathatatlan szerepe volt a főváros közelségének. A két világégés közti Budakeszit nevezi a korabeli generáció a település aranykorának. Pezsgő kulturális élet jellemezte, aminek egyik kimagasló csúcspontja volt az 1931-es élőszereplős passiójáték, melyről több országos újság is beszámolt. Budakeszi egyúttal a fővárosiak kedvelt pihenőhelye is volt. Falusias jellegét azonban megtartotta, és ?mindenki ismer mindenkit? alapot olyan volt az egész, mint egy nagy család. Az itt élő svábok nagyon erősen kötődtek szülőföldjükhöz és egymáshoz is, minden ide kötötte őket, hiszen eddigre nagy általánosságban elmondható volt, hogy 7-8 generáció cserélődött ki a betelepítés óta eltelt több mint 200 év alatt.

1946 januárjában ? amikor már zajlott a budaörsi kitelepítés ? Budakeszit körbezárták a PRO (Politikai Rendvédelmi Osztály ? az ÁVH elődszervezete) belügyesei, szép magyar szóval: verőemberei. Ezzel párhuzamosan a községházán kifüggesztették a kitelepítési listát. A faluból kijutni, illetve a faluba bejutni nem volt egyszerű dolog, aki pedig rajta volt a több ezer nevet tartalmazó listán, az egyáltalán nem hagyhatta el Budakeszit. A PRO verőlegényeiről nagyon sok rémtörténet kering, rengeteg helyi lakost zaklattak, bántalmaztak, sőt igen sokakat jó alaposan meg is vertek. A zárlat feloldása után (a kitelepítést követően) néhányan Budakeszin telepedtek le közülük, természetesen jó előre kiszemelt kitelepített sváboktól elkobzott ingatlanokban. No comment?

A kitelepítési listára ? mint már említettük ? zömében azok kerültek fel, akik az 1941-es népszámláláskor német nemzetiségűnek és egyúttal német anyanyelvűnek is vallották magukat. Természetesen különféle, hathatós indokokra hivatkozva lehetett mentességet kapni, de az csak keveseknek adatott meg.

Március 19. és 25-e között közel 4000 budakeszi őslakos kényszerült lakhelye elhagyására, számos családot szakítottak szét. Az elűzöttek fejenként egy 50 kilós csomagot vihettek magukkal, egész életük munkáját maguk mögött kellett hagyniuk. Négy vonatot indítottak a biatorbágyi állomásról, így egy szerelvényen hozzávetőlegesen 1000 ember utazott. Marhavagonban, 5-6 napig tartó hosszú úton, embertelen körülmények között utaztak, mire megérkeztek zömében Baden-Württemberg tartományba, az amerikai megszállási zóna területére.

Az elűzött magyar svábokkal a németek sem bántak kesztyűs kézzel, magyar cigányoknak hívták őket, és megalázó módon viselkedtek velük. A német parasztok válogattak a frissen érkezett ?magyarok? között, kb. úgy, mint 2000 évvel korábban a rómaiak a rabszolgapiacokon. Azonban az elűzöttek német földön is hamar bizonyítottak, hiszen alig telt el 1-2 esztendő, és sokaknak már volt házuk, ne adj? isten autójuk is. A szorgalmas svábság ?új? lakhelyén is hozta formáját, azt a formát, amivel Budakeszit is felvirágoztatták annak idején. S bár megállták a helyüket, idővel be is illeszkedtek, mégis sokan szentül hittek benne, hogy nagyon, de nagyon rövid időn belül visszatérhetnek szeretett Budakeszijükre. Nem így történt?

És végezetül kanyarodjunk vissza Budakeszire! A szemtanúk elmondása szerint drámai volt az a néhány nap, amikor ?kipucolták? a lakosság nagy részét. Az itthon maradott sváboknak, illetve az akkor itt élő nem sváboknak is (akik mellesleg igen jó viszonyt ápoltak egymással) szívszorító volt látni, ahogy ismerőseik, rokonaik, ne adj? isten családtagjaik indulnak a teljes ismeretlenbe. Ugyanilyen fájdalmas lehetett látni a kiürült Budakeszit is, az üres házakat, belélegezni a félelem levegőjét, rettegni a holnaptól stb. Számos visszaélés történt az elűzöttek itt maradt vagyontárgyaival is. Voltak, akik soha többé nem találkozhattak rokonaikkal, sokan soha sem látták viszont szeretett szülőfalujukat. Szomorú történet, …és az emberek nem beszéltek róla….

1946-ban Budakeszi lakosságának kb. 60%-ban kicserélődött. Hosszú évek teltek el, mire itt maradottak és kitelepítettek újra láthatták egymást.

Végezetül: hadd ajánljuk a kedves olvasó figyelmébe a ?Vertreibung Wudigess 1946? című dokumentumfilmet, melyet már sugároz a Buda Környéki Televízió. A film alapján készült a jelen írás is, így köszönet illet mindenkit, aki a film elkészítésében közreműködött, illetve támogatást nyújtott: dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia polgármesterasszonyt, Balczó Kornéliát, a televízió tulajdonosát, valamint Bednárik Jánost, Gellér Dávidot, Kiss Orsolyát, Lukács Mihályt, Nagy Noémi Liánát, Nagy Lajost, Somlai Péter Ferencet és Wunderlich Gábort.

Huber-Szabó Lőrinc

A kitelepítés emléknapján készült fotók megtekintéséhez kattintson ide!

A Buda Környéki Televízió ?Vertreibung Wudigess 1946? című dokumentumfilmjének megtekintéséhez kétszer kattintson az alábbi képre:

A Buda Környéki Televízió által készített „Gyertyafényes szentmise a kitelepítettek emlékére” felvétel megtekintéséhez kétszer kattintson az alábbi képre: