A közművelődés megújítása

Tóthné Fajtha Anita, az Erkel Ferenc Művelődési Központ vezetője a napokban vehette át a Pest megyei közművelődésben eltöltött 10 éves időszak után a kitüntető ezüst gyűrűt és az elismerő oklevelet.

Az igazgatónővel a budakeszi közművelődésről, a civil szervezetekkel történő összefogásról és a turizmusról beszélgettünk.

 

Október végén átvehetted az elismerő díjat. Izgalmas volt az idevezető út?

 

Igen. Legelső munkahelyemen, egy könyvtárban kezdődött a Vecsési Nagyközségi Könyvtárban dolgoztam. Valahol a saját személyiségemből adódóan nekem ez ?kevésnek? bizonyult, így az olvasószolgálat mellett olvasó táborokat szerveztem, Közhasznú Információs Adatbázist hoztam létre illetve szerkesztőségi tag voltam a Vecsési Hírmondónál. Különböző érdeklődésű olvasók közül, volt aki festett, volt aki szobrászkodott, azokkal összefogva kiállítást szerveztem, később belőlük verbuválódót a Vecsési Gammel József Képzőművészeti Kör. 1989-ben a velem, egykorú fiatalokkal Ifjúsági Klubot alapítottunk annak szakmai vezetését rám bízták.

 

A könyvtárat a mai napig szeretem, úgy gondolom ennek is köszönhető, hogy Budakeszin is jól tud együtt dolgozni a könyvtár és a művelődési központ.

 

Nem kérte senki, de mindig úgy adódott, hogy valamit meg kell újítani a saját feladatomon belül. Ez adta az ötletet nekem, hogy a könyvtár mellett valami mást is kell tanulnom. Elmentem a közművelődés területére, a középfokú vizsgát letettem, majd később lediplomáztam, akkor már családom volt így gyerekek mellett.

 

Ezután a pestszentlőrinci Kondor Béla Közösségi Házban dolgoztam, ahol nem volt egyszerű a munkám.

 

A 20 ezer lélekszámú Havanna lakótelep közepén elhelyezkedő intézmény vonzáskörzetében többségében szociálisan hátrányos helyzetű emberek éltek, ahol nem volt ritka a deviancia és az elidegenedés. Művelődési szakemberként a feladatkör kiszélesedett nagyobb felelősség hárult ránk. Úgy gondoltam, ha ott már valamit az ember meg tud teremteni, legyen az egy közösség, legyen az egy nagyobb rendezvény, amire vissza-visszajárnak az emberek és szeretik, akkor később egy másik helyen is meg tudod magad valósítani. Nagyon jó tanuló időszak volt és sokat köszönhettem Kiss Mariannának az akkori igazgatónak. Örülök, amikor azokat a rendezvényeket látom Pestszentlőrincen, amit akkor abban az időben sikerült útra indítani legyen az egy Ifjúsági Művészeti Fesztivál vagy a Havanna Lakótelepi Napok.

 

Valahogy úgy alakult, hogy nekem nem kellett új munkahelyet keresnem, az keresett engem. Amikor Gyálon felépült az új közösségi ház és városi könyvtár, az igazgató keresett meg, hogy szeretnék-e vele dolgozni. Amikor elismerik az ember munkáját és úgy keresik és hívják, az mindig pozitív dolog és én váltottam. Így kerültem ismét Pest megyébe ahol a nyüzsgő városrész után ismét vidéki környezetben, vidéki emberekkel dolgozhattam.

 

2001. november 30-án átadott új Közösségi Ház és Városi Könyvtár szakmai munkájának elindítása és magalapozása volt a feladatom. Igazi régi szóval élve népművelői feladat volt, egy olyan új intézményben dolgozni, ahol meg kell teremteni annak közművelődési alapfeladatait, struktúráját, hagyományait, színteret adva a már addig megalakult civil szervezeteknek, közösségeknek.

 

Ugyanis ott korábban a régi mozi, iskolák tornatermei, alagsorai és aulái adtak otthont az önszerveződő közösségeknek.

 

Mivel Gyál kistérségi központ volt, kistérségi fesztiválokat, tehetséggondozó rendezvényeket kezdtünk létrehozni, ezekből a Kistérségi Gyermek-és Ifjúsági Találkozót a mai napig megrendezik. Rengeteg szakmai pályázatot készítettünk ebből számomra a legkedvesebb, hogy ?Közművelődés ? pártoló Önkormányzat 2004? pályázatnak elkészítését követően Gyál városa II. díjban részesült.

 

?Nagyon remélem egyszer Budakeszi városa is nyerhet egy ilyen díjat, azonban a szakmai munka a – város pezsgő kulturális élete mellett – úgy gondolom szükséges lesz felismerni, hogy méltó épületre új közművelődéi intézményre van szüksége a városnak.?

 

 

Hogyan kerültél Budakeszire?

 

2008-ban Kocsis Liza volt az igazgató, harminc jelentkezőből választott ki, aminek nagyon örültem, mert már régóta figyeltem Budakeszit. Az az élet fintora, hogy amikor én kopogtattam, hogy szívesen jönnék ide, akkor nem volt rá lehetőség ? amikor meg Budakeszi kopogtatott, akkor nekem volt olyan fázisban az életem, hogy nem tudtam jönni. Végül 2008-ban egy népművelői pályázatra jelentkeztem, nem volt fontos, hogy vezetőbeosztásba kerüljek. Fontos volt viszont, hogy akkor harmadik kisfiam megszületése után közelebb dolgozhassam családomhoz.

 

Úgy gondolom a mi szakmánkban, hivatásunkban, de talán ebben a felgyorsult világban mindenkinél így van – nincs hétvége, ünnepnap a kötetlen munkaidő pedig azt is jelenti, hogy este 22 óráig bent vagyunk. Nem lehet jól elvégezni munkánkat, ha a megmaradt kevés szabadidőnket nem a családunkkal töltjük.

 

Egy év után, mivel addig határozott idejű megbízással vettek fel, az akkori képviselő-testületnek köszönhetően, egy új státuszt adtak, így maradhattam. Kocsis Lizával jó volt az együttműködés, ő fővárosi szemszögből látta a dolgokat, én vidéki tapasztalatokkal ? Vecsés hasonló sváb hagyományú település, mint Budakeszi ? ezért a hagyományápolás és a civilszervezetek a szívemhez mindig is közel voltak. Mint, népművelő a marketing, a pályázatírások és a szokásos adminisztratív dolgok voltak a fő feladataim, emellett több nagyobb rendezvényt kellett lebonyolítani, mint az akkori Budakeszi Kulturális Hetek, Budaörsi Kistérségi Fesztivál vagy a mára már nem csak helyszínében megújult Családi Nap Fesztivál.

 

 

2011 márciusa óta megbízott vezetőként irányítottad a kulturális központot, majd tavaly decemberben a képviselő-testület kinevezett intézményvezetőnek. Melyek voltak az önkormányzat elvárásai, mit sikerült megvalósítani ez alatt a szűk egy év alatt?

 

Én úgy gondolom a képviselő- testülettel jó a kapcsolata az intézménynek. Mivel 2008 óta a településen dolgozom, ismerem az elvárásaikat, és a fenntartóval is sikerült megismertetni az intézmény szakmai működését. Ahhoz, hogy kölcsönös együttműködés kialakuljon, fontos, hogy az önkormányzat a szakmai költségeket és a szakmai bevételi lehetőségeket is ismerje, mert az közfeladat, amit mi ellátunk: nem véletlen a neve ?közművelődés?.

 

Intézményünk miután önállóan működő költségvetési szerv lett, meg kellett tanulnunk önköltséget számolni, gazdasági vezető nélkül átlátni a kiadásokat, bevételeket, ezeket hogyan tudjuk egyensúlyban tartani. Talán ez pozitív az önkormányzat számára, hogy van egy olyan vezetés, amely nem azt várja el, hogy a ?lukas zoknit foltozzák be helyette?. Ezért próbálunk vállalkozókat bevonni, sőt már ők keresnek minket, hogy rendezvényeink támogatásával bemutassák tevékenységüket, felkerüljenek, a plakátjainkra vagy rajta legyenek a jegyeinken. Az előkészítő munka 2008 óta nagyon jó volt arra, hogy 2013-ra már bejáratott köreink legyenek. Fontosnak tartom a pályázatok figyelését szakmai pályázatok készítését akár civil szervezetek bevonásával is. Ebben az évben sikerült a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájháznak dr. Darkó Jenő történész segítségével, egy sikeres pályázattal régi használati tárgyakat restauráltatnunk.

 

A másik fontos dolog a szakmai feladatok megújulása. Nagy kihívás volt számunkra az Idegenforgalmi Információs Pont létrejötte annak elindítása. Bármilyen furcsa, de a közművelődés is szolgáltatás – szoktam mondani – a szolgáltatások bővítésével látogatókat nyerünk programjainkra (Jogpont Iroda, Deponia Kft, Keszi kártya)

 

2011 évtől a városi nagyrendezvényeket az önkormányzattal közösen, egyre inkább összefogással, akár több civilszervezet bevonásával rendezzük, így tudunk hatékonyabban és nagyobb látogatottsággal dolgozni.

 

 

A civil szervezetekkel nagyon jó az együttműködés, ez látható a városi színes programkínálatban. A civilek bevonását legfőképpen a hagyományőrző rendezvényeken láthattuk az elmúlt években.

 

Fontos ennél a szakmánál, hogy mindig nyitott szemmel kell lenni. Mert lehet, hogy nincsen annyi szabadidő, hogy eljárkálj új dolgokat megfigyelni, megismerni, de viszont ha nyitott vagy az újdonság mindig megtalál téged. Budakeszin ez így működik a civilekkel való kapcsolatunkban is. Meggyőződésem, hogy az a közművelődési intézmény dolgozik jól, aki jó kapcsolatot ápol a civil szervezetekkel és az a civil szervezet működik jól, aki megfelelő kapcsolatot tart a közművelődési intézménnyel. Ugyanis sem a civil szervezet, sem a közművelődési intézmény nem lenne teljes, ha nem tudnának együttműködni.

 

A civil szervezetnek kell valahol működniük, önálló elképzelésük van, önálló érdekük, de általában nincs megfelelő infrastruktúrájuk, nincs megfelelő szakmai segítségük. Ha valamilyen forrást szeretnének megteremteni és tudják, hogy mit szeretnének, akkor mi tudunk nekik pályázati lehetőség után járni ? sőt a pályázati lehetőségekkel mi keressük meg a civileket, hogy gyertek, csatlakozzatok, együttműködve adjuk be, mert ezzel erősítjük egymást. Ezek az érdekek összefogva globálisan a város érdekét szolgálják.

 

Azt minden civil szervezet megérti, hogy ha egy önkormányzati fenntartású intézmény segít neki, attól még övé a rendezvény, viszont cserébe a segítségért (szakmai munka, technikai segítség, és pénzügyi forrásteremtés) megérdemel annyit, hogy fel van tüntetve, meg van említve hogy ?támogatásával?, ?együttműködésével?, ?segítségével? valósult meg a rendezvény.

Erre szoktam azt mondani, hogy mi ?megkerülhetetlenek? vagyunk. Az önkormányzatnak nincs annyi ideje, hogy mindenkivel egyenként foglalkozzon viszont, ha hozzánk befutnak ezek az információk, mi látjuk mi az igény, tudjuk, rendezvényeiket szakmailag segíteni nagyobb nyilvánosságot biztosítani számukra.

 

 

Melyek voltak a legsikeresebb példái ennek az összefogásnak?

 

Februárban a Kultúrházak Éjjel-nappal rendezvényről azt gondolná az ember, hogy a kultúrházakról szól. Igen ám, de a sorozatba emeltük be például civil kezdeményezésre elindult farsangi felvonulást. Azzal, hogy a Kultúrházak Éjjel-nappal rendezvénysorozatba bekerült, kapott egy országos sajtót. A tavalyi évben már a finanszírozást is megoldottuk, együttműködve az önkormányzattal, a Kompánia Színházi Társulattal, a Betűtésztával, a Mezei Mária Művészeti Iskolával, az INNÉT Alkotó Közösséggel és a Keszi Íjászokkal színvonalas rendezvényt sikerült létrehoznunk.

 

Ilyen szép példa a Gyereknap is. Idén két új helyszínnel bővült a rendezvény. Nagyobb összefogással, Önkormányzattal, Budakeszi Gyermekköztársaság Egyesülettel, Lóháton Budakeszivel, SZIA-val, rengeteg vállalkozás és civil szervezet összefogásával valósítottuk meg a gyerekek örömére.

 

A városi rendezvények úgy nőhetik ki magukat, ha minél több együttműködő partner van, mert az önkormányzat akkor fog felfigyelni rá és akkor fogja támogatni.

 

A civileknek a jó tapasztalatok alapján meg kell érteniük, hogy az együttműködés menyire fontos és hasznos ahhoz, hogy valamit jobban, kevesebb energiával, de mégis a leghatékonyabban meg tudjanak oldani.

 

Az elmúlt években a városi megemlékezéseket is a civil szervezetekkel és az oktatási intézmények összefogásával rendezzük meg. Nem lehet például egy Erkel Napot elképzelni a Budakeszi Szépítő Egyesület nélkül, mert tiszteletben kell tartani, hogy 1985-ben ők indították el a rendezvényt, kezdeményezték az emléktábla és a szobor állítását.

 

 

Egy új ?vállalkozásba? is belekezdtetek, amely Budakeszi történetében ez idáig nem kapott kiemelt figyelmet: a turizmus. Felújították a Nagy-Sándor József Emlékházat és Idegenforgalmi Információs Pont létesült benne. Honnan jött az ötlet, milyen eszközöket kaptál a fejlesztéshez?

 

2012 májusában a város rehabilitációs pályázat keretében felújították a Nagy-Sándor József Emlékházat. Ez azért is pozitívum, mert nem virágbolt, lámpabolt vagy bármilyen üzlet lett, hanem visszautaltunk egy történelmi eseményre, ami fontos minden itt lakónak. Az önkormányzat minket kért fel, hogy tartalommal töltsük meg a házat és legyen az EFMK egyik tagintézménye.

 

A feladat Budakeszi idegenforgalmának a fellendítése, ami arról szól, hogy Budakeszi természeti, építészeti, képzőművészeti, vallási helyi értékeit hogyan tudjuk bemutatni. Ez érdekes kihívás volt és erre mondhatnám, hogy a közművelődésnek mindig meg kell tudni újulnia.

 

Pest megyét áttekintve, nagyon kevés az a közművelődési intézmény, ami ezzel foglalkozik. általában külön Tourinform Irodák működnek, nincs az intézmény feladatai között.

 

Az épület funkcionális tartalma emlékház, melyben Nagy Sándor József Emlékkiállítást mutattuk be. Az emlékkiállítás anyaga Nagy-Sándor József életéről, munkásságáról és Buda ostromának bemutatásáról ad hiteles információt, különös tekintettel arra az időszakra, amikor a hadvezér Budakeszin tartózkodott. Mindezek mellett Idegenforgalmi Információs Pont, mely turisztikai tájékoztatást és az azzal kapcsolatos szolgáltatásokat tesz lehetővé.

 

A feladat kivételezéséhez bruttó 650 E Ft-ot biztosított az önkormányzat, amiből a kiállítás anyagát az emlékház bútorzatát és az információs szolgáltatáshoz szükséges számítástechnikai eszközöket vettük meg, valamint 4 órában az EFMK keretéből biztosítunk szakembert a működtetésére.

 

Az Idegenforgalmi Információs Pont honlapján már lehet látni feladatait, Budakeszi látnivalói egységes szerkezetben megtekinthetők. Eddig is lehetett látni kiadványokban, képeslapon, de egyben nem volt még megtekinthető.

 

A feladatok kijelölése közben láttuk, hogy lehetne vallási turizmust, zöldturizmust vagy képzőművészeti turizmust indítani. Ami még mindig nyitott, hogy a helyi vállalkozások ? szállásadók, vendéglátóhelyek, turisztikai szolgáltatók legyenek fenn a honlapon. Ez idáig érthetetlen módon csak kevesen jelentkeztek, pedig elsősorban az ő érdekük lenne, akár kiugrási lehetőség is lehetne számukra. Rá kellene jönniük, hogy Budakeszin ez az egyetlen egységes szerkezetű megjelenési lehetőség, ahol ők is kapcsolatot találhatnak. 2013. január óta Oszlánszki Sylvia dolgozik a turisztikai projekteken.

 

 

A Himnusz-szobornál is egyre több turistacsoportot látni…

 

2012-ben megalakult civil kezdeményezésre egy munkacsoport a Himnusz szobor népszerűsítésére és annak környezetének rendbetételére. Intézményünk (IIP) által a szobor látogatására csoportokat szervez idegenvezetéssel. Egybe kötöttük a Himnusz szobor látogatását V. Majzik Mária életmű kiállításával.  Ezúton is külön köszönöm Szuhánszky Gábor lelkész úrnak, a Metodista Gyülekezet vezetőjének, hogy az általunk odavitt csoportokat szívesen fogadja. A Himnusz szobor mellett a Mezei Mária Ház bemutatása, annak idegenvezetése is igen közkedvelt.

 

 

Milyen további terveitek vannak?

 

Az egyik legfontosabb a civilekkel való további sikeres együttműködés, aminek alapja lehet egy olyan kiadvány létrehozása, ahol az összes budakeszi civil szervezet benne lenne fotókkal, tevékenységeivel, szerepelnének a képzőművészeti, hagyományőrző szervezetek, stb. Ez a kiadvány, ízelítőt adna Budakeszi életéről, kapcsolatokat és elismertséget teremthetne a civil szervezeteknek.

 

Szeretnénk, ha a Nagy-Sándor József Emlékházban nem csak Nagy-Sándor József kiállítás és Török Ignác kiállítás lenne, amelyet Felvidékről hoztunk ide, hanem a többi aradi vértanúról is idehoznánk tárlatokat. Újabb civil kezdeményezés van indulóban: Nagy-Sándor József emlékére egy huszárcsapat alakul, amely nemcsak a városi és iskolai rendezvények fényét emeli majd, de történelmi kiegészítő oktatásba is bekapcsolódik és várhatóan nemsokára újra ?főhadiszállásnak? adhat otthont az Emlékház. Nagyon fontosnak találom, hogy újra lesz valami, ami a várost reprezentálhatja egy-egy hagyományőrző rendezvényen.

 

? és ami talán a legfontosabb – hiszen nagyon nagy lakossági és civil igény van rá – Budakeszi Város Képviselő-testülete támogassa, hogy új korszerű közművelődési intézmény épülhessen Budakeszin.

 

Berlinger Gábor