A gyermekkori kétnyelvűség varázsa
A gyermekkorban kialakítandó kétnyelvűséghez ambivalens mítoszok fűződnek. Nem maradnak el az olyan irrealitást sugalló kijelentések sem, hogy a gyermeket összezavarja, ha már csecsemő korától következetesen két nyelven beszélnek hozzá. Egy másik verzió szerint a két különböző nyelvben való napi bemerítkezés lelassítja a verbális fejlődést. A gyakorlatban azonban a kétnyelvű család mégsem terheli túl a kisgyermeket mentálisan, és sokan tapasztalják, hogy amikor a gyermek megszólal, nem zavarja össze a két nyelvet.
Ezt támasztja alá a téma egyik kutatója, a gyermekgyógyász Naomi Steiner is, aki a következőt írja a kétnyelvű gyermek neveléséről szóló szakkönyvének bevezetőjében: ?A gyermekkorban szorgalmazott kétnyelvűség kialakításához nem szükséges kétnyelvű szülőnek lenni.? Sőt, azt vallja, hogy ?a kétnyelvűség csodálatos hatással van a gyermek fejlődésben lévő agyműködésére. Bizonyíték van arra, hogy egy második nyelv tanulása az élet korai szakaszában az agyfejlődést előnyösen befolyásolja. Így például az ilyen gyermekek nagyobb megismerő erővel rendelkeznek (?), könnyebben tanulnak harmadik nyelvet, jobb a memóriájuk, és a nyelvet kreatívabban használják.?(1)
A mindennapi életből ellesett történetek igazolják: a kétnyelvűség egy olyan többlet, amelyből a gyermeknek kizárólag előnye származik. Bár a két nyelv párhuzamos használata során családunkban is több elmarasztaló véleménnyel kellett megbirkóznunk, az előnyöket négyéves gyermekem nyelvi fejlődésének megfigyelésén és az események pontos rögzítésén alapuló esetleírással tudom bemutatni.
Bár Budakeszin élünk, kis családunkban angolul beszélünk. Férjem ugyanis a dél-angliai Haslemere-ből származik, és a sztenderd angol nyelvet beszéli. Németül társalgási szinten tud, eszperantó nyelven cikkeket ír. Mindkét nyelvet autodidakta módon sajátította el, de magyar nyelvtudása elég passzív maradt. Én magam Erdélyben, Marosvásárhelyen születtem, belenőttem a kétnyelvű környezetbe, de anyanyelvemmé a magyar regionális köznyelv vált. Egyetemi éveim alatt Szegeden kezdődött el nyelvhasználatomban egyfajta változás, később pedig a pesti nyelv hatása alól sem vonhattam ki magam.
Gyermekünk születésekor fontosnak tartottuk, hogy Benjámin mindkét szülőjével képes legyen kommunikálni, és épüljön be identitásába mindkét nyelv és annak kultúrája. Ezért az édesapja anyanyelvén, angolul beszél vele, én pedig magyarul.
Nem a szakkönyvek útmutatásait követtem, hanem ösztöneimre hallgatva láttam hozzá Benjámin ?nyelvi neveléséhez?. Amikor kisfiunk három hónapos korától magatartásával állandó magyarázatot követelt mindenre, ami körülötte történt (hangos motoros, repülőgép zaja, repülő madár), a hosszú séták alkalmával a külvilág történéseit párhuzamosan mindkét nyelven elmagyaráztam neki. Így próbáltam számára érzékeltetni a magyar és az angol egyenrangú használatát. Mondókázáskor is mindkét nyelvet használtam, az édesapja azonban kizárólag a saját anyanyelvét.
A családban hallott két nyelv Benjámin számára hosszú ideig amorf képződmény volt, nem kötődött egy-egy szülőhöz. Huszonkét hónapos korában azonban rájött, hogy az édesapja anyanyelve az angol, az édesanyjáé pedig a magyar. Hároméves korában már ?megkövetelte? tőlünk, hogy a saját nyelvünkön beszéljünk vele (?Ne úgy beszélj, szépen beszélj!?? tiltakozott, ha angolul kezdeményeztem a beszélgetést.) Ezzel szemben ő mindig megengedte magának, hogy kedve szerint válasszon: angolul vagy magyarul szóljon hozzám. Ekkor már a két nyelv helyzetfüggő használatát a fontos másik felnőtthöz fűződő érzelmi kötődése határozta meg. Jó példa erre az, hogy amikor az édesapjával sétált, és Ildikó nénivel találkoztak, gyerekünk kizárólag angolul beszélt az óvó nénihez, és nem volt hajlandó magyarul megszólalni, mintha az apja jelenlétében ez udvariatlan lett volna.
Kétségkívül Benjámin verbális fejlődése során a két nyelv fej-fej mellett halad(t) egymás mellett. A beszéd előtti (preverbális) fázisban zajlott a belső szókincsépítés és szövegértés. Erre találó példa lehet az, hogy amikor angolul hajmosásról beszéltem az apjával fürdetés közben, a tizennégy hónapos fiunkat nem lehetett tovább a fürdővízben tartani (utálja a hajmosást). Ugyanakkor a szavak játékos használata már ebben a fejlődési szakaszban rámutatást alkalmazva megjelent. Erre példa, hogy egyszer pelenkázás közben a lábát felemelve rámutatott a lábujjaira: ?Piano!? (Lehet, hogy a babakoncert hatása?) ? mondta diadalmasan. Vagy később, amikor a buszon utaztunk: ?Zenebona!? ? jegyezte meg a zajokra utalva. Egyszer egy fémbottal játszott, de közben el is nevezte, ?umbrella, walking stick?, ?hepikó?(= helikopter), sorolta.
Mindkét nyelven korán alakult ki a szó(tag) képzési képessége. Egyéves kora után szókezdeményekkel próbálkozott (pl. homonim szókezdemény magyarul: ám = álmos, áram; /ani/ = animal; /hen/ = hand, /k ? b ?/ = cupboard). Első szava az anya, nyanya után a car volt, amellyel általánosan a mozgó tárgyakat jelölte. Erre példa az apjával folytatott párbeszéd: ?Why don?t you talk, B?? Benjámin válasza: ?Car!? Ezt a szót pár hónappal idősebb kis játszótársa is megtanulta tőle. Tizenhárom hónaposan igazi szavakat is mondott (pl. anya, de, nem, te, car; ?Where?s the car?? kérdésre ?There!? volt a diadalmas válasz.). A tagadószó magyarul ebben az időszakban jelent meg, angol megfelelője viszont csak később, szókapcsolatban fordult elő (no more). Ugyanez a jelenség volt megfigyelhető az egyes szám első személy használatával: először magyarul, majd angolul alkalmazta mondataiban. Tizenhét hónaposan használta helyesen a more, még szavakat: az egyikkel több ennivalót, a másikkal több zenét követelt a babakoncerten. Tizenkilenc hónaposan hallottam tőle először a birtokos személyjelet magyarul (apáé, anyáé). Másfél éves korában megjelent egy fontos angol elöljárószó is (by car). Húsz hónaposan alkalmazta magyarul a többes szám jelét (kocsik).
A mondatok generálása fiunk kétéves kora előtt elkezdődött. Mondatai többnyire természetes fejleményként, egy adott helyzetre adott reakcióként születtek ad hoc-szerűen (?Anya nem apa./ ?Benjámin repült a felhőben? ? mondta a hintán. ?Daddy, go!? ? küldte el az apját, ha haragudott rá. Smetana Moldváját hallgatva megjegyezte: ?A zene azt mondja: veszélyes!?) Huszonegy hónaposan magyar nyelven ötszavas, jelzőkkel ellátott mondatokban beszélt (pl. ?Mama eltette a szép kutyát.?), de angolul is használt jelzős szerkezeteket (pl. itl book = little book).
Nyelvi kreativitása nemcsak a sokszor kódváltásból adódó nyelvi spontaneitásban, hanem a játékosságban is tetten érhető volt. Ezt támasztja alá Szabó T. Annamária is cikkében: ?? a kétnyelvű beszélők mindennapi interakcióikban egynél több nyelvet használva, a nyelvek érintkezéséből adódóan a nyelvi normától, a sztenderd változatoktól való eltérő nyelvhasználatot hoznak létre.? (2) Benjámin a birtokában lévő magyar és angol szókincset könnyedén, kreatívan használja. Ha nem tud egy szót, vagy túl nehéz kimondani azon a nyelven, amelyen éppen beszél, helyettesíti a másik nyelv odaillő szavával. Majdnem kétéves, amikor ez a párbeszéd lezajlik: ?Frightened of Mr Brown Bear?/Why, B?/?Cause taknyos.? Ugyanerről és nyelvi kreativitásáról tanúskodik az is, hogy az angol főneveket és igéket magyarul ragozza (bottle-om, tuch-ol). A lexikális hiányosságra körülírással reagált: az evezőt rowing stick-nek nevezi, mert még akkor nem ismerte a megfelelő szót. A két nyelv kiejtésének keveredése vagy éppen a hangalakkölcsönzés is tetten érhető volt nyelvhasználatában: tizenhét hónaposan a kettő kiejtése /ket?n/ volt. Játékból különböző neologizmust alkotott, amely egyszer a magyar, máskor az angol nyelv hangzásvilágával volt összhangban; kérésünkre körül is írta, mit jelentenek, hogy mi is értsük.
Gyermekünk a magyar és angol nyelvet szituációtól és érzelmi kötődéstől függően felcserélhetően használta. Rendszerint olyan nyelven beszélt játék közben, amilyen anyanyelvű tartózkodott vele a szobában. Az angol anyanyelvű felnőttekkel és gyermekekkel könnyedén társalog. Ha megsejti azonban, hogy valaki magyarul is tud, nem hajlandó vele angolul beszélni. Erre jó példa, hogy amikor egy születésnapi ünnepségen egy Angliában élő magyar barátunk próbált vele angolul beszélni, Benjámintól csak dacos magyar válaszokat kapott. Ugyanakkor az is előfordult, hogy Benjámin felismerte a lingua franca helyzetet, amikor angolul mindenki megértette egymást, így csak angolul társalgott mindenkivel, átmenetileg velem is, az egyetlen magyar anyanyelvűvel.
Nyelvi flexibilitása abban is megnyilvánul, hogy minden átmenet nélkül képes nyelvet váltani, attól függően, hogy kivel beszél. Ha például segítséget kér játék közben tőlem, de nem érek rá, vagy nem tudom a megoldást, és az apjához irányítom, akkor neki már angolul mondja el ugyanazt a kérését.
Az idegen nyelv tanulásakor tapasztalt hibákat mind a magyar, mind az angol anyanyelvűeknél tapasztalt formában elköveti. A magyar anyanyelvűek gyakran hibásan alkalmazzák a he/she nemek szerint megoszló személyes névmásokat, amely Hunglish nyelvhasználatot eredményez (pl. He is my mother.). Az angol anyanyelvűek pedig gyakran alkalmazzák a tükörfordítást. Például az old fordítását öreg értelemben használta nem megfelelő kontextusban (pl. Anya, ne legyél régi! Az anyák mindig lesznek!). Benjámin ráérzett már egész kiskorában, ha nem a magyar vagy angol nyelvet hallotta, mert amikor az édesapja a Der kleine Mondbär című, ajándékba kapott német nyelvű történetet olvasta, akkor hangosan felnevetett, mintha ez csak egy mókás játék lenne, vagy olyan nyelv lenne, amelyet nem kell komolyan venni. Óvodás korában viszont már ugyanezt a német nyelvű történetet végighallgatta, de várta a történet angol fordítását is.
Benjáminnak a betűk iránti érdeklődése már korán megfigyelhető volt. Csak mutogatni tudott, amikor a parkoló autók számtábláján hümmögve kérdezte, mi micsoda. Két és fél éves kora körül már ismerte az angol betűk nagy részét, és elénekelte az angol ábécé dalt. Óvodásként immár tetszés szerint választja ki, hogy magyar vagy angol mesekönyvet szeretne-e felolvastatni velünk. Micimackó történeteit mindkét nyelven együtt olvassuk. A magyar és angol szöveg között aszerint tesz különbséget, hogy melyikben fordul elő az and. Három betűből álló becenevét (Ben) és a hozzá érzelmileg közel álló személyek nevének kezdőbetűit már hároméves kora után leírta a mágneses táblájára. Néhány angol szót vizuálisan is rögzített, mert képes felismerni a könyvekben néhány angol szót, nevet (no, book, know, look, the, up, out, to, and; Pughwash, Cut-Throat Jake). Ragaszkodik ahhoz, hogy olyan nyelven beszéljen egy témáról (pl. meséről), amilyen nyelven azt tőlünk vagy a könyvekből megismerte. Ugyanakkor a történetek szereplőinek nevét mindkét nyelven észben tartja, ha a történethez magyar fordításban is hozzájutunk (pl. Micimackó ? Winnie-the-Pooh; Noddy).
Verbális kreativitása a szavakkal való játékban is megnyilvánul. ?Írtam egy verset!?? felkiáltással a rendszeresen felolvasandó, főleg Weöres Sándor verseiből megismert lüktető versritmust imitálja, bár a szavakat ötletszerűen fűzi össze, így azok nem alkotnak koherens szöveget. A hallott vagy DVD-n látott meséket átalakítja, és továbbfűzi a saját elképzelése szerint mindkét nyelven. Egy reggel ezzel lepte meg édesapját: ?When I speak to you I dream with you in my heart.?/Amikor veled beszélek, veled álmodom a szívemben? ?Lehet, hogy ajándék leszel?? – szólalt meg egyszer. ?Kinek? Nekem!? ? állapította meg. A kétnyelvűség kreativitásra serkentő csodája kétségkívül bekövetkezett.
Benjámin a Szivárvány Óvoda Kacsa csoportjába jár, ahol két másik óvodás társa is családi kötődései révén két, illetve három nyelven anyanyelvi szinten beszél. Az óvodában azonban mindannyian magyarul kommunikálnak. A Kacsa csoportban az óvodapedagógusok családias elfogadást sugároznak, akik nemcsak a nyelvi heterogenitást, hanem minden életképes ötletet jutalmaznak.
Kiss Hajnal
Felhasznált irodalom:
1. Naomi Steiner, MD with Susan L. Hayes -7 Steps to Raising a Bilingual Child ? Google Books: http://books.google.hu/books?id=MwWewJ8uW-kC&printsec=frontcover&dq=bilingual+child&hl=en&sa=X&ei=Z3LAUIHDD8fmswbakoDgBA&redir_esc=y#v=onepage&q=bilingual%20child&f=false
2. Szabó T. Annamária – Lexikai interferenciák és kódváltási stratégiák második generációs magyar?francia kétnyelvű beszélők nyelvhasználatában
http://linguistics.elte.hu/studies/fuk/fuk09/K%F3dv%E1lt%E1si%20strat%E9gi%E1k%20francia-magyar_SZAB%D3%20ANIK%D3.pdf