A felelős kutyatartás nem fakultatív téma
Orsi Zborovszky-Suda január 5-i bejegyzése a Budakeszi Csevegőn fontos témát feszeget, amivel hamarosan részletesebben is foglalkozunk majd a Budakeszi Hírmondón.
“Kedves Csoporttagok!
Egy ma délutáni esetet szeretnék megosztani veletek. Még mindig a történtek hatása alatt állok, keveredik bennem a düh, a felháborodás és a félelem. A szokásos délutáni sétánkon – border collie fajtájú Vackor kutyánkkal – az Őr utcában szembe jött velünk egy futó férfi a gyerekével és – azt hiszem – boxer fajtájú kutyájukkal. A kutya szabadon volt, a férfinél nem láttunk pórázt.
Mivel tudjuk, hogy kutyánk fél a nála nagyobb termetű kutyáktól, félreálltunk az út szélére, kettőnk közé vettük Vackort, nyakörvénél fogva őt, és vártuk, hogy elhaladjanak mellettünk. Mikor mellénk értek, a boxer a gazdája szavára fittyet hányva határozott léptekkel, dominanciáját hangsúlyozva jött oda hozzánk és állt kutyánk elé, aki morgással jelezte, hogy nem kíván barátkozni, mire a kutya minden további nélkül megtámadta Vackort. A boxert én fogtam le, Vackort pedig a férjem, így kerültük el a súlyosabb következményeket, nekem viszont csúnyán megsérült a kezem. A kutya gazdája csak kis idő eltelte után jött oda és húzta el a kezemből kutyáját, majd közölte, hogy „bocs, de arra nem számított, hogy ilyen agresszív lesz a kutyánk és jobb lesz, ha csinálunk vele valamit”. És ezen a ponton kezd el egy jóérzésű ember fuldokolni az dühtől. Miért is?
1. Mi fogtuk a kutyánkat, és félre is álltunk, nem engedtük oda Vackort a másik kutyához. 2. A boxer támadott, a férfi mégis a köztünk egy helyben ülő, rövidre fogott kutyánkat állította be támadó félként. 3. Hiába kértük, hogy fogja meg kutyáját és a jövőben ne engedje oda másik kutyákhoz anélkül, hogy meggyőződött volna arról, hogy a két kutya milyen reakciót vált ki egymásból, hiába próbáltuk vele értelmesen megbeszélni a történteket, minden próbálkozásunk süket fülekre talált.
A szóváltás folytatódott még, melynek során a férfi provokálni kezdte férjemet. További kéréseinket és érveinket meg sem hallotta, csak hepciáskodott, és továbbra sem tett pórázt kutyájára. Ilyenkor az ember felhagy az észérvek sorolásával és az intelligens megbeszéléssel történő kísérletezéssel, mert reménytelen.
Gyakori, hogy édesanyám egyedül sétáltatja Vackort, egy ilyen helyzetben azonban esélye sincs megvédeni őt, vagy akár saját magát. Ez a gondolat rémülettel, az emberek egyre felelőtlenebb viselkedése és hozzáállása pedig elkeseredéssel és haraggal tölt el.
Nem olyan régen, egy hasonlóan felelős gazda hasonlóan felelős viselkedése miatt anyukám combját harapta meg egy schnauzer kutya, miközben Vackort próbálta védeni. A kutyát rendszeresen hagyja szabadon gazdája, anyukám többszöri, a kutya megkötésére irányuló kérése ellenére is.
Kétségbeejtő a kutyások utóbbi időben tapasztalható felelőtlen, etikátlan viselkedése, a mostanában tapasztalható kutyatartási morál, vagy inkább annak hiánya, és az, hogy egyre gyakoribbak a hasonló veszélyes helyzetek, összetűzések.
Hiszem, hogy mindenki szereti a kutyáját és szeretné biztonságban tudni. Gondoljunk arra, ha szembe jön egy másik kutyás, hogy ő is így érez, és hogy az ő biztonsága rajtunk is múlik. Próbálja meg mindenki elképzelni, mit érezne, ha vele történne ilyesmi, vagy ha tehetetlenül végig kéne néznie, ahogy széttépik kutyáját. (Mi éltünk már át ilyet; leírhatatlan borzalom.)
Nagyon szépen kérjük, hogy aki állatot tart, érezze át ennek felelősségét és azt, hogy mi az a minimum, amit meg kell tennünk mások, saját magunk és állataink védelmében, a békés „együttlétezés” érdekében. Kérjük, legyünk végre tekintettel egymásra, ne hozzuk egymást ilyen rettenetes helyzetekbe!”
Forrás és kommentek:
https://www.facebook.com/groups/961130950592789/permalink/2801470843225448/
Fontos tudnivalók:
https://bkktf.hu/hirek1/91-budakeszi/115-tajekoztatas-a-felelos-ebsetaltatasrol-es-annak-szabalyairol