A budakeszi evangélikus gyülekezet felügyelője Prima primissima díjat kapott

Az idei év prima primissima díját építészet kategóriában Ybl-, Károly Gáspár -, Europa Nostra- és Csonka Pál-díjas építész, a budakeszi evangélikus gyülekezet felügyelője Benczúr László nyerte el. A díjátadó ünnepségen készült villám interjú itt olvasható:

• Most mint a Budakeszi Evangélikus Egyházközség felügyelőjét szólítalak meg, hiszen közösségünk személyesen is együtt örül veled a rangos kitüntetésnek. Külön öröm számunkra, hogy sok neves építészeti alkotás tervezőjeként ugyanazzal az elkötelezett odaadással készítetted el a mi kis gyülekezeti termünk terveit is. Mi teszi templommá a templomot az építész szemével nézve?

Egyes vallástörténészek az építészetet a világteremtés megismétlésének tekintik.

Az építész azonban az Isten által teremtett világból hasít ki egy teret, emberi igények figyelembevételével fogalmaz meg egy háromdimenziós anyagiasult rendszert. Még ha építész lelkületünket el is tölti az alkotás ihletett pillanatainak jó érzése, semmiképpen nem tarthatjuk munkánkat a Teremtőéhez hasonlatosnak, hiszen az ő művében kontárkodunk. Ezért minden egyes épület tervezésekor (legyen az templom vagy ipari üzem) a legnagyobb alázatot kell magunkara erőltetnünk. Egyéb más épülettől a templom abban különbözik, hogy ott ? térképzésétől és stílusától függetlenül ? megvalósulhat a hívők közösségének találkozása egymással és az Úr- istennel. És ez semmiképpen sem az építész által megalkotott térnek köszönhető, hanem az Isten kegyelmi ajándéka, amely élményben hitünk által részesülhetünk.

• Hasonló a helyzet a lelki építkezés területén is, hiszen előzőleg hosszú ideig az északi egyházkerület felügyelői tisztét láttad el. Hogyan látod ebből a perspektívából egy kis gyülekezet szerepét és feladatait?

Kegyelmi ajándéknak tartom, hogy lezárva 12 évnyi kerületi felügyelői szolgálatomat, itt Budakeszin kaptam újabb szolgálatra megbízást, ami semmivel sem kevesebb, mint az országos, illetve egyházkerületi szinten szolgálni. Egyházunk életét a gyülekezetek élete határozza meg. Egy növekvő félben lévő gyülekezet pozitív kisugárzást közvetít egyházunk egésze felé. Ezért adok hálát, hogy ? élvezve a közösségünk bizalmát ? elnök társa lehetek a lelkészemnek.

• Szimbolikus számomra, hogy a gyülekezeti terem berendezésekor a templom egyik liturgikus fókuszához, az oltárhoz ajándékoztál nekünk egy asztalt, ami személyes életedben is jelentőséggel bírt, most pedig egy újabb határkőhöz érve szintén fontos ajándékot kaptunk. Olyan ez a szememben, mint az aratási hálaadó ajándék. Jól látom?

A Prima primissima díj átadó ünnepségen a beszédemet az alábbi gondolattal kezdtem:

?Építészként szolgálni az embert. Ezekkel a szavakkal emlékezem a 15 éve eltávozott mesteremre, Molnár Péterre.? Most kiegészítem azzal, hogy ha az embert szolgálom, Istent is szolgálom. Mesterem a budai otthonában nagy gonddal, lécekből összeragasztva készítette el azt az asztalt, amelyet halála után megörökölve az újonnan kialakított gyülekezeti terembe állítottam be, hogy oltárasztal legyen belőle.

Így szolgálja Istent azt, akinek már csak az emlékét őrizhetem.

Kis gyülekezetünk már valóságos közösség. Együtt gyászolunk a gyászolókkal, és együtt örvendezünk a megkeresztelt és konfirmandus gyermekek családjaival, házasságra lépőkkel. Szívből osztozott mindenki a díjazott örömében is.

Régi vágyunk, hogy legyen saját projektorunk, mert ez a modern technikai eszköz nagyban segíteti előadóinkat a rendszeresen tartott gyermek  és a felnőtt hittanóráinkon és egyéb alkalmakon. A díj anyagi elismeréssel is jár, így megtehettem, hogy a vágyunk valóra váljon.

• Karácsonyhoz közeledve hadd kérdezzem meg: A sok munka közepette mit tartasz fontosnak önmagadra, családra, gyülekezetre nézve az adventi időszakban?

Az ádvent családomban áldott időszak, hiszen Jézus születésének megünneplésére készülve további örvendezni valónk is akad: decemberben ünnepeljük feleségem, lányom és két unokám születésnapját. A négy ünnepeltnek köszönhetően az ünnepi alkalmon túl sűrűn együtt lehet az egész család a hét unokával. Valahogy az év végén mindig megszaporodnak a dolgaim. Ez már csak így marad, amíg aktívan gyakorlom a szakmámat. Az ádventi lelki készülődésre a késő esték csendje ad igazán alkalmat.

Az az élmény, hogy gyülekezetünk folyamatosan növekedik ugyancsak Isten csodálatos ajándéka. A legutóbbi családi istentiszteleten is a gyülekezeti termünk befogadó képességét jóval túlszárnyaltuk. A sok gyermek a közösségünk hosszú távú reménysége. Imádkozunk is értük, hogy később is maradjanak közöttünk.

És ha növekvő gyülekezetet tekintjük, nem lankad a reményünk, hogy evangélikus templomot építhessünk. Ehhez adjon számunkra a Mindenható erőt és kitartó elszánást, és nyissa meg szíveinket, hogy hitben erősödjünk és Őt dicsőíthessük.

• Köszönöm a beszélgetést!

Lacknerné Puskás Sára

forrás: evangelikus.hu