Mindler Jánosné 94 éves

2013. április 4-én ünnepelte 94. születésnapját városunk egyik legidősebb lakója, az 1919. április 4-én született Mindler Jánosné, vagy ahogy mindannyian ismerhetjük: Klári néni.

A szépkorú asszonyt dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia polgármester asszony és Balczó Kornélia, a Buda Környéki Televízió tulajdonosa meglepetés köszöntéssel örvendeztette meg, amitől az ünnepelt rendkívüli módon meghatódott.

Klári néni afféle kuriózum. Egész életét Budakeszin élte le, 7 hónapos kora óta pedig ugyanazon Széchenyi utcai házban lakik, ahol a születésnapi gratulációra is sor került. Deponte János és Krénn Éva gyermekeként őslakos családban nőtt fel. Végigélte a II. világháborút, a csúfos kitelepítést és persze a sötét ?50-es éveket is. Dolgozott a Ganz gyárban is, majd ápolónőként a MÁV Szanatóriumban, onnan is ment nyugdíjba.

Férje, Mindler János (1914?1983) szintén budakeszi származású volt. A ?40-es évek elején esküdtek s két leánygyermekük született. János harcolt a világháborúban, és egy sérülés következtében egyik lábát elveszítette Németországban, ahol a háború után ? csodával határos módon ? alkalma nyílott összetalálkozni kitelepített családtagjaival. Természetesen kint maradhatott volna, de felesége, Klári néni, leánya és nyilván Budakeszi miatt a szülőföldjét választotta. Klári néni drámaian mesélte el, hogyan is tért haza férje a hadifogságból, milyen is volt az az 1946-os nyári nap, amikor Mindler János egyszer csak betoppant, és ?bekéredzkedett? egy lábbal. Megbecsült, szorgalmas emberként ismerték Budakeszin, aki lábprotézise ellenére szoba- illetve címfestőként dolgozott majdhogynem élete végéig.

Klári néni napjainkban is korát meghazudtoló, fiatalos életet él, kifogástalan szellemi és fizikai frissességben. Rendszeresen bevásárol, egyedül, tömegközlekedéssel megy szentmisére a Ferenciek terére hétköznapokon, és minden vasárnap ő maga főz lányai és unokája számára. Vitalitására jellemző, hogy a németek kitelepítéséről a Buda Környéki TV által forgatott félórás dokumentumfilmben is szerepet vállalt, s nagyban hozzájárult a korabeli drámai miliő visszaadásához.

A múlt iránt fogékony budakeszi fiatalok rendszeresen fel is szokták keresni, hogy meséljen, mert Klári kifogyhatatlan forrása mindennek, amit városunk elmúlt csaknem százéves történelme kapcsán tudni érdemes. Hely- és emberismerete kiváló, humora és jókedve pedig legendás, a régi szokásoktól a régi ünnepeken és közmondásokon át mindennek nagy tudója, és ezt szívesen meg is osztja az utókorral. A legszívesebben a ’20-as és a ’30-as évekről mesél, arról a korról aminek mára már ő az egyik utolsó hírmondója. Mondhatnánk: két lábon járó Budakeszi Lexikon. Múltunk tanúja. Isten éltesse még sokáig!

Huber-Szabó Lőrinc