XXVIII. Erkel Napok

A Budakeszi Erkel Napok rendezvénysorozata immár hagyomány és országosan is ismert. Az Erkel Ferenc Művelődési Központ 1988 óta, minden év júniusában rendezi meg az Erkel Napokat.

 

Hagyományos megemlékezést hirdettünk 16 órától az Erkel-szobornál, melynek helyszínét a rossz időjárás miatt meg kellett változtatnunk, csak arra volt időnk, hogy a koszorúkat és a megemlékezés virágait elhelyezzük, majd a hirtelen eső miatt az Erkel Ferenc Művelődési Központban folytatódott az ünnepség.

 

Tóthné Fajtha Anita igazgató asszony köszöntője után Bakács Bernadett alpolgármester asszony mondott ünnepi beszédet:

 

“Kedves Barátaim!

A Generációk házában és a Széchenyi István Általános iskolában is volt szerencsém részt venni az opera nagyköveteinek élményt jelentő, interaktív foglalkozásán.

És csodát láttam: a zene varázsának csodáját. A szép melódia szóra bírta az évek óta hallgatag idős embert, és Kozák Mártával táncra perdült az, aki a felesége halála óta egy évtizede nem táncolt már.

A tizenéves, izgő ?mozgó fiúk és lányok pedig egyszer csak elnémulva hallgatták Pavarottit. Rácsodálkoztak egy olyan világra, amiről addig sejtésük sem volt.

A mai Operaház igazgatója jól látja, nem elég felújítani az Erkel korában elkészült épületet, a lelkekben is meg kell teremteni az igényt a minőségi zenei élményre. Ezért külön öröm, hogy most egyszerre találkozhatunk az Erkel örökségét tovább vivő leszármazottal: Somogyváry Ákossal és szellemi örökösével is: Ókovács Szilveszter személyében.

Engedjenek meg nekem egy idősík kísérletet!

Képzeljük el, hogy egy mai magyar független, és tekintélyt nem tisztelő sajtóorgánum interjút csinál Erkel Ferenccel. A sajtó szabad, tehát nem kímélik, kényes kérdésekkel bombázzák a magyar opera első igazgatóját. Fejére olvassák, hogy anyagias. Hogy minden zenei pozíción Erkel fiúk vannak?Hogy kitüntette Ferenc József, dörgölődzik a királyhoz. Hogy a nézőszám igencsak változó, probléma van a menedzsmenttel, van jó néhány bukás is, bár kétségtelen, hogy nagy sikerek is vannak.

Megkérdezik, hogy úgy érzi, biztosan a helyén van? Nem kéne átadni a stafétát az Európában sztárként tisztelt Liszt Ferencnek? Ez szolgálná a magyar zenei élet elismertségét. Akkor Bécsben is játszanának magyar operát?

Erkel erre talán csöndesen azt mondaná, hogy ő a magyar embereknek akar minőségi zenei életet teremteni.

Kommentekben elmarasztalnák, hogy nem globálisan közelíti meg a kérdést, pedig a zene az nemzetközi nyelv.

Egy másik képzeletbeli blog szerint a zeneszerző már idős erre a pozícióra. Ízlése vidékies, nem engedi ?fújni az európai szellemet?, nem korszerű, hanyagolja a nagy mestert, a modern Wágnert. Sajnálkozna, hogy mi csak kullogunk a nagy európai zenei élet után!

Bezzeg Liszt, őt a külföld elismeri?

Voltak ilyen támadások Erkel ellen. Ezért zenekara hűségnyilatkozattal állt ki mellette.

Mi, az utókor, tudjuk, hogy ez mélyen igazságtalan. Mi tudjuk, hogy Erkel szinte a semmiből hozta létre a magyar zenei életet. Mi tudjuk, hogy hiábavaló törekvés volt összeugrasztani a két zenei géniuszt, akik különböző utakon szolgálták a magyar zene felvirágoztatását.

Azt azonban sajnos kevéssé érzékeljük, hogy a romboláshoz egy perc is elég, az építkezéshez egy emberöltő is kevés. Erkel egy, a nemzet sorsát tekintve tragikus évszázadban gyönyörűnek találta a székely és magyar dallamokat, elkötelezte magát hazája szolgálatában, sokszor az alkotó időt is feláldozta a magyar zenei élet szervezésért, az intézmények létrehozásáért. Kitartóan követte belső célját, és sikerre vitte művét. Mindnyájunknak szolgált vele. A fanyalgó kortársaknak és nekünk, az utókornak is.

Azért hoztam ezt a talán kicsit abszurd párhuzamot, hogy világos legyen: a mai zűrzavaros, információs káoszban könnyen elvéti a helyes irányt az, akinek nincs történelmi tapasztalata, nincs meg a háttér tudása, vagy hangulatkeltéssel befolyásolható.

Ma is vannak, akik építenek, értékeket közvetítenek Erkel méltó örököseként. Ma fokozottan szükség van arra, hogy megnevezzük a jó ügyeket, a közös értékeket, és személyesen is kiálljunk mellette.

A nehézség az, hogy az értékek lassan válnak nyilvánvalókká, a mai türelmetlen, azonnali megoldást követelő kor akaratlanul is tönkre tehet bontakozó eredményeket az elsietett, gyakran romboló véleményekkel.

Például azt mondják egy kezdeményezésre, hogy visszhangtalan, nem érdemes tovább foglakozni vele. De mi tudjuk: Katona József az Erdélyi Múzeum pályázatára írta meg a Bánk Bánt, de a pályázatot értékelő bírálatban a művet meg sem említették, talán meg sem kapták. Mindez nem befolyásolta a Bánk Bán jelentőségét irodalmi, zenei életünkben.

Erkel hosszú ideig érlelte magában a dráma szövegét, s mikor végre elkészült az opera, a Bach korszakban esély sem volt a bemutatására, fiókban várta sorsát, aztán meg betiltották. Végül mégis, mikor eljött az alkalmas idő, felizzította a lelkekben az eljövendő szabadság reményét, erőt és lendületet adott a további küzdelemhez.

Ma, amikor a mérce a siker, a nézettség, a gazdaságosság, a megtérülés, talán még nehezebb maradandó palántákat nevelgetni, melyre kétszáz év múlva majd azt mondják: az elődök teremtő munkája nélkül nem jutottunk volna tovább?.

Magyarország 27 éve szabad ország.

Erkel zenei építő munkáját úgy vitte végbe, hogy a magyar szabadságért folytatott harc elbukott. De a korlátozott önrendelkezés időszaka ellenére is fel kellett építeni a magyar zenei életet, meg kellet szervezni annak kereteit, hogy ez a közösség a zenében is ki tudja fejezni önmagát, megkapja azt, amit a szerencsésebb nemzetek élvezhettek.

(Beethoven IX. szimfóniáját először Erkel vezényelte, óriási sikere volt.)
Mindenkinek látni, tudni kell, hogy most is az építkezés történelmi időszakát éljük. Ötszáz év után szabadon. Ahogy a fák csendesen növekszenek, és mégis az égig nyújtózkodnak, a mi építkezésünk sem kell, hogy azonnal látványos eredménnyel járjon. Fontos lenne a türelem, a segítő szándék, a higgadt párbeszéd, a romboló minősítések mellőzése. Nem kéne lépten-nyomon megkérdőjelezni az építők szándékát, csak azért, mert nem felel meg külső elvárásoknak, vagy az azonnali eredményt követelőknek, esetleg azoknak, akiket csak saját érdekeik vezérelnek.

Akikben pedig ég a belső tűz, vannak vízióik, látják az elérendő célt, azok ne önkéntelen bocsánatkérések közepette vállalják, hogy nem gyötri őket a kötelező értelmiségi kételkedés.

Ez most egy ilyen történelmi korszak. Most kell és lehet jó célokat kitűzni, akarni, megvalósítani, megsimogatni a kétkedők buksiját, és tovább menni.

Kívánom, hogy minél többen csatlakozzunk, és segítsük azok alkotó munkáját, akik meg akarják teremteni a szabad Magyarország szellemi értékeit, a nagy elődök, például Erkel Ferenc munkásságából erőt merítve.”


A műsorban a továbbiakban elsőként Ókovács Szilveszter operaénekes előadásában Erkel Ferenc: Hunyadi László című operájából Gara Nádor áriája hangzott el. Zongorán kísért Szennai Kálmán. Somogyváry Ákos az Erkel Ferenc Társaság elnökének beszéde után az Erkel Ferenc Kamarakórus következett Farkas László vezényletével. Az eddigi gyakorlat szerint az együttes műsorán ilyenkor mindig egy Erkel-mű és egy, többnyire hazafias töltetű, magyar szerzőtől származó dal szerepelt. A kórus ebben az évben bizonyos értelemben formát bont. Az Erkel-mű megmaradt, a másodikként előadásra kerülő alkotás azonban nem magyar szerzőtől származik és a stílusa is erősen eltér az eddigiektől. Az elsőként felcsendülő apró kórusművet Erkel Ferenc 1846-ban vetette papírra. Címe hosszú, szövege pedig rövid volt, s miután kifejezetten egy ünnepi alkalomra íródott, csak kevesen ismerték.

A közismert kórusmű címe: Napköszöntő bordal.

 

A következő mű szerzője Franz Joseph Haydn osztrák zeneszerző, karmester, a bécsi klasszicizmus első nagy mestere, akiről sokaknak a vonósnégyesek, szonáták és oratóriumok sora jut eszébe, s csak kevesen gondolnak arra, hogy kedves dalokkal is meglepte néha a rajongóit. Ez utóbbiak közül a kórus a Ha jő a csendes alkony című művét mutatta be.

A dal Budakeszin hivatalosan első ízben került bemutatásra, tehát egyfajta ősbemutatónak lehettünk tanúi és részesei!

 

Ismét Ókovács Szilveszter következett. Előadásában Kodály Zoltán: Hej a mohi hegy borának című dalt hallhattuk.

 

A művész úrnak a Magyar Állami Operaház főigazgatójának közreműködéséért és a közös Erkel életmű gondozásáért Budakeszi Város Önkormányzata és az Erkel Ferenc Művelődési Központ egy emlékalbumot ajándékozott, mely Erkel Ferenc Budakeszihez fűződő kapcsolatát mutatja be.

 

A műsor után egy kis vendégfogadással készültünk, melynek keretében többek között az Andrész Cukrászda által készített Erkel fagylalttal és édességgel kínáltuk közönségünket.

 

18 órakor elhelyeztük az emlékezés virágait a Himnusz-szobornál, majd folytattuk utunkat a 18.30 órakor kezdődő Erkel Ferenc Emlékhangversenyre, mely tervezetten került idén új helyszínre, a Budakeszi Metodista Templomba.

 

A Sonore Quartett XIX-XX. századi magyar (vonatkozású) művekből összeállított műsorát hallhattuk, láthattuk Varsányi Erika, Bahil Katalin – hegedű-, Zilah Eszter – brácsa-, és Vincze Ágota – gordonkaművész előadásában, majd V. Majzik Mária Magyar Örökség-díjas, Prima díjjal kitüntetett képzőművész állandó életmű kiállítását tekintettük meg.

 

Az Erkel Ferenc Emlékhangverseny a Nemzeti Kulturális Alap Komolyzenei Kollégiumának támogatásával valósult meg.

 

 

Nagy Mónika az EFMK munkatársa


Megosztom a cikket