Öt gyermek édesanyja – Dr. Kondacs Ilona katonaorvos
A Budakeszi Hírmondó májusi címlapjának anyák napi fotóján a nagycsaládos Harasztosi házaspárt és öt gyermeküket láthattuk. Ezúttal az édesanyát, Dr. Kondacs Ilona katonaorvost kereste meg szerkesztőségünk. Beszélgetésünket egyéves ikreinek bájos gügyögése szakította meg egyszer-egyszer, mely odaillő kísérőzenének hatott az ott eltöltött fél órában. Nagycsaládos életükről, a gyermekáldás gyönyörűségéről és hivatásáról faggattuk őt.
Katonaorvosként öt gyermek édesanyja. Nem mindennapi történet!
Mikor megkaptam az orvosi diplomát – bármennyire is meglepő – sem a családalapítás, sem az anyaság nem volt a terveim között. Az életemben az orvoslás, a hivatásom szerepelt az első helyen. Aztán találkoztam az akkor még leendő férjemmel, aki nagyon szeretett volna gyereket, és ez mindent megváltoztatott! Első gyermekünk, Harasztosi Anna megszületése után tudtam meg igazán, hogy milyen anyának lenni! Utána pedig már nem volt leállás, jött a következő testvér, Harasztosi Ilona. Az ő világra jötte után pedig úgy gondoltuk, hogy van még hely egy harmadik és negyedik kisbaba fogadására is az életünkben. Így érkezett meg közénk előbb ifj. Harasztosi Zoltán és a negyedik várva várt gyermek helyett kettő, egy ikerpár, Harasztosi Katalin és Harasztosi Réka. Így lettem öt gyermek édesanyja. Ez az utolsó szülésem azonban kockázatos volt, veszélyeztetett terhes lettem, mert az első három szülésem császármetszéssel történt és ez egy ikerszüléskor problémákat okozhat. Sokan aggódtak értünk a kihordás idején. Férjem azonban biztatott: „Ha Isten adja, meg is tartja!” Fokozott figyelemmel csináltuk végig ezt a kilenc hónapot, és végül is különösebb gond nélkül sikerült megszülnöm őket.
Hány évesek a gyerekek?
10, 6 és fél, 3 és fél, az ikrek pedig egyévesek. Gyorsan múlnak az évek!
Tíz évvel ezelőtt született meg első gyermekük. Ezalatt is volt lehetősége arra, hogy az orvosi hivatását folytassa két szülés között?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert férjem édesanyjának, gyermekeink nagymamájának, Harasztosi Katalinnak családi napközije van Budakeszin, így könnyűszerrel engedem oda a gyereket. Most is tervezzük, hogy mire elérik az ikrek a másfél évet, visszamegyek dolgozni, ugyanúgy, mint azt idősebb gyerekeinknél is megtettem.
Amúgy itthonlétem alatt is tartottam a kapcsolatot az orvos kollégáimmal, nem egyszer kikérték a véleményemet szakmai kérdésekben. Nem estem ki a hivatásomból. A netes világban ez már megoldható.
Milyen szakterületen dolgozik?
Foglalkozás-egészségügyi szakorvos vagyok, őrnagyi rendfokozattal. Orvosi alkalmassági vizsgálatot végzek és alapellátást is nyújtok – mint egy háziorvos – a körzetemhez tartozó katonáknak és adott esetben a civil állománynak is. Ez az alapellátás egy speciális helyzet a honvédségnél, ahol a katonáknak nem kell a lakóhelyük szerinti háziorvost felkeresni, ha egészségügyi problémáik vannak.
Minden arra utal, hogy sikerült megtalálni az egyensúlyt a család és a munka között.
Mint azt korábban is említettem, szerencsésnek mondhatom magamat, mert egyfelől a családi körülményeink, másfelől a munkahelyemmel folyamatosan fenntartott kapcsolataim adták meg a lehetőségét ennek az egyensúlynak és annak, hogy öt gyermek nevelése mellett folytathatom a munkámat is, melyet hivatásomnak is érzek. És sokat segít nekünk pl. az is, hogy az élelmiszert és minden mást házhoz szállíttatjuk, élve a kor lehetőségeivel. Ezzel is rengeteg időt takarítunk meg.
Nemrégiben elsétáltam a házuk előtt, ahol láttam, hogy a nagyobb gyerkőcök serénykedtek az édesapjuk és nagypapájuk mellett a ház körüli munkában.
Arra tanítjuk őket, hogy lássák meg a munkát maguk körül. Semmiből sem zárjuk ki őket. A nagyobbakat rendszeresen bevonjuk a kerti és felújítási munkákba, a napi feladatok elvégzésébe, de sütni is nagyon szeretnek, főleg a 3 és fél éves Zoltán. Mindezeket játékként élik meg és örömmel végzik el.
Gondolom, sokan megkérdezik önöktől, hogy mennyire nehéz ma öt gyereket nevelni…
A dédszüleink és elődeik nem csináltak ebből ekkora problémát! Amúgy Budakeszin sok nagycsaládos él. Gyermekeink óvodai és iskolai társai közül sok él három vagy ennél is nagyobb családokban. Nagyon szeretjük Budakeszit, ahonnan szinte el sem kell mennünk távolabbra, hisz itt van nekünk a Vadaspark, a mamutfenyők, a makkosi erdő, közel a Normafa. Bárhová nézünk, mindenhol erdő vesz minket körül.
Ha összefoglalhatná, hogy miért jó nagycsaládosnak lenni, mit tudna mondani a kétkedőknek, nagycsaládos tapasztalatai alapján?
Én tudom, hogy ez csak a mi példánk, csak a saját tapasztalatainkból indulok ki, de ennek a nagycsaládos létnek a megélése alapján szeretnék biztatást adni, mert többen könnyebb! Közösség szintjén működünk, nagy összefogással! A gyerekeink soha nem unatkoznak, néha összevesznek, de mindig segítik egymást. Rengeteget kapunk a gyerekeinktől, és ezt az érzést semmi más nem pótolhatja. Ne féljenek az anyukák a nagycsaládos léttől!
Horváth Jenő