Nem a halál, hanem hogy még élünk – egy ferencessel a hospice-on

Itt „meg nem mondanád, hogy folyton a halál mezsgyéjén járunk”. Nem halálosztály, és nem elfekvő. Másfajta idő. A kórházlelkésznek olyan ajtók is megnyílnak, amelyek másnak nem. Végstádium és surlófény. Donát testvérrel a Korányi hospice-osztályán.

„Nem akartam kórházlelkész lenni. Belecsöppentem ebbe az egészbe. Tizenkét éve” – mondja Donát testvér. Szinte szabadkozik. „A pasaréti plébániához került a Korányi, épp senki nem volt, aki teljesített volna itt szolgálatot, hát beléptem.”

Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet sorompója előtt toporgunk. Donát atya betolja az Opel orrát a parkolóba, vakon is idetalálna. Hazajár.

Néhány szavára kinyílik a sorompó, bemehetünk oda, ahová a covid első és második járványhulláma idején alig valaki. A Korányi nevét akkor kiemelt ellátóhelyként az is megtanulta, aki addig azt sem tudta, mégis mit jelent a pulmonológia. 

A teljes cikk: https://kronika.hu/cikk/nem-a-halal-hanem-hogy-meg-elunk-egy-ferencessel-a-hospice-on