Isten éltesse, Balczó András!
Ma ünnepli 77. születésnapját Balczó András háromszoros olimpiai, tízszeres világbajnok öttusázó, a Nemzet Sportolója, aki 1938. augusztus 16-án született Kondoroson.
Nyíregyházán ismerkedett meg az öttusával, illetve gyermekként még a háromtusával. Tehetsége már korán a legjobbak közé emelte. Az 1958-as világbajnokságon 6. lett, az egy év múlva rendezett vb-n már ezüstérmet szerzett. 1956-tól a Csepel versenyzője volt, első magyar bajnokságát 1961-ben nyerte, összesen 8 magyar bajnoki címet szerzett öttusában, de 1963-ban párbajtőrvívásban is a legjobb magyar lett.
1960-ban Rómában tagja volt az olimpiai aranyérmes válogatottnak, egyéniben pedig negyedik lett, az aranyérmet Németh Ferenc szerezte meg. A huszonkét éves fiatalember csalódott volt, megsérült, nagyot esett a lóval, nem tudott úgy versenyezni, ahogyan elképzelte. Lassan megérlelődött benne az elhatározás: „Többet kell edzenem, és önmagam irányításával. Onnantól nem mondta meg nekem senki, mennyit fussak, ha úgy éreztem jól magam, hogy tíz kilométerrel többet futottam, mint a társaim, akkor azt tettem.”
Saját maga edzőjeként 1963 és 1969 között mind az öt világbajnokságon egyéni aranyérmet nyert, és az 1969-es világbajnokságot leszámítva – Török Ferenc és Móna István társaként – a magyar csapatban is diadalmaskodott. Az 1969-es csapat-ezüstérmet, az 1970-es világbajnokságon ismét aranyra váltották. Az 1964-es olimpián nem indulhatott, 1968-ban, Mexikóban egyéniben ezüstöt, csapatban aranyat nyert, 1972-ben Münchenben pedig ? 34 évesen ? egyéni olimpiai bajnokságot szerzett.
Összesen húsz világbajnoki érmet szerzett, ebből tíz arany. Minden idők egyik legsikeresebb öttusázója volt, Magyarországon háromszor (1966, 1969, 1972) választották az év sportolójának, 1970-ben sportszerűségi díjat kapott. Kivételes tehetsége elhivatottsággal és akaraterővel párosulva segítette győzelemről győzelemre. Visszavonulását követően, 1973-tól előbb belovaglóként dolgozott, majd mivel úgy érezte, hogy nem részesült a teljesítményeit, személyiségét megillető támogatásban, távol tartotta magát a sporttól. 1983 óta szellemi szabadfoglalkozású.
2001-ben a MOB védnökségével a Nemzeti Sport által rendezett szavazáson – Puskás Ferenc mögött – a XX. század második legjobb magyar férfi sportolójává választották. 2001 végén megkapta a Magyar Olimpiai Bizottság Érdemérmét, 2011-ben Budapest díszpolgára lett.
Isten éltesse, Balczó András!
Legnagyobb sikerei:
- olimpiai bajnok egyéniben (1972, München), olimpiai bajnok csapatban (1960, Róma; 1968, Mexikóváros), olimpiai ezüstérmes egyéniben (1968, Mexikóváros), olimpiai ezüstérmes csapatban (1972, München)
- világbajnok egyéniben (1963, Magglingen; 1965, Lipcse; 1966, Melbourne; 1967, Jönköping; 1969, Budapest)
- világbajnok csapatban (1963, Magglingen; 1965, Lipcse; 1966, Melbourne; 1967, Jönköping; 1970, Warendorf)
- világbajnoki ezüstérmes egyéniben (1959, Hershey; 1970, Warendorf)
- világbajnoki ezüstérmes csapatban (1958, Aldershot; 1961, Moszkva; 1962, Mexikóváros; 1969, Budapest; 1971, San Antonio)
- világbajnoki bronzérmes egyéniben (1961, Moszkva; 1971, San Antonio)
- 14-szeres magyar bajnok öttusában (8-szor egyéniben, 6-szor csapatban)
- 1-szeres magyar bajnok párbajtőrvívásban
díjai, elismerései:
- Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 1994
- Magyar Örökség-díj 1996
- A Magyar Olimpiai Bizottság Érdemérme 2001
- Csík Ferenc-díj 2001
- A Nemzet Sportolója 2004-től
- Budapest díszpolgára 2011
Forrás: pentathlon.hu