Hírek

Március 15-én a Tony című előadást láthattuk a KesziKult színpadán. Batthyány Lajosné Zichy Antónia lebilincselő története egyszerre szól identitásról, szabadságról és az emberi kapcsolatok sokszínűségéről. A darab kapcsán Horváth Lili Jászai Maridíjas színésznővel beszélgettünk, aki ezen a különleges estén édesanyjával, Tordai Teri Kossuth- és Jászai-díjas színésznővel varázsolt el minket.

A Tony című darabban Zichy Antónia számos erőteljes lélekpróbáló fordulaton megy keresztül. Hogyan készülsz fel lelkileg és intellektuálisan egy ilyen karizmatikus történelmi személy, egy igazán izgalmas nő világának megragadására és megmutatására?

Horváth Lili: Pályakezdőként is sok ilyen lélekpróbáló szerepet kaptam már, pl. Lady Macbeth karakterét. Úgy látszik, ezek a drámai hősnők megtalálnak engem. Minden szerepet emberi oldalról közelítek meg, hogy milyen a sorsa, karaktere, mitől viselkedik úgy, ahogy.

■ Melyik mozzanat a legkatartikusabb számodra a szerepben és miért?

H. L.: Mivel ez Zichy Antónia emlékirata és az egész szinte egy monológ, így nem tudnék egyet kiemelni, de talán Batthyány Lajos kivégzésének a leírása a legmegrázóbb.

■ A darab története nem lineáris, hiszen több idősíkot is átfed. Milyen dramaturgiai, vagy egyéb kihívást jelent ez számodra?

H. L.: Tollár Mónika rendező dramatizálta, illetve közösen formáltuk egy követhető egésszé, hiszen való igaz, hogy idősíkok tekintetében sokszor ugrik a történet. Éppen ezért mögöttem kivetítik az időt és a helyszínt, ahol éppen jár Tony, ezzel is segítve a nézőket.

■ Tony életében a szeretet, a felelősség és a nemzeti elköteleződés sajátos egységként jelenik meg. Melyiket érzed ezek közül a legintenzívebbnek és milyen szakmai kihívást jelent ennek a hiteles, színpadi átadása?

H. L.: Tonyt az anyaság és a családi összetartás oldaláról tudtam megfogni, ahogy a végletekig küzd a férjéért és ahogy annak halálát követően is tovább viszi az emlékét. Köztudott, hogy ő indította el férjét a politikai pályán. Ahogy a mondás is tartja, minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. Tony nagyon erős volt. Ezt az erőt én is érzem magamban. Hasonlóan tudok küzdeni a három gyerekemért és vinni a hátamon egyedül az életemet.

■ Milyen gondolatokat ébreszt benned a „szeressétek egymást” üzenet mai kontexusban?

H. L.: A „szeressétek egymást” motívum a darabban többször felhangzik, hiszen ez Tony mottója is. Ezt én is sokszor mondom a gyerekeimnek. Ahogy régen, úgy most is a család összetartó ereje nagyon fontos, főleg a mai nehéz, zűrös időkben.

Tordai Teri Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, Horváth Lili Jászai Mari-díjas színművész, Jászberényi Gábor színművész■ A Tony egy különleges hidat képez múlt és jelen között. Menynyire szólítja meg a fiatalabb korosztályt az üzenete?

H. L.: Volt már alkalmam fiatalok előtt előadni a darabot, és meglepett, hogy mennyire megfogta őket a történet. Egyáltalán nem unták. Színészként nagy kihívás volt nekik előadni és még nagyobb siker az, hogy átment nekik az üzenet. Szerintem sok ilyen előadásra lenne szükség, hogy ne csak szárazon tanuljanak történelmet, hanem igazi emberi sorsokon keresztül is.

■ Mit üzenne Tony a mai, modern nőknek?

H. L.: Azt, hogy mi nők nagyon erősek vagyunk és tudjuk alakítani a saját életünket, sorsunkat, miközben anyák és feleségek is vagyunk. Engem például a gyerekeim tettek erősebbé, bátrabbá.

■ Tanít, vagy inkább tükröt tart ez a darab?

H. L.: Mindkettő, de mindenképp megérinti az embereket. Az eddigi visszajelzések alapján legalábbis.

■ Édesanyád, Tordai Teri legendás színész, művész. Mindig egyértelmű volt számodra, hogy te is erre a pályára születtél, vagy rögösebb út vezetett a világot jelentő deszkákig?

H. L.: Nem készültem színésznőnek, bár érdekelt ez a világ a háttérből. Későn döntöttem el, hogy az leszek, és bár elsőre felvettek a főiskolára, sokáig küzdöttem, hogyan alakítsam Horváth Lilit, aki nem csak a Tordai Teri lánya.

■ Az anyaság gyakran még inkább elmélyíti az érzelmi érzékenységet. Változatott a gyermekeid születése azon, ahogy megéled a szerepeid?

H. L.: Mindenképpen. Tony karakterével például egyértelműen jobban tudok kapcsolódni azáltal, hogy magam is háromgyerekes anya vagyok.

■ Mit tartasz jelenleg a legizgalmasabbnak az életedben, vagy a színművészetben?

H. L.: Az egyre fokozódó online tér és az AI jelenlétével szerintem még jobban felértékelődik a színház aznapi, megismételhetetlen élménye a nézők számára. Szükség van erre a kapcsolódásra, legyen az szórakoztató előadás, vagy drámai, mint a Tony. Szerencsés helyzetben vagyok mert sok helyen sokféle előadásban játszom, amik mind sikerrel mennek.

■ Kinek a karakterébe bújnál a legszívesebben?

H. L.: Nincs szerepálmom, hiszem, hogy ami nekem való, megtalál. Nem játszottam még például Cse-hovot, vagy Molnár Ferencet, de nagyon korán sok szép, nehéz szerepet megkaptam.

■ Hol láthat téged a közeljövőben a nagyközönség?

H. L.: A Játékszínben fut három előadásom: a Nyolc nő, a Rém rendes vendég és a Naptárlányok. Az Orfeumban fut egy szórakoztató vacsoraszínház az anyaságról, az Anyád kínja. Ennek most tervezzük a folytatását. És van egy Janikovszky Éva írásaiból összeállított képzeletszínház, amivel sok helyre megyünk az országban. Illetve a másoddiplomámra is tanulok, színházmű-vészeti/drámatanár leszek, most vagyok gyakorlaton az Óbudai Waldorf Gimnáziumban.

■ Ilyen csodás pályafutás mellett milyen tanácsot, útravalót adsz mindazoknak, akik a színpadra vágynak, de félve teszik meg az oda vezető első lépéseket?

H. L.: Én mindenkit lebeszélek erről a szép, de egyre nehezebb pályáról. Sajnos a színészek megbecsültsége ma már nagyon más. Az a híres, aki sokat szerepel a tv-ben, a színház egyre szűkebb réteget szólít meg. Ennek ellenére imádom csinálni, de nem véletlenül lesz egy másik diplomám is. Évek óta tanítok, foglalkozom gyerekekkel, amit ugyanúgy szeretek. Az embernek kell legyen egy B opciója is.

KesziKult

A húsvéti locsolás hagyománya egészen a pogány időkig nyúlik vissza. Őseink hittek abban, hogy a víznek tisztító és megújító ereje van, ezért tavasszal a fiatal, hajadon lányokat jelképesen „megtisztították” vele.
A kereszténység később új jelentéssel ruházta fel ezt a szokást: egy legenda szerint Jézus feltámadását hirdető asszonyokat vízzel öntötték le a sírt őrző katonák, hogy elhallgattassák őket.
Bár sokan magyar hagyománynak gondolják, a locsolkodás mai formája valószínűleg szláv eredetű. Már a XIV. századi Csehországban is említik, Magyarországon pedig a XVII. században írtak róla először.
És egy érdekesség 
Régen nem csak a fiúk locsoltak! Erdélyben például szokás volt a „visszalocsolás”: húsvét harmadnapján a lányok is „visszavágtak” 
A hagyomány régen sokkal vadabb volt: a lányokat akár a folyóba is dobhatták! Később ez vödrös locsolkodássá szelídült, ma pedig inkább kölnivel történik – szerencsére.
 A jutalom viszont maradt: piros tojás, édesség vagy egy kis vendéglátás.
Ma már nem csak a hajadon lányokat locsolják, hanem minden hölgy részesülhet a „vizes áldásban” – a szépség és a fiatalság jegyében.
Önök melyik verziót preferálják: vödör, kölni… vagy inkább kihagynák?