Ballagás a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban

Kedves Ballagók! Nehéz belegondolni abba, hogy az a 8 év, amit az iskola falai között töltöttetek, hirtelen véget ér. Érdekes, izgalmas időszak előtt álltok. A most kiejtett búcsúzó szavak, rövid időre szólnak. Hétfőn tanáraitokkal és szüleitekkel értetek és veletek izgulva indítunk el titeket az utolsó középiskolai próbatételen, megkezditek az érettségi vizsgák sorozatát.

 

 

?A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,

Csak álom volt a régi jó világ,

És mint a fecske alkonyati szélnek,

Ma szárnyat bontott egy sereg diák.”

 

Wass Albert szavaival köszöntöm a végzős diákokat, az őket ballagtató osztályfőnököket, a kedves szülőket, meghívott vendégeinket, valamint iskolánk valamennyi munkatársát, tanulóját és minden kedves jelenlévőt.

Régóta vártunk erre a napra, mégis meghatódottak vagyunk.

 

 

 

 

 

Kedves Lányok és Fiúk!

Annyi minden történt a nyolc év alatt: jó felidézni az első napokat, amikor ötödikesként megilletődötten ültetek a tanévnyitón, barátkoztatok a gimnázium új szabályaival, szoktátok a megnövekedett terhelést, új tanárokkal, tantárgyakkal ismerkedtetek, majd a további évek során sok-sok újabb ismeretet kaptatok a felsőbb évfolyamokon. Az eltöltött évek alatt rengeteg minden változott.

Ami nem változott, az az aggodalom, a gondoskodás, amit a jövőtök iránt érzünk. Ezeket az éveket nem lehet kitörölni, valamilyen nyomot hagyott mindenkiben. Bennünk is. Nem fogunk és nem is akarunk elfelejteni benneteket. Kollégáimmal együtt örültünk minden sikereteknek, apró örömötöknek, átéreztük a kudarc okozta fájdalmat, bánatot. És könnyeinkkel küszködve gondolunk, majdani hiányotokra. Most még együtt vagyunk, értékeljük ezeket a perceket!

Bízunk benne, hogy az előttetek álló akadályokat sikeresen veszitek.

 

?Mögöttem a múlt szép kék erdősége, Előttem a jövő szép zöld vetése,”

Petőfi Sándor szavai erre a mai, mindannyiunk számára fontos pillanatra utalnak. Egy kicsit saját közös múltunkba révedve, most magunk előtt láthatjuk az általunk ?növelt” következő nemzedék új hajtásait.

 

Kedves Szülök! Kedves Tanártársaim!

A növekedés szent dolog, a gyerekek napról napra gyarapodnak testben és lélekben.

Olyannyira az, hogy Jézus Krisztus közénk apró csecsemő képében jött el, hogy megélje az egyik legnagyobb csodát, a növekedés csodáját, hogy az apró magból hogyan válunk gyermekké, kamasszá majd ifjú emberré, és végül gyerekeink is a szemünk láttára kész felnőtté érnek. Kevesebb szebb ajándék lehet egy családnak, mint látni felnőni gyermekét, látni, hogy eljutott valahová, és tudni azt, hogy mindaz a sok szeretet, szigorúság, odaadás nem volt hiábavaló, megérte. Hosszú évek kemény munkája teszi lehetővé egészséges fiatalok sikeres útra bocsátását.

Egy tíz évvel ezelőtti alkalom jut eszembe, mikor osztályfőnökként egy érettségiző osztályt búcsúztattam. Az egyik szülő megkérdezte, hogy mit érzek most. A sok izgalom és teendő miatt nem tudtam kimerítő választ adni neki. Majd elgondolkoztam a kérdésén. Mit érezhetett volna Széchenyi, ha látja az elkészült Lánchidat, vagy mit érezhet egy író sikeres könyvének útra bocsátásakor? Az alkotás örömét érezzük mi, tanárok is a végzős diákjainkon végignézve.

 

 

Kedves ballagó Diákok!

Gondoljatok csak néhány pillanatig azokra, akik segítettek, biztattak, bátorítottak benneteket az elmúlt évek során. Elsősorban szüleitekre, családotokra gondolok. Köszönettel tartozunk nekik mi is, hogy velünk együtt tudtak munkálkodni, nevelgetni, formálgatni titeket.

Érettségiző Diákjaink!

Most Ti ültök itt némi szomorúsággal, de tele örömmel, várakozással. Higgyétek el, életetek egyik legszebb szakaszában jártok. Minden lehetőség, minden esély és minden remény veletek van.

Boldog Kalkuttai Teréz anya imáját idézem útravalóul:

?Adj időt a gondolatnak, erőd forrása ez. Adj időt az imának, a legnagyobb erő a Földön ez. Adj időt a mosolynak, a lélek zenéje ez. Adj időt a játéknak, az örök ifjúság titka ez. Adj időt a szeretetnek, s légy szeretett. Isten adománya ez. Adj időt az adakozásnak, önzésre nem juthat idő. Adj időt az olvasásnak, a bölcsesség kútja ez. Adj időt a barátságnak, a boldogság útja ez. Adj időt a munkának, a siker ára ez. Adj időt a szeretetnek, a Mennyek kulcsa ez.
A csend gyümölcse az ima. Az ima gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a béke.

Ámen.?

Isten veletek!

 

Török Csaba

igazgató

 

FOTÓGALÉRIA

A Buda Környéki Televízió által készített felvétel megtekintéséhez kétszer kattintson az alábbi képre:

Megosztom a cikket