?Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek”

Kovács Veronikát, a Budakeszin élő világhírű színésznőt egy diszkóban fedezte fel Elek Dóra rendező. Az 1998 februárjában alakult Baltazár Színház, Magyarországon az egyedüli hivatásos színtársulat, amely értelmi sérült színészekből áll. Az alapító célja az volt, hogy a sérült emberek társadalmi megítélését megváltoztassa. A színház óriási szerepet játszik a fogyatékosok ?másságának? elfogadtatásában, út az értelmi sérült emberek számára az össztársadalomba való integrálódáshoz.

Vera rokkantnyugdíjas édesanyjával él együtt, aki segít neki a mindennapi életben pl. csekket kitölteni, bevásárolni és minden fellépésére elkíséri. Két testvére van. Az egyik Budapesten, a másik Kanadában él. A távolélő testvér nagyon hiányzik Verának: a nagy távolság miatt évente csupán egyszer tudnak találkozni.  Színházi társulatával az egész világot bejárta: Olaszország, Franciaország, Németország, Afrika után végre Budakeszin is fellépett.  A Széchenyi István Általános Iskolában a Fiúk, lányok című darabot adták elő. Szép Ernő művén keresztül megelevenedett a harmincas évek világa, korabeli sanzonok csendültek fel, a Baltazár Színház kabaréjában a múlt ölelkezett a jelennel? Egymásra utaltság és egymásra figyelés jellemezte előadásukat. A szereplőkből áradt az adni akarás. A színészek sokat adtak, a közönség pedig sokat kapott. Mindnyájan hazavittünk magunkkal valamit belőlük.

Vera szerelmes. Kedvese Dani is színész. Munkaidő után leginkább születésnapi zsúrokon szoktak találkozni. Szeretnének közös gyermeket, de erre nincs lehetőségük, mert még ők is ?gyermekek?. Verának van egy saját babája. Szabadidejét vele tölti, együtt tévéznek, megeteti, tisztába teszi, büfizteti. A baba beszélni is tud: ?Örülök, hogy megtaláltál!?- mondja Verának.

Vera példaképe Janicsák Veca. Álma, hogy találkozzon vele, remélem hamarosan teljesül!

Az interjú elkészítésénél Mandola Anna volt segítségemre.

Balczó Kornélia

?Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek” (Heltai Jenő)