?Jó feltámadást, uraim!? ? Megemlékezés a legnagyobb magyarról

Gróf Széchenyi István halálának 152. évfordulója alkalmából a Széchenyi Baráti Kör megemlékezést tartott. A társaság által felállított mellszobornál megrendezett ünnepségen tiszteletét tette dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia, Budakeszi polgármestere is.

Nem tudom, tisztában van-e a kedves Olvasó, ki is nevezte Széchenyi Istvánt a legnagyobb magyarnak? Nem más, mint Kossuth Lajos, aki komoly sajtóvitát folytatott vele az 1848-as forradalom kitörése előtt. Sok ideológiai és egyéb különbség volt közöttük, de Széchenyi emberi nagyságát, elszántságát, felkészültségét Kossuth is elismerte.

A megemlékezés kezdetén Kőrösiné dr. Merkl Hilda, a Széchenyi Baráti kör elnöke köszöntötte a megjelent vendégeket, többek között dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia polgármester asszonyt, Bakács Bernadett alpolgármester asszonyt, Török Csabát, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium igazgatóját, valamint a Széchenyi Baráti Kör tagjait.

Beszéde elején Prohászka Ottokár püspök úr Széchenyiről alkotott képéről beszélt. ?Széchenyi Istvánt a külön élet vágya mozgatta? ? írta Prohászka, vonatkozik ez a földi életére, de a halál utáni életére is, melyben erősen hitt.

Megrendítő részleteket hallhattunk Széchenyi István naplójából, pl. 1860. április 1-jén így írt: ?Nem tudom megmenteni magam.? Egy héttel később dördült el a végzetes pisztolylövés. Akkor, abban az évben ez a nap húsvétvasárnap volt. Széchenyi így búcsúzott el este társaitól: ?Jó feltámadást, uraim!?

Prohászka Ottokár püspök úr, aki tisztában volt az 5. parancs jelentőségével (Ne ölj!), így írt Széchenyiről: ?? ez (ti. az öngyilkosság) nem lelkének, hanem feldúlt, szenvedő természetének volt végletes sugallata.?

Temetése országos eseménnyé vált, hiába volt a rendőri tiltás. A nagycenkiek ? kihasználva a rendőrség figyelmetlenségét ? vállukon vitték nagy halottukat a temetési szertartásra, amelyen rengeteg ember vett részt.

Végezetül a szónok kiemelte: Széchenyi él, de itt a földön is él. Őt mindenki elismeri, személye nem osztja meg a társadalmat. Mindenki megérti, aki hazában, nemzetben, családban, szolgálatban gondolkozik.

Ezután Szemereki Zoltán, a Széchenyi Baráti Kör tagja idézett Arany János: Széchenyi emlékezete c. örök érvényű verséből:

?Te sem haltál meg, népem nagy halottja!
Nem mindenestül rejt a cenki sír;
Oszlásodat még a család siratja –
Oh, mert ily sebre hol van balzsamír?…
Mi fölkelünk: a fájdalom vigasztal:
Egy nemzet gyásza nemcsak leverő:
Nép, mely dicsőt, magasztost így magasztal,
Van élni abban hit, jog és erő!

A megemlékezés zárásaként, a Szózat hangjaira, koszorúkat helyeztek el az ünnepségen résztvevők képviselői.

Szabó Tibor Mihály

A rendezvényen készült fotók itt megtekinthetők.

A Buda Környéki Televízió által készített felvétel megtekintéséhez kétszer kattintson az alábbi képre: