1956. évi forradalom és szabadságharcra emlékeztünk

Az 1956. évi forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezésen ünnepi beszédet mondott dr. Győri Ottilia, a város polgármestere és Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő. Közreműködtek a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium diákjai.

Magyarország meg fogja védeni magát

Az 1956. évi forradalom és szabadságharc tiszteletére Budakeszin rendezett ünnepi megemlékezésen dr. Győri Ottilia, a város polgármestere mellett  Csenger-Zalán Zsolt, a Buda környéki régió országgyűlési képviselője mondott beszédet. Csenger-Zalán Zsolt a mai kor legnagyobb kihívásának a kontrollálatlan migrációs válságot nevezte. Szerinte Európának, Magyarországhoz hasonlóan cselekednie kell, hogy megvédhesse polgárait, szuverenitását, biztonságát, kultúráját, valamint hitét.

A magyar nemzet az ezer év alatt megtanulta, hogy a szabadságról, a hazáról nem elég csak beszélni. A szabadságért, a hazáért harcolni kell a háborúban, és tenni kell a békés hétköznapokon is.  Mi, magyarok ezt megtanultuk, és emiatt vagyunk itt Európa szívében az ezeréves magyar államban. Nagyképűség nélkül tegyük hozzá azt is: ezért lehet itt a keresztény gyökerekkel rendelkező Európa.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden nemzetnek megvan a maga keresztje és felelőssége. Az, hogy kiből lesz hős és ki marad gyáva, az attól függ, hogy ki veszi a vállára a keresztet és ki nem. Az 56-os nemzedék nem kérdezett, a puszta kezével is felvette a keresztet, amit a történelem akkor és ott neki szánt. De, ahogy ez lenni szokott a kereszttel, együtt jár a szenvedés is. Akik nem haltak meg a szovjet tankok ágyútüze és golyózápora közepette, azokat halálra ítélték, bebörtönözték, tönkretették vagy elüldözték. És bár elhunytak, mégis hősök lettek. Olyanok, akik példaként állnak a rá következő nemzedékek előtt.

A mai kornak is megvan a kihívása. Persze ezt még sokan nem veszik vagy nem akarják észrevenni. Úgy gondolják, hogyha homokba dugják a fejüket, attól majd megoldódnak a problémák. De ez nem így van: döntenünk kell. Vagy felvesszük a keresztet, vagy nem cselekszünk, de akkor unokáink joggal mondják ránk, hogy gyávák voltunk.

A magyarok ösztönei mindig is jól működtek. Talán azért is, mert az elmúlt 500 évünk nem szólt másról, mint a szabadságért való küzdelmekről. Ezért küzdött Bethlen Gábor és Rákóczi. Ezért emelte a magasra a zászlót Kossuth és Széchenyi. És ezért mentek a ,,pesti srácok? puszta kézzel az akkori világ legnagyobb hadserege ellen. Számunkra a szabadság nem magától értetődő, nem a szüleinktől kapott örökség. A szabadságért minden nemzedéknek újra és újra meg kellett küzdenie. Emberöltőről emberöltőre az országot meg kellett védeni. Európa szerencsésebb részén ezt gyakran nem értik. Nem értik, mert nekik több száz éve eleve adott a szabadság. Nem értik, mert emberöltők óta nem kellett küzdeniük érte. Eddig. Ez a szerencsés időszak most véget ért. Az európai nemzeteket, az európai létformát, a biztonságot, a kultúrát, a hitet ma olyan veszély fenyegeti, amely veszedelmesebb minden eddigi erőnél, amivel Európa valaha is találkozott. A világtörténelem eddigi legintenzívebb népvándorlása és Európa szervezett megszállása zajlik. Milliók menetelnek Európa felé, keletről és délről. Ma már azt is tudjuk, hogy valódi üldözöttek mellett, megélhetési bevándorlók, bűnözők, katonák, és akár terroristák is vannak. Sokakat hajt az európai élet és a pénz. Másokat a hódítás, a gyűlölet és a pusztítani akarás. A történelem során idegenek soha ilyen könnyen nem jutottak be Európába. Európa mai vezetői arról is lemondtak, hogy megállítsák és megkérdezzék őket, arról hogy kik ők és honnan és miért jönnek. Mi, magyarok 1956-ról tudjuk: nemcsak az idegen megszállók és a gyilkosok okozhatják egy nemzet vesztét, hanem a tehetetlenek és az alkalmatlanok is, aki saját gyengeségük miatt képesek voltak eladni a saját nemzetük szabadságát. Európa sajnos ma is tele van alkalmatlan vezetőkkel. Tehetetlenekkel, akik gyengeségük miatt képesek saját nemzetüket, és saját népüket is feláldozni. Feltétel nélküli néma szolidaritást, befogadást, béketűrést követelnek az emberektől, és megsértik a nemzetek szuverenitását, amikor felhatalmazás nélkül, önhatalmúlag milliónyi idegent hívnak meg és osztogatnak szét országok között, nem gondolva arra, hogy az általuk emlegetett vasfüggöny anno rabságot, börtönzárat jelentett, a műszaki határzár pedig kerítést és védelmet. Európa vezetői elfelejtették megkérdezni az európai embereket arról, akarják-e, hogy Európa az országok lakossága, kultúrája, rendje hite mindörökre megváltozzon. Így volt ez 1956-ban Magyarországon is. Az elnyomók azt hitték, önhatalmúlag meg lehet tenni bármit az emberekkel és a nemzetekkel; akár azt is, hogy majd kivárják csendben a saját végüket, feladják szabadságukat, önrendelkezésüket, kultúrájukat, határaikat, történelmüket és végül, de nem utolsósorban hitüket. A baloldal akkor is és most is a külföldiek pártján áll a magyar emberekkel szemben. A magyarok válasza akkor és ma is az, ami 1956-ban: elég volt! Magyarország meg fogja védeni magát, a határait és a szabadságát. Magyarország van, volt és lesz, mondta a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István. Európának is változtatni és cselekedni kell! Be kell zárni a kapukat, meg kell védeni a határait és a polgárait! Hiszen Európa csak ebben az esetben lesz.

FOTÓGALÉRIA ITT.

A Buda Környéki Televízió által készített felvétel megtekintéséhez kattintson az alábbi képre:

A Jobb Kor Polgári Egyesület október 23-i megemlékezése: