Szalagavató a Prohászkában

„Ámulnak ők és fölnevetnek,

előre néznek, hátra néznek

és visszafordulnak tünődve,

mert még nem értik az egészet.

Mostan lepődnek meg először,

magasba vont, sóvár szemölddel,

föl-föltekintenek az égre,

ahol a hold tányérja zöldel

és nap vöröslik a zeniten

és csillagok szelíden ülnek,

szemükben eleven görögtűz,

hétköznapon is örök ünnep.”