Skip to content Skip to left sidebar Skip to right sidebar Skip to footer

Kapitány Katalin emlékére – „Mindenik embernek a lelkében dal van”

Kapitány Katalin

Életünk alakulásában két erőtér biztosan meghatározó: a család és az iskola. Boldogulásunk nagyban függ attól, hogy e két közeg egymást erősítve azonos irányba tekint-e. Figyelnek-e fejlődésünkre, segítik-e lelki, értelmi és érzelmi kibontakozásunkat, megtanulunk-e dolgozni és felelősséget vállalni önmagunkért, munkánkért és a másik emberért és találkozunk-e vonzó, követésre indító példákkal a mindennapok során.

Ez utóbbi minőségek elsajátításában kulcsfontosságú az érzelmi intelligencia, melynek megismerésében és elsajátításában fontos szerepet játszanak a zene és a művészetek, illetve a közvetítő személyek, elsősorban a szülők és a tanárok.

Általános iskolás diákként találkoztam Béresné Kapitány Katalin tanárnővel a Budakeszi Általános Iskolában. Korábban is énekeltem sokadmagammal az iskola kórusában, de Kati néni megjelenésével valami új, valami más kezdődött. Az ismerkedés a zeneirodalommal, hangsúlyosan a magyar zenével és a népdalokkal, kitágította a világot. Gondtalanul, lelkesen énekeltünk és megtiszteltetés volt meghívást kapni az énekkarba, együtt énekelni a többiekkel és eredményes szereplések után jogos büszkeséget érezni. Vártuk az énekórákat és örömmel vettünk részt kóruspróbákon, s közben szinte észrevétlenül erősödött az osztályközösségünk is. Megszerettük a zenét.

Ki volt Kapitány Katalin tanárnő?

Kati néni 1933. november 3-án született Csicsón – a mai Szlovákia területén. Szülei pedagógusok voltak, már gyermekkorában elhivatottságot érzett e pálya iránt. Mindig is a zene irányította az életét. A budapesti Zenei Gimnázium után 1956-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán ének tanári és karvezető szakon diplomázott. E diplomát 1959-ben zongoratanári, majd 1965-ben furulyatanári végzettséggel egészítette ki.

1959-ben költözött Budakeszire, ahol 1976-ig az általános iskola ének tanára volt, emellett az iskola énekkarával számos versenyen vett részt nagy sikerrel. A világhírű Kodály-módszert alkalmazva létrehozta az általános iskola zenei tagozatát, mely az emelt szintű ének oktatás mellett, magába foglalta a furulya, gordonka, zongora és hegedű tanszakot is.

Tanított a Bem József Óvónőképzőben, igazgatóhelyettese és furulyatanára volt a XVI. kerületi zeneiskolának, furulya továbbképző tanfolyamokat vezetett a Fővárosi Pedagógiai Intézetben és zenetörténetet oktatott a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán.

A tanárnővel a zene belépett az életünkbe. A gimnáziumban – ahová többen nyertünk felvételt az osztályból – döbbentünk rá valójában, mennyire fontossá vált számunkra a zene. Vártam az énekórát, rögtön bekerültem a kórusba és érettségig jártam zenetörténet szakkörre. Kati nénivel végig tartottam a kapcsolatot. Minden zenei hírnek őszintén örült. Kodály tanár úr szinte minden Erzsébet napon ellátogatott az iskolánkba, meghallgatta és szigorúan értékelte a kórus szereplését. Akkor döbbentem rá, hogy Kapitány Katalin milyen igényességgel foglalkozott velünk. A gimnáziumi zenetanárom, Mohayné Katanics Mária Liszt-díjas karnagy volt, ő is Kodály Zoltán nagy tisztelője, aki mikor a Prohászka Gimnázium igazgatója lettem, kérésemre egy évre eljött tanítani hozzánk, amiért soha nem tudunk eléggé hálásak lenni.

1990-ben települési képviselő, a Kulturális, Oktatási és Sport Bizottság elnöke lettem. Egy új zeneiskola alapítása az első terveink közé tartozott. Ebben a feladatkörben fordultam 1991-ben egykori általános iskolai tanárnőmhöz, Béresné Kapitány Katalin tanárnőhöz, aki megszerettette velünk a zenét, a népdalokat, a kóruséneklést és a furulyát. Ő akkor éppen Kanadában tartózkodott, ott érte a kérésünk, hogy nem vállalná-e el az új zeneiskola szakmai alapítását és vezetését. Habozás nélkül igent mondott, hazatért és azonnal megkezdtük a munkát, mely gyorsan haladt és eredményességét hamarosan a csatlakozott telephelyek jelezték. A jeles zenepedagógus, Czövek Erna nevének felvétele is Kapitány Katalin ötlete volt. Az igazgatónő töretlen lelkesedéssel végezte munkáját nyugdíjba vonulásáig. A zeneiskola fontos intézménnyé vált, továbbra is a megkezdett úton halad, immár többcélú intézményként őrizve és fejlesztve az értékes hagyományokat. Budakeszi városa is sokat köszönhet neki.

Barcsik Hédi igazgatónő kedves meghívására Kati néni tavaly járt a zeneiskolában utoljára, ahol találkozott a tanárokkal és a munkatársakkal és nagyon örült mindennek, amit látott, de főként a szeretetnek és a tiszteletnek, amellyel körülvették.

Életének utolsó szakaszát Veresegyházán töltötte. Szerette a várost, amely mindig megkülönböztetett helyet foglalt el a szívében. Pedagógus szülei ismert és elismert tagjai voltak ennek a közösségnek. Mikor a sors úgy hozta, mindennapi gondoskodásra szorult, szinte hazajött az ottani Idősek Otthonába, – ahol valóban otthonra talált. Többször ott is felvillantotta tanári hivatását, melyre az ottaniak mindmáig szeretettel emlékeznek. Négy gyermeke, kilenc unokája és négy dédunokája mellett gyermekek és fiatalok százainak lelkében hagyott nyomot a zene megismertetése és megszerettetése révén.

Életének utolsó öt évét szeretetben, gondoskodásban töltötte – és a kertben, ahol szeretett fái állnak. Minden nap kötelességének érezte, hogy megsimogassa őket.

„Két dolgot adjon az ember a gyerekeinek útravalóul: gyökereket és szárnyakat” – köszönjük, hogy megkaphattuk!

Kapitány Katalin tanárnőtől nem búcsúzunk, mert tanításának harmóniája visszhangzik bennünk és hálánk megőrzi emlékét.

Kőrösiné Merkl Hilda
egykori tanítvány

Forrás: Budakeszi Hírmondó 2026/11. szám, 8–9. oldal

Megosztom a cikket