Köszönet!
Tisztelt Polgármester Asszony! Kedves Budakesziek, Szülők, Gyerekek, Barátaink, Ismerősök!
Hálánkat szeretnénk kifejezni mindazoknak, akik önzetlen munkájukkal megszervezték és kivitelezték „imádott Dettynk” csodálatos búcsúztatóját.
Köszönjük mindenkinek – kicsiknek és nagyoknak – hogy megtiszteltek bennünket, és velünk együtt részt vettek a meghitt megemlékezésen.
Detty szellemisége – példát mutatva a jövő nemzedékének – tovább él, mosolygós arca pedig örökre megmarad emlékezetünkben.
Áldással:
Andrejkó Bernadett
családja
2014. december 18-án, a reggel 6.00-kor kezdődő rorate (vagy más néven angyalmise) Adrejkó Bernadettért lesz felajánlva a budakeszi római katolikus templomban.
Búcsú Adrejkó Bernadettől (1971-2014)
„A szeretet és a tisztelet Detty iránt, ami ma bennünket idehozott! – mondta Kovács Mihályné, a Pitypang Sport Óvoda óvodavezető-helyettese – Búcsúzni jöttünk tőle és emlékezni rá!”
Elsőként dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia polgármester mondott búcsúbeszédet, melynek teljes tartalmát közöljük:
„Kedves és tisztelt Budakesziek!
Azért jöttünk el, hogy közösen még egyszer utoljára találkozzunk Andrejkó Bernadettel.
Nehéz megszólalnom ezen az utolsó találkozáson. Nehéz, mert Detti esetében olyasvalakitől búcsúzunk itt közösen, és mindannyian egyenként is, akit mindannyian szerettünk és tiszteltünk. De most szólni kell, mert itt az utolsó alkalom, hogy kimondjunk bizonyos szavakat és mondatokat. Szólni kell a város és a saját magam nevében is, hogy kimondjuk: köszönjük. Szólni kell, hogy elmondjuk, mennyire volt fontos mindaz, aki ő volt a számunkra. Társunk, a világnak ebben a Budakeszi nevezetű sarkában.
Kedves Barátaim!
Bernadett elajándékozta az életét. Nekünk ajándékozta: a mi gyermekeinknek, fiainknak és lányainknak. Soha nem szavakat kaptunk tőle, hanem tetteket. Egyszerű, hétköznapi, természetesnek és magától értetődőnek vett tetteket. Megtette, amit kellett – és akkor, amikor kellett. Cipőfűzőket kötött be, pályázatokat írt, telefonált, értekezletekre járt, mesét mondott, irányította az óvodát és gondoskodott mindenkiről és mindenről.
Sajnos, tudjuk jól, hogy egyáltalán nem természetes és magától értetődő, hogy valaki ilyen elkötelezetten, ennyi szeretettel és lelkesedéssel végezze a munkáját. Mi pedig nagy örömmel bíztuk rá a gyermekeinket.
Andrejkó Bernadett intézményvezető volt. Olyan intézményvezető, akit csak legszebb álmaiban kívánhat magának a hivatal és a polgármester is. Mindig az óvoda és rajta keresztül a gyerekek és a családok érdekeit nézte. Mindig azt nézte, miként lehet megoldani a dolgokat – nem voltak fölösleges játszmái – szeretett és nagyon tudott dolgozni. Ezért tudott mindenféle pályázaton részt venni, pályázatot nyerni, komoly építkezéseket keresztülvinni, játékparkot megújítani. Ezért tudott szenzációs közösséget teremteni itt a munkahelyen, amibe aztán bevonta a szülőket – és ha munka után nem is mindig jó kedvvel jöttünk – de mindig jókedvvel távoztunk egy-egy mulatság, egy-egy közös feladat elvégzése után. Ezért tudott olyan óvónéni lenni, akire gyermekeink egész életükben jó szívvel fognak gondolni.
Ezzel a maga helyén nagyon sokat tett a családokért és Budakesziért.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Detti 1971-ben született – éppen úgy, mint én. Élete, mindaz, amit megélhettünk vele kapcsolatban arra emlékeztet, hogy az élet fontos és jó dolog. Az élet fontos és jó dolog, amit a hétköznapokban egymásnak kell ajándékoznunk. Minden nap meg kell tennünk egymásért, amit kell tennünk – nem elméletben, hanem itt és most. Akkor lesz minden jobb az előttünk álló gyermeknek, akinek megtöröljük az orrát, a kollégának, akinek segítettünk – és emiatt fog működni az óvoda és ezért lesz jobb hely a városunk, amiben élünk.
Mi vigasztalhat bennünket? Mindenkit az, amiben hisz. Az, hogy ismerhettük és szerethettük őt. Az, hogy értelmes és boldog életet élt: megtalálta a hivatását és bátran, jó kedvvel járta végig az útját. Az, hogy mindig voltak barátai és jó emberei, akik nagyra becsülték őt.
Közel a pillanat, amikor elsírjuk az utolsó könnyünket, megmossuk az arcunkat, s Dettire már nem annyira fájdalmasan, hanem mint szeretettel gondolunk. Ahogy Weöres Sándor írja: „az együttlétünk a múltban folytatódik. A múlt azon részében, ami hozzánk tartozik, ami nem vész el, amíg csak élünk, amihez fordulhatunk a nehéz pillanatokban, és amire gondolva újra nevetni tudunk.”
Dettyke élete összekapcsolódott a miénkkel, beépült a miénkbe: a gyermekeinkébe és a szüleikébe, a kollégáiéba. Olyan mélyen, hogy nem is hisszük és nem is tudjuk. Mint minden jó pedagógus egy egész korosztály több száz gyermek számára adott életre szóló indíttatásokat. Ők laknak majd ebben a városban, ők görkorcsolyáznak majd ezeken az utcákon.
Ha rájuk nézünk, mindig eszünkbe fogsz jutni Dettyke.
Isten Veled!”
dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia
polgármester
A Buda Környéki Televízió felvételének megtekintéséhez kattintson az alábbi képre:
Talán kevesen tudták Dettyről, hogy néha tollat ragadott és verset írt. Ezeket a verseket a szeretteinek és barátainak szánta, amelyekből aztán az évek során a kollégáknak is juttatott. Az egyik, 2008-ban írt kedvenc versét Balczó Kornélia mondta el:
Andrejkó Detty: Karácsonyi kívánság
Karácsony szenteste sétálok magamban,
A friss fehér hó ropog csak alattam.
Lépkedek a csöndben, a kis utcák között.
A szívembe hirtelen melegség költözött.
Be is kukucskálok egy-egy ház ablakán,
Csillogó fény, aranyló dísz a karácsonyfán.
Az emberek boldogok, a gyerekek örülnek.
Most mind együtt vannak, végre beszélgetnek.
Nem siet most senki, együtt van a család.
Ma zeneszó mellett ülik a vacsorát.
Mindenhonnan csend és nyugalom árad,
Csak a puha hópelyhek ezrei szállnak.
A fehér hóesésben az égre felnézek,
Az apró kis hópelyhek, mintha angyalok lennének.
Azt suttogják: kívánjak valamit magamnak!
De csak egyetlen-egyet, a legfontosabbat!
Kívánnék én sok pénzt, örök boldogságot,
De ráébredek, ezekkel nem váltom meg a világot.
Kívánságom során egészséget kérek.
Mert ha ez már megvan, hát boldogan élek.
Remélem teljesül e nagy kívánságom,
Hogy sokáig szerethessem még a karácsonyt.
Végezetül elárulom a legnagyobb titkom,
Ami nem más, csak az, hogy neked is ezt kívánom!
Detty2008
Az óvoda szülői szervezetének nevében Vas Melinda elnök asszony egy gyermeki mosolyokból álló fényképalbummal búcsúzott, melyet Detty édesanyjának adott át.
Marosi Hedvig, a Kimbi Óvoda vezető helyettese is verssel emlékezett Dettyre.
Kovács Mihályné óvodavezető-helyettes beszédében elmondta, hogy „amikor azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit meséljek Dettyről, eszembe jutott? vajon milyen volt gyermekként. Úgy képzelem, cserfes, vidám, pátyolgató, gondoskodó, igyekvő-szorgalmas, később igazságkereső, érzelmes, amelynek ékes bizonyítéka számtalan verse, aztán egyre erősebb akaratú, küzdő és végtelenül kitartó.
Ahogy gyermekként várat épített, úgy építette fel apránként ilyenné ezt az óvodát. Elszántan mindig előttünk járt egy gondolattal, és mi, a segítői, néha bosszankodtunk az álmain, tervein, de végül mindig mellette álltunk. Szakmai tudása, elhivatottsága példa volt számukra, és büszkék voltunk a várkapitányra.
Ő már sokkal korábban tudta, miben vagyunk erősek, mitől állnak ilyen stabilan ezek a falak, melyik az a program, és módszer, amivel minden sárkányt legyőzhetünk, és amivel még több kis pitypanost toborozhatunk.
Csak az ő sárkányát nem tudtuk legyőzni!
Te voltál A Detty néni!… Igazi pedagógus (aki nemcsak a gyerekeket tanította, de minket is)!
„Hej, óvoda, óvoda,
ég veled, te kacsalábon forgó ékes palota!”
Drága Detty, nem feledünk el soha!”
Kovács Mihályné
óvodavezető-helyettes
„DETTY FÁJA”
Andrejkó Bernadett korábbi munkahelye a Kimbi Óvoda volt. Amikor Detty néni elköszönt kollégáitól, akkor ültetett nekik egy barkafát. Most a volt kollégái búcsúznak tőle egy barkafával, melyet az emlékére ültettek- és nevezték el „Detty fájának”.
Korábbi cikkeink: