XXIX. Erkel Napok június 9-10-én. Budakeszi Erkel Napok rendezvénysorozata immár hagyomány és országosan is ismert. Az Erkel Ferenc Művelődési Központ 1988 óta, minden év júniusában rendezi meg az Erkel Napokat.
Hagyományos megemlékezést hirdettünk 18 órától az Erkel-szobornál. Ünnepi műsorunk bevezetőjeként Térzenét hallhattunk Zwickl Mihály vezette fúvószenekartól, majd Tóthné Fajtha Anita köszöntőjét hallhattuk:
A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik. Kodály Zoltán idézetével köszöntöm Önöket a 29. Erkel Ferenc Emléknapon! Teszem ezt, azért mert az idei év Kodály Zoltán emlékév is.
Örülök, hogy ismét vendégeink között köszönthetem az Erkel családot, Erkel Ferenc Társaság Elnökét Somogyváry Ákost Erkel Ferenc leszármazottját, Kölcsey Ferenc Társaság tagjai közül Fáy Tibort Kölcsey Ferenc leszármazottját. Szeretettel köszöntöm Budakeszi Város megjelent elöljáróit, képviselőit, intézményvezetőit, civilszervezetek képviselőit, tagjait valamint minden kedves megjelent vendégünket, emlékezőket. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia Erkel-emlékülést rendezett ahol Kodály Zoltán az alábbi megemlékezést mondta: Százötven éve született Erkel Ferenc, olyan korban, amely vulkanikus kitöréshez hasonlóan ontotta a nagy embereket, olyan atmoszférában, melynek melegét ma is érezzük, jóformán abból élünk. Százötven éve született, de máig él, mert maradt olyan műve, amely nélkül nem teljes az Opera műsora. Erkelt tehát nem kell exhumálni, megvan és meglesz a közönsége még soká. Más kérdés, hogy zenetudományunk megtett-e mindent egyénisége, műve, pályája jobb megértésére. Bónis Ferenctől az Erkel társaság volt elnökétől Erkel Ferenc Kodály Zoltán és korunk című könyvéből idéztem”.
Tóthné Fajtha Anita igazgató asszony köszöntője után Bakács Bernadett alpolgármester asszony mondott ünnepi beszédet:
„Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Barátaim! Eltelt egy év, és ismét itt állunk, hogy tisztelegjünk nemzeti operánk megteremtőjének szobra előtt Ha valaki azt gondolná, hogy ennek pusztán formális jelentősége van, és kultúrtörténetünknek valaha nagy jelentőségű, de ma már nem időszerű hőse előtt hajtunk fejet, az mélységesen téved. Erkel izgalmas történelmi korban élt, és abban élünk mi is. Erkel tudta, hogy a nemzeti művészet nemzetet teremt, és mi, akik örökségét éltetni kívánjuk, ugyanezt a feladatot vállaljuk fel: nemzeti művészettel szeretnénk nemzetet teremteni 21. századi körülmények között. Mire tanít minket Erkel példája egy látszólag távoli történelmi korból Tegnap volt éppen 150 éve, hogy a kiegyezés következtében Szent István koronáját Ferenc József fejére tették. Bár Kossuth szerint a kiegyezés a nemzet halálát jelentette, és idegen érdekek szolgálatát, Deák szerint a hatalmas Oroszország és az egységesülő Németország között az önálló Magyarországnak nem lett volna létjogosultsága. Az Osztrák császár ünnepélyesen megesküdött 150 éve, hogy megőrzi Magyarország jogait, alkotmányosságát, törvényes függetlenségét és területi integritását.
Magyarország belpolitikailag független lett, tudjuk, hogy a külügy, a hadügy és a pénzügyek maradtak közös hatáskörben. Ha valakinek ismerős a történelmi dilemma, az nem a véletlen műve. Akkor is vérre menő csatározások voltak a helyes történelmi irányokat illetően, volt rá példa, hogy a képviselők az üléstermet is szétverték. Sajnos a politikai csetepaték nem akadályozták meg, hogy az ország rövid fellendülés után a megsemmisülésbe hulljon. Talán hiányzott a polgárok és vezetőik politikai tisztánlátása. Erkel és kortársai felismerték küldetésüket, és a minden napok kitartó munkáját alkotó erejükkel egyesítve megteremtették a nemzeti kultúrát a zenében, irodalomban, festészetben, tudományban.
Ez a kultúra hordozta, és átmentette azokat az eszményeket, célokat, és értékeket, melyek megtartották nemzetünket a háborúk és diktatúrák viharaiban. Ezért példájuk ma erőforrás számunkra, és egyben iránytű is, műveiket pedig el kell juttatni a mai közönséghez oly módon, hogy vegyék is az üzenetet. Ez pedig a mai kultúrharcban embert próbáló feladat. Nemcsak történelmi korszakváltásban élünk, hanem kultúra és civilizáció váltásban is. Az erőszakos globalizmus , a szélsőséges individualizmus, a kötelező értéksemlegesség önazonosságunk gyökereit kívánja megsemmisíteni. Ha kiállunk hitünkért, kirekesztők vagyunk. Ha hűségesek vagyunk családunkhoz, kisebb, tágabb közösségünkhöz, nemzetünkhöz, bezárkózók vagyunk. Ha azt állítjuk, hogy az erény (milyen elavult szó, nem is használjuk már, kiveszett) fontosabb, mint az élmények, a fogyasztás élvezete, önérvényesítés, akkor korszerűtlenek és haladás ellenesek vagyunk. Ha felelősséget vállalunk közösségünkért, saját utunkat kívánjuk járni és nem szeretnénk, ha mások döntenének helyettünk, az Európai fejlődés akadályai vagyunk. Ha határozott értékrend szerint szeretnénk szervezni a társadalmat, diktatúrát gyakorlunk, és nem tartjuk tiszteletben az egyének mindenek felett álló döntési szabadságát. Milyen szerencse, hogy a zene olyan, mint pünkösdkor a nyelvek csodája, hogy mindenki a saját lelkében mégis rezonál rá, és akartalanul is átéli a haza szeretetét, ha meghallja a Bánk Bánból a Hazám, hazám nagyáriát. Milyen nagy dolog, hogy ez az ária megszületett és ma is ugyanazt az érzést hozza elő mindenkiből, mint mikor Erkel megalkotta. És akárhányszor újra meghallgatjuk, hatása változatlan.
Szép a mindenki által ismert Nádasdy Kálmán féle szöveg, de az Egressy Béni féle eredeti változat többet mond: Hazám, hazám, te mindenem! Rajtad előbb kell segítenem. Szegény hazám, te mindenem! Rajtad előbb kell segítenem. Magyar hazám, te mindenem! Rajtad előbb kell segítenem, előbb kell segítenem!- visszhangzik a négyszer megismételt üzenet egész a 21. századig. És a mi felelősségünk, az Erkel Társaságé, mai felelős, hazánkat szerető polgároké, hogy ezt az üzenetet eljuttassuk a ma élőkhöz. Talán volnának sokan, akik azt mondják, nehézségeim vannak, elég a megélhetésről gondoskodni, nagyobb ügyekkel nem foglalkozom. Azt gondolom, ez Erkel korában sem volt másképp.
Erkel hírneve a Hunyadi László után külföldön is egyre nagyobb lett, de anyagi nehézségek miatt nem tudta a kor egyik híres zongoraművészének, Thalbergnek eljuttatni az opera kottamásolatát, hogy Párizsban is előadhassák a művet. 155 évvel később, 2010-ben Kocsis Zoltán Erkel beszédében a következőt mondja: Talán a pillanat nem a legmegfelelőbb, de nem bírom elhallgatni, hogy az általam vezetett Nemzeti Filharmonikusok jövő csütörtöki Erkel gálaestjén ósdi, évtizedekkel ezelőtt kézzel írott, legnagyobb részt szinte olvashatatlan zenekari anyagból játszik. Ezen sürgősen változtatni kell..Erkel műveinek kritikai összkiadása.kottáinak a gyakorlat számára hozzáférhetővé tétele nem tűr halasztást, zenéjének világméretű propagálása közös ügyünk.. Kocsis Zoltán programot adott nekünk, melynek egy része talán már meg is valósult. Másrészt azt kell mondanunk, ha 155 éve az anyagi szűkösség nem térítette el céljától Erkelt, akkor most sem hivatkozhatunk erre, mint akadályra.
Kedves Barátaim! Magyarország ütköző zónába került, olyan helyzetben van, hogy 2018-ban akár Európa jövőjéről szavazhatunk. A miniszterelnököt idézve: Tudjuk, széllel szemben hajózunk..de mi magyarok azt is tudjuk, hajózni széllel szemben is lehet. Sőt, bármilyen meglepő, szembeszélben is lehet előre haladni. Mondják, aki nem ismeri az úti célját, annak semmilyen cél sem jó. Ez fordítva is igaz: ha ismerjük a megcélzott kikötőt, bármilyen szelet fel tudunk használni, hogy célba juthassunk. Ez csak kitartást, bátorságot és hasonszőrű társak szövetségét igényli. mondja a miniszterelnök. Egressy Béni szövegét idézve: Miként vándor, ki tévedez viharzó éjjelen, Avagy hajós a szélvésztől korbácsolt tengeren. A jelen zűrzavarban mi is így érezhetjük magunkat. Egyéni sorsunk és nemzetünk sorsa most is elválaszthatatlan, ne kergessünk illúziókat. A hazugság áradatban lássuk világosan a célt, és erőt merítve Erkel zenéjéből, tegyünk érte valamit kitartóan minden nap”
A műsorban közreműködött a Budakeszi Erkel Ferenc Kamarakórus Farkas László vezényletével. Koszorúzás után az Erkel Ferenc Művelődési Központba invitáltuk közönségünket a Musica Nostra Kórus kortárs zenei koncertjére. Az együttes 1994-ben alakult az ELTE Tanárképző kar 
hallgatóiból. Jelenleg a kórus tagjai részben egyetemi hallgatók részben pedig tanárok, illetve a kulturális élet különféle területein működnek. A kórus az elmúlt több mint két évtizedben számos hazai és külföldi sikert mondhat magáénak, és a főváros zenei életének állandó résztvevői. A kórus állandó zongorakísérője Szekér Bernadett. Kórus vezetője Dr. Mindszenty Zsuzsánna Liszt-díjas karnagy a KOTA elnöke. Műsoruk XX. és XXI: századi magyar zeneszerzők műveiből állt. A koncert után „reformkori kávézónkban” egy kis vendégfogadással készültünk, melynek keretében az Andrész Cukrászda által készített Erkel fagylalttal és édességgel kínáltuk közönségünket. Június 11-én, szombaton 11 órakor a Kerepesi temetőben az Erkel Ferenc Társaság rendezésében került sor Erkel Ferenc sírjának koszorúzására.
Majd a Gyuláról érkező delegációt fogadtuk az Erkel Ferenc Művelődési Központban. Ebéd után vendégeinkkel először az Erkel szoborhoz, majd a Helytörténeti Gyűjtemény és Tájházba, a Makkosmáriai kegytemplomba, a Himnusz-szoborhoz és végül a Metodista templomba látogattunk, ahol megtekintettük V. Majzik Mária Magyar Örökségdíjas, Prima Primissima díjas képzőművész életmű kiállítását is.
Az Erkel Napok záró programja a Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) Templomban, I. Ferenc József magyar királlyá és felesége, Erzsébet királynévá koronázásának 150. évfordulójára rendezett Ünnepi Szentmise volt, melyen először hangzott el együtt a korabeli eseményre komponált két mű, Liszt Ferenc: Koronázási Mise és Erkel Ferenc: Magyar Cantate. Köszönjük személyes segítségét: Nádas Annának a Tájház vezetőjének, Isaák Endrének a Makkosmária kegytemplom gondnokának és Szuhánszky Gábor metodista lelkész úrnak. Köszönjük az Andrész Cukrászda, a Gräfl Cukrászda, az Óázis Kertészet és a Somlai Borkereskedés támogatását.
A Musica Nostra Kórus kortárs zenei koncertje a 
Zeneművészeti Kollégiumának támogatásával valósult meg.
Nagy Mónika az EFMK munkatársa
Fotók: Pék Lajos
