Díszmadártenyésztés – egy életen át
„Önkéntelen az ember mindenre születik, amint a magas hatalmak odafönn elvégeztek; fölöttem is határozott az égi végeredmény: madárkedvelőnek születtem, madárkedvelő vagyok én…”
(Várady Ferenc)
Nem mindennapi foglalkozás a papagájtenyésztés. Interjúnkban most megismerkedünk ennek a foglalkozásnak a Budakeszin élő képviselőjével, Tóth Lajos díszmadártenyésztővel és a díszmadártenyésztés szakmai oldalával. De szó esik benne történelmünk sorsfordító momentumairól is.
Tóth Lajos: Nehéz gyermekéveim voltak. 1951-ben a Rákosi-rendszer idején szüleimet az ÁVH kezelése alatt működő kistarcsai internáló táborba vitték, apai nagyszüleimet, engem és öcsémet pedig a Hortobágyra telepítettek ki. Én akkor mindössze 7 éves voltam. Édesapám 1945-ig katonatisztként szolgálta hazát, apai nagyapám első világháborús érdemeiért kétszeres vitézi címet viselt, nagyanyám pedig osztályidegen arisztokrata volt. Ezekért kellett bűnhődniük két éven át. Aztán édesapám 1953-ban, az enyhülés éveiben lakóhelyünktől, Hajdúnánástól 350 km-re lévő Sztálinvárosban kapott „kiemelkedő” munkalehetőséget, egy italmérői állást. Később pedig, szüleim elválása után egy hűvösvölgyi, mosókonyhás lakáshoz sikerült hozzájutnia édesapámnak. Mi is vele tartottunk ekkor az öcsémmel, s később megözvegyült nagymamánk is ide költözött. Nekem olyan vágyaim voltak, hogy egyszer majd állatorvos leszek, de ezzel a származással ez akkor elképzelhetetlen volt, ezért aztán elmentem hentes ipari tanulónak, aztán pedig 1963–1966 között 3 évet töltöttem a kötelező katonai szolgálatban. Ezt követően hamarosan egy hentesbolt vezetője lettem – közben esti tagozaton szereztem technikumi érettségit és kereskedelmi főiskolai diplomát is – egészen nyugdíjazásomig.
■ Mikor kezdett el foglalkozni a madarászattal?
TL.: Gyakorlatilag a katonaság után, egy időben a nősülésemmel, 1966-ban. Mindig is imádtam a madarakat, így aztán a munka mellett elkezdtem madarászkodni. Először itthon vásárolt kanárikat tartottam, majd később Csehszlovákiából és az NDK-ból hoztam törpepapagájokat, ami abban az időben nem volt egyszerű dolog a szigorú határellenőrzések, vámvizsgálatok miatt, így az első törpepapagájaimat a zsebembe rejtve sikerült áthoznom.
■ A kanárik nem papagájfajták?
TL.: Nem! Mindkettő rendkívül népszerű kalitkamadár, de teljesen külön csoportba tartoznak. A kanárik a verébalakú pintyfélék családjába tartozó faj, maximum 12-13 cm nagyságúak, a súlyuk pedig mindössze 15-20 gramm. A papagájok pedig a papagájalakúak rendjét alkotják. Ez utóbbiak nagyon változatos fajt alkotnak (törpe, közepes, óriás), ezért méretük és súlyuk is nagyon eltérő. Nagyságuk 8 cm és 1 méter közötti, míg súlyuk 8 grammtól 4 kg-ig terjed!
■ Mind a két faj daloló madár?
TL.: Nem! A kanárik a valódi énekesmadarak alrendjébe tartoznak. Rendelkeznek egy speciális hangképző szervvel, amellyel tiszta, dallamos, zenei hangokat és összetett éneket tudnak produkálni. A papagájok, bár rendkívül intelligensek, és képesek az emberi beszédet vagy más hangokat környezetükből pontosan utánozni, nem rendelkeznek az énekesmadarakra jellemző dallamos énektudással. Hangjuk a természetben inkább rikácsoló, füttyögő vagy kiáltó.
■ A kanárik, a törpepapagájok után mikor kezdett nagy papagájok tenyésztésével foglalkozni?
TL.: Mikor 1974-ben családunk kiköltözött Budakeszire, az állomány folyamatosan bővült, először ausztrál fajokkal, majd a rendszerváltás után, 1991-től a dél-amerikai országokból, elsősorban Guayanából és Venezuelából frissítettem.
■ Mi jellemzi ezeket a nagy papagájokat?
TL.: Hasonlóan a rendes emberekhez, gondoskodnak a fiókáikról, monogámok, rendszeresen, gondosan költenek, és csak akkor választanak új párt, ha a korábbi elpusztul. Emberi kézzel neveléssel, a fiókákból szelíd madarakká válnak.
■ Jelenleg hány papagájból áll az állományuk?
TL.: Több mint száz nagypapagáj: tenyész papagájok és a fiókáik. Itt jegyezném meg, hogy természetesen tenyészpárokat nem adunk el.
■ Egy ilyen jelentős állomány etetése jelentős munka lehet a tenyésztő számára.
TL.: Évente mintegy 20 mázsa, 24 féle magból álló keveréket, és emellett a fiókák 2 mázsa vitaminport is kapnak.
■ Az elmúlt évtizedek alatt rengeteg papagáj fiókát tenyészthettek itt Budakeszin…
TL.: Pontos számot nem tudok mondani, de minden bizonnyal ezernél többet. A mai napig jelentős az érdeklődés a nagypapagájok iránt. Jönnek hozzánk az érdeklődők, a vásárlók.
■ Mondana néhány papagájfajtát a jelenlegi állományból?
TL.: Rózsa kakadu, nagy sárgafejű amazon, bronzszárnyú papagáj, jákó papagáj, sárga bóbitás kakadu…
■ Mintegy 60 éves tenyésztői tapasztalatával nyilván tekintélyt szerzett szakmai körökben.
TL.: Mint már említettem, én állatorvos szerettem volna lenni, de az élet végül is azt adta helyette, hogy madarász, díszmadártenyésztő lehettem. Rengeteg tenyésztői díjat nyertem, s két alkalommal is megkaptam a gyémántkoszorús, mestertenyésztői elismerést is. Gajdos László, a néhány hónapja kinevezett környezetért felelős miniszter régen több alkalommal is járt nálunk. Ez még akkor volt, mikor a nyíregyházi rádió és tv munkatársaként dolgozott. S ennek kapcsán interjút is készített velem a papagájtenyésztői munkámról. Ennek folyományaként aztán mint környezet- és állatvédő, valamint nagy madárbarát többször is itt járt nálunk. Papagájt is vásárolt tőlem, és feleségemtől megtanulta a fiókák kézzel nevelését. Később ő lett a Nyíregyházi Állatpark igazgatója 1996-tól egészen 2026. évi miniszteri kinevezéséig.
■ Nehéz, fáradságos, de sok örömet is adó munka a díszmadarak tenyésztése. 82 évesen még nem gondolt a visszavonulásra?
TL.: Kedvenc unokámmal, Norbival (Tóth Norbert) – aki már kisgyerek kora óta érdeklődött a papagájtenyésztés iránt – nagyon egymásra találtunk. Ő itt él velünk Budakeszin több éve. Már vannak saját tenyész papagájai is, és napi szinten részt vesz az állomány ellátásában. Ő veszi át tőlem a jövőben ezt a 60 éven át folytatott munkát.
Horváth Jenő
Forrás: Budakeszi Hírmondó 2026. október 10. szám, 10–11. oldal