Régi hímzések és fiatal szépségek a Budakeszi Tájházban
Így még nem tudott tanítani egy kollekciónk sem, mint a Folk…
Már maga az anyaggyűjtés és különleges élmény volt, hiszen nem csak 40-60 évvel ezelőtt hímzett kézimunkákat kaptam, hanem rengeteg történetet. Ráncos nénik mesélték könnyes szemekkel, hogy hogyan hímzett a mama a konyha ablak fénye mellett. Kaptunk olyan hímzést is, amit egy olyan hölgy készített, akinek ez jelentette a mindent, mozgáskorlátozottként csak a kézimunkában lelte kedvét. Kalocsaik, palóc keresztszemesek, kalotaszegik, matyók… Színek, formák, motívumok, történetek, ünnepek, kendőkre hímzett monogrammok, szerelmes üzenetek, vallási ereklyék, mind-mind a múltnak egy darabja.
Amikor 3 évvel ezelőtt elkezdtem gyűjteni ezeket az anyagokat sokáig nem mertem egyikbe se belevágni. Úgy éreztem tiszteletlenség, ha valami mássá szabom. Mégis tavaly valami átkattant, mert minél több emberrel találkoztam és kaptam textíliát, annál többen használták a ‘mentsd meg’ kifejezést. Szekrények mélyéről, padlások zegzugából, feledésből.
Mind a gyűjtés, mind a tisztítás-feldolgozás, szabás és varrás nagy munka volt. Óriási, többet dolgoztunk vele mint eddig bármivel, de közben annyit tanított, annyit jelent, hogy úgy döntöttünk nem engedjük el. Amíg van rá lehetőségünk, addig készítjük a Folk ruhákat, táskákat, hogy közelebb hozhassunk minél több embert ahhoz a régi világhoz, amikor még minden sokkal lassabb volt.
Köszönjük Kata Gergely, hogy modellt álltál nekünk, külön köszönet a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház-nak, Annának, hogy befogadta a fotózást. Ennél autentikusabb helyszínt keresve se találtunk volna!