Élő Tájház Budakeszin

Megnyitóünnepség a felújítást követően.

A Tájház előtti Fő utca lezárt szakasza már tele volt emberekkel, amikor április 26-án 15 órakor megérkeztem Budapestről a megnyitóünnepségre. A város vezetői, számos budakeszi lakos, köztük dalárdatagok, a Budakeszi Város Német Önkormányzatának tagjai, más múzeumok munkatársai, tanárok, diákok, valamint meghívott vendégek foglalták el helyüket nemcsak a Tájház udvarán, hanem a díszített asztaloknál is az ünnepre lezárt utcán. Mi, budakesziek már régóta vártunk erre a pillanatra, mert a Tájház számunkra nemcsak kiállítótér, hanem a magyarországi németek kulturális életének egyik központja is.

A 2008 májusában megkezdett felújítási munkálatok során kiemelt szempont volt az épület I. világháború előtti jellegének visszaállítása. A Fő utca 127. alatti ház építésének pontos ideje nem ismert. Az elmúlt két évszázadban az épület többek között csizmadiaműhelyként működött, majd később lakásként funkcionált a kitelepítésig, később pedig több család is birtokolta. Az 1970-es években állami tulajdonba került, mert a tulajdonosok elhagyták az országot.

A Tájházat Nagyné Starcz Terézia kezdeményezésére hívták életre 2000-ben, néhány évvel később került sor a Budakeszi Helytörténeti Egyesület (2007) megalapítására azzal a céllal, hogy a fiatalokat nemcsak a hagyományőrzésbe, hanem a kutatómunkába is bevonják. Egyrészt elődeink szellemi és tárgyi örökségét kívánták ezzel megőrizni, másrészt fontosnak tartották a gyökerekhez való kötődés elősegítését.

A Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségének elnöke, dr. Bereczky Ibolya a Magyarországon található mintegy 600 tájház szerepéről beszélt ünnepi beszédében, kiemelve, hogy ezekben a múzeumokban nemcsak az emberi élet vonulatát követhetjük a bölcsőtől a sírig, hanem itt jöhetnek össze az érdeklődők, és ezáltal a mai modern világunkban itt találhatnak otthonra a német közösségek tagjai is. Bechtold Jakab, a rendezvény házigazdája és a Budakeszi Helytörténeti Egyesület tagja ezután részletesen ismertette, hogy a felújítás során az épületen milyen munkákat valósítottak meg, és milyen forrásokból újult meg a Tájház.

Azoknak, akik tárgyi felajánlásukkal, pénzadományukkal vagy tanáccsal, munkával segítették a Tájház megújulását, Nádas Anna múzeumpedagógus, a Helytörténeti Gyűjtemény vezetője és Molnárné Krizsán Edit, a Budakeszi Helytörténeti Egyesület elnöke egy-egy kis ajándékkal kedveskedett, amely a Tájház logóját ábrázoló, a „Milimári Sütiműhely”-ben készült mézeskalács volt.

A hangulatos délután tetőpontját az országszerte ismert újhartyáni zenész, dalszerző, író, Kollár-Klemencz László koncertje jelentette. Később Nagy Attila harmonikás gondoskodott barátaival a kitűnő hangulatról. Kicsik és nagyok, idősebbek és fiatalok, rokonok és ismerősök köszöntötték egymást a hivatalos megnyitóünnepség után, és beszélgettek kötetlenül sütemény, fagylalt és üdítőitalok mellett.

Számos kitűnő esemény és élmény jutott eszembe, amelyeket egykoron még Édesanyámmal is megéltem a Tájházban: részt vettünk az adventikoszorú-készítésben, nagyon élveztük a karácsonyi ünnepségeket a Svábhegyről érkező kántálókkal, a svábfánksütést Lujzi néni receptje alapján, a kolbásztöltést, a húsvéthétfőket, a könyvbemutatókat, a „Múzeumok Éjszakája” programjait a népviseleti bemutatókkal stb. Mindezek szervezése elsősorban Nádas Anna gyűjteményvezetőnek és családjának volt köszönhető.

Örömmel és hálával emlékezünk minden kedves órára, amit itt tölthettünk el a Tájházban és udvarán. Reméljük, hogy a magyarországi németek kultúrája a budakeszi közösségben még sokáig élni fog.

Herein Mária