A Budakeszi út 1846-ban és 2026-ban
Időutazás egy olyan útvonalon, melyen nap mint nap közlekedünk.
Az itt látható vízfestmény egy Liebrich nevű festő alkotása, mely 1846-ban készült. A festményt alaposabban megvizsgálva megállapítható, hogy az alkotó a festőállványát Budakeszi irányában, valahol a mai tűzoltó állomás előtt, kb. 100 méterrel állíthatta fel. Ehhez a legjobb tájékozódási pont a festmény alsó harmadában látható Kuruclesi út, mely már abban az időben is keresztezte a Budakeszi utat, vagy ahogyan akkor nevezték, a Budakeszi országutat.
Mit látunk ezen a képen? Hátul a festmény bal felső sarkában a János-hegyet, melyen akkor egy geodéziai háromszögelési fa magaslat állt, amit akkoriban messzelátónak (kilátónak) is használtak a kirándulók. Az Erzsébet-kilátó csak jóval később, 1910-ben épült meg. A kép jobb felső sarkában pedig természetesen a Hárshegy látható. Hátul tehát az erdős hegyek, az út két oldalán pedig szőlőbirtokokat és erdős részeket örökített meg a kor festő krónikása.
Néhány beazonosítható épület is látható. Mit tudhatunk ezekről? Az út jobb oldalán a Kalmárffy-féle kocsmaházak (présházak), feljebb pedig a Kalmárffy-villa és a Ferenchalmi Szűz Mária-kápolna látható. Az út bal oldalán a Szarvashoz címzett fogadó, a Hild- és Ybl-villa, majd leghátul, a János hegy meredek oldalának az alján, a Remete úton a Virradó nyaralószálló áll.
Mi változott meg az eltelt, csaknem 170 évben a festményen látható állapothoz képest? Tulajdonképpen minden – toronyházak, lakóparkok stb. -, de ezt a mai helyzetet arra járóként valamennyien ismerjük. Persze azért nem annyira, hogy pontos ismereteink lennének annak a néhány épületnek a sorsáról, melyeket Liebrich 1846-os alkotása megörökített. Nagy szerencse, hogy Salamin András történész Budaihegyvidéki vasutak című hihetetlenül gazdag ismeret- és képanyaggal megszerkesztett könyvére felhívta a figyelmemet Ádám Éva, a Nagy Gáspár Városi Könyvtár néhány éve elhunyt vezetője. Ez a könyv a festmény alapján megfogalmazódott számos kérdésre választ ad.
Kezdjük a vizsgálódást a kép bal alsó sarkától! Az első ház a Szarvashoz címzett fogadó. Ez közvetlenül a Budakeszi utat keresztező Kuruclesi út alatt található a festményen. A fogadó későbbi történetéről semmiféle adatot nem találni. Vélhetően rövid ideig állt fenn. Korán lebonthatták. Ugyanez vonatkozik a kép bal felső távoli sarkában, a János-hegy lábánál látható Remete úti Virradó nyaralószállóra is. Annál örvendetesebb viszont, hogy 170 év elteltével is láthatjuk a Budakeszi út 36/b szám alatti Ybl-villát és a 38-40. házszámú klasszicista Hild-kúriát a 22-es buszból.
A festmény jobb oldalán látható terület abban az időben Kalmárffy (Klammerlauff) Ignácznak, az akkori Buda városbírájának volt a tulajdona. Alul, mindjárt a Budakeszi út (országút) és a Kuruclesi út sarkán a két egyforma tervezésű, későbarokk présház (kocsmaház) látható. A két épületet 1984-ben lebontották, mert nem álltak műemléki fel ügyelet alatt. Helyére építették 1985-ben az I-II-XIII. kerületi Tűzoltó Parancsnokságot.
A kép közepén a Kalmárffy-villa tűnik elénk. A villa az idők folyamán több átépítést is megélt, míg aztán a 2. világháború hegyvidéki harcai lerombolták. A romok helyére építették 1985-ben, a Magyar Filmintézet Archívumának „modern” kockaépületét, melyben a mai napig „gyönyörködhetünk”.
Az út jobb oldalának felső részén magasodik ki az 1810 körül épített Ferenchalmi Szűz Mária-kápolna, melyet 1866-ban Erzsébet királyné is meglátogatott. A kápolnát 1927-ben megvásárolta a főváros. A háborút átvészelte az épület, de a kommunizmus évtizedei között elpusztultak a freskók, képek, szobrok. A festett falakat lemeszelték, a padló lapjait összefestékezték az ott dolgozó festő- és restaurátor műhely használói. Ezt követően a kápolna a Zugligeti Szent Család Plébániához került. A 2001. április 28-án tartott Milleneumi Hegyvidéki Zarándoklatra a zugligeti cserkészek a kápolnát kitakarították. Az épület 2011-ben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tulajdonába került.
Horváth Jenő