Pillantások hídja

Mindig a szemeket kell figyelni. Persze nem megy könnyen, hiszen nem szemtől-szemben megy ez, talán csak a pillanat töredékééig akadnak össze a tekintetek. Pillanat, pillantás, amíg egy pillangó összeérinti a szárnyait.

Vajon tényleg ő az? Az igazi?! Eljött ide a Mikulás? Pont ide, mihozzánk, mikor annyi dolga van ezekben a napokban. Nem mondom, még ha nyáron jönne, amikor olyan nagyon ráér, és nem kell mondjuk Párizsba, vagy Dubrovnikba mennie. Miért éppen ide jönne?

Persze nem illik efféle kérdéseket feltenni, pláne nem hangosan. Talán majd otthon, a mamától megkérdezem. Ő majd megmondja. A mama.

De olyan furcsa a szakálla?, nem, nem a mamának. Ennek itt. Göndörödik, bodorodik, de mégis. Jó, persze semmivel sem lehet összehasonlítani, hiszen ki az ördög hord manapság efféle ósdi szakállt?! Bocs, az Ördög most lehet, hogy pont nem jó ide. De Krampusz, az azért egy kicsit Ördög, nem?

Most éppen rám néz…, nem a Krampusz, a Mikulás. Magához int, megfogja a kezemet. Pont olyan, mint a papáé, kicsit már ráncos a bőre, de azért érzem a szorítását. Persze, az állandó favágás, ott Északon. Bár az meg látszana a kezén?

Meleg, barna szeme van. Furcsa, az előbb még alig mertem belenézni, most meg itt mondom neki a verset, amit az óvodában tanultam. Hallom hogy szuszog, szinte zihál, meleg ez a piros hacuka. Örül, tényleg örül, még meg is tapsol.

Most meg itt olvad a kezemben a szaloncukor, átszivárog a rojtos papíron Nem eszem meg. Mégis csak Tőle kaptam! Pedig finom lehet? Hm, finom is.

Aki ilyen finom cukrot ad, az csak igazi lehet. És ez a valószínűtlen szakáll, meg a piros gúnyája. Ki a csuda venne fel ilyet magától, ha nem ő lenne az igazi Mikulás?

Soha nem nézek a szemükbe, csak ha ők kezdeményezik. Valahogy megérzi az ember, mikor van szükség arra, hogy egyenesen, rezzenéstelenül visszanézzen. Nehogy azt gondolják, hogy meg akarok tudni róluk valamit! Hát, ki vagyok én?!

Nekem elég, ha ők tudják az igazságot, azt, hogy teremtő varázslat csak két ember összekapaszkodó tekintetében feszülhet, egészen a pattanásig, a felszikrázásig.

Az pedig tényleg teljesen mindegy, hogy ki a Mikulás.

I.L.L.