?Ora et labora, azaz: imádkozzál és dolgozzál!?

?Egy igazi papnak át kell vállalnia az embertársak mindennapi fájdalmából, szenvedéséből, küzdelméből? ? mondja kérdéseinkre válaszolva Szeleczky Csaba.

A Székesfehérvári Egyházmegye számára Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök június 23-án, szombaton szentelte pappá a Budakeszin szolgálatot teljesítő budaörsi fiatalembert.

Ezt követően kérdeztük őt az életéről, a papi hivatásról.

? Mikor és miért szánta el magát arra, hogy pap lesz? Hiszen ez a hivatás sok lemondással jár egy fiatalember részéről a keresztény katolikus egyház szigorú szabályai miatt, és napjainkban, a 21. században nem is éppen ?divatos? szakma, az egyház bizony arra panaszkodik, hogy egyre kevesebb fiatal jelentkezik.

? Már kiskoromtól pap szerettem volna lenni. Ez olyan gondolat, mint másoknak az épületek tervezése, az informatika felé való érdeklődése vagy a sport. Számomra ez a hivatás éppen ezért nem jelentett lemondást az életemből. Budaörsön negyedik osztályos koromtól kezdtem el ministrálni. Ez engem belsőleg nagyon megfogott, még hétköznaponként is eljártam a templomba. A nyári ministráns kirándulásokon, amiket ma is a Szent Tarzíciusz Egyesület szervez, minden évben részt vettem, mert kereszténynek lenni egy közösségben jó. A gimnáziumban (a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban érettségiztem 2007-ben) eltöltött idő is sokat jelentett számomra. Először rádöbbentem arra, hogy nem probléma az, hogy vallásos vagyok, bár tudva azt, hogy pap szeretnék lenni, senkinek sem szóltam erről, még barátaimnak sem, nekik is csak 12.-ben, az utolsó évben mondtam el. Nem lepődtek meg, sőt támogatták a döntésem, mint otthon a családi kör (szüleim, nővérem és húgom) és persze az egyházközség, Varga János plébános atya. A négy év alatt eltöltött gimnáziumi idő egyben próbatétel is volt számomra, sok kérdés foglalkoztatott. Miért legyek pap? Mi lesz a cölibátussal? A válaszok hosszú idő érlelődése után alakultak ki bennem. Végül jelentkeztem Székesfehérváron Spányi Antal megyéspüspök úrnál. Az érettségi után volt a konkurzus, azaz a felvételi. A püspök úr Budapestre, a Központi Szemináriumba küldött a tanulmányaim folytatásához. A szemináriumban ráéreztem az imádság erejére, ha imádkozom valamiért vagy valakiért, az nekem is jó, hogy a világi életemet és a lelki életemet harmóniába tudom hozni. Itt még jobban megismerkedhettem a katolikus egyház szabályaival, amit nem neveznék szigorúaknak, nem is igazán értem ezt a kifejezést, inkább erkölcsi példaadónak titulálnám. Talán azért inkább nem ?divatos? szakma, mert ez elkötelezéssel jár. Kevesen is választják, mert talán megriadnak egyes tévhírektől. A papi sors, mondhatnám, hasonlít a rózsa tulajdonságaihoz. Miként a rózsa a virágok virága, úgy a papság a hivatások hivatása, mivel a pap mutathatja be a legszentebb áldozatot. Ám a rózsának vannak tüskéi is, melyek sebet ejthetnek. Így a papi sors sem gondmentes.

? Volt-e már szerelmes?

? Még nem voltam szerelmes, bár már érzések voltak bennem. A szemináriumban voltak görög katolikus növendékek, nekem is voltak görög katolikus évfolyamtársaim. Látva őket, nem mondanám könnyűnek a nős papi életet. A család normális helyeken előnyt élvez a nem családtaggal szemben, ezért, ha belegondolunk, ha családos pap lennék, és gyermekem kórházba kerülne valami súlyos eset folytán, ? a feleségemmel való konfliktus elkerülése végett ? őt mennék el előbb talán meglátogatni, és csak aztán a haldoklót, aki egy másik kórházban fekszik éppen. Magam részéről érzem, sőt tudom, mit vállalok fel, és miről mondok le. Saját magam is családban nőttem fel, így tudom, milyen az, ha az embernek családja van, mi abban a szép vagy akár nehéz.

? Milyen tervei vannak az életre? Mi a fontos még Önnek a hivatása mellett?

? Az életszentség, mely kapcsolatot létesít az élet és a szentség között. Úgy is mondhatnánk, hogy egyesíti az ember világát és az Isten világát. Fölemeli az embert. Segíteni akar neki, és nem elnyomni hétköznapi életét. Egy kivezető utat mutat neki a sok szürkeségből. Legyen napirendem olyan, mint a bencések jelmondata: ?Ora et labora, azaz: imádkozzál és dolgozzál!?. Tudjak kellő időt fordítani Istenre, embertársaimra és magamra. Ami fontos még számomra, a kellő kikapcsolódás, hisz a munkát ki is kell pihenni, csak feltöltődve lehet folytatni úgy, hogy az eredményes legyen. Nekem ez a makett építése, már a gimnáziumban a baráti körünkből alakult egy kis vasútmodellező csapat, így kikapcsolódás gyanánt terepasztalozni szoktam. És ? Isten kegyelmében bizakodva ? várom majd a papi szolgálat kezdetét.

(Az interjú teljes terjedelmében a www.budaorsinaplo.hu/kultúra oldalon olvasható.)

l. r.

 

Kapcsolódó cikk:

Diakónusszentelés 2012

Megosztom a cikket