Tájház tábor 1. nap, készülnek a papírmasé léghajók és a szőttesek. A hangulat, mint mindig remek, köszönhetően a sok fiatal segítőnek és tapasztalt pedagógusainknak. Az eseményt támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség.
Részlet Kemény Blanka méltatásából a Budakeszi Oktatásért Díj átadásakor: „Felnőttként és főleg szülőként tudjuk, hogy a gyermekek további életét nagyban meghatározza az alsó osztályos tanító személye. A négy év alatt itt kapott és megtanult alapokra épülnek a további tanulmányok. A tanító személyisége nagyban befolyásolja azt is, ki hogyan fog állni a tanuláshoz a jövőben. Tanulmányaink során visszavonhatatlan szerepe van az alsó osztályos tanítóknak.”
Mi vitte a pedagógusi pályára?
Kemény Blanka: Az érettségi után volt egy kis elkanyar-odásom, hiszen egy teljesen más területen indult el az életpályám, a bankszektorban, a Nemzeti Bank devizaosztályán kezdtem el dolgozni. Először megpróbáltam küzdeni, hogy „nem, én nem leszek pedagógus!” Pedig nem volt kérdés, hogy „mi leszek, ha felnövök”, hisz édesanyám által „fertőzött elem” voltam, én abban nőttem fel és abban szocializálódtam, hogy pedagógus leszek. Hogy végül mégis erre a pályára kerültem, ahhoz az adta meg a végső lökést, hogy Budakeszin volt egy nagyszabású turisztikai találkozó az általános iskola udvarán, az egykori kresz-park területén még a rendszerváltás előtt, és a szervezők megkértek, hogy segítsek ennek a programnak a lebonyolításában. Ennek során többen is megkérdezték tőlem, hogy netán még főiskolára járok, vagy itt tanítok az általános iskolában, mert úgy látják, hogy nekem ezt kell csinálnom.
Igazából nem is szerettem soha azt a banki munkát, nem ez volt az én utam, így aztán nem esett nehezemre a váltás. Ezt követően itt kezdtem képesítés nélküli nevelőként, közben pedig elvégeztem a tanítóképzőt. Azóta is itt dolgozom, 34 éve.
Tulajdonképpen szerencsésnek is mondhatja magát, hisz alsó tagozatban oktathat!
K. B.: Igen, ők még képlékenyek és együttműködőek. Azt szoktam mondani, egyrészt az óvónőknek van nagyon nehéz dolga, mert ők az elsők, akik beintegrálják a gyerekeket ebbe a rendszerbe. Ők adják nekik azokat az erős alapokat – az együttműködést és az egymáshoz szokást -, melyek a szociális léthez tartoznak. Ebbe kavart bele a covid járvány. Sajnos most éljük meg itt az iskolában is, hogy az akkori ovisok mintegy másfél évet otthon töltöttek és ez néhány gyereknél nagyon látszik. Másrészt a felsős tanárok előtt megemelem a kalapomat, mert a felsősök az egyik legnehezebb korosztály. Itt kezdődik a kamaszodás, mely ma már negyedik osztálytól érezhető. Ebben a változó világban előbbre csúsztak a dolgok. Egyre „fiatalabbak vagyunk” külcsínre is. Rengeteg új információ ér minket és a gyerekeket is. A XXI. század gyermekei korábban nőnek fel, és sajnos előbb találkoznak olyan témákkal, melyeket mi gyermekként sokkal később – érettebb korban – ismertünk meg, mikor eljött annak az ideje.
Gondolom, ön is számos tanulási, olvasási és egyéb problémákkal küzdő gyerekkel találkozik munkája során.
K. B.: Igen, életpályám során találkoztam mindenféle fogyatékkal élő, de amúgy ép-egészséges gyerekekkel. Az első és talán legfontosabb ebben az, hogy mindig olyan többségi közeg jöjjön össze az osztályban, mely nem csúfol, hanem elfogadja, megérti ezeket a helyzeteket, és ezzel támogatja, erősíti az érintett osztálytársakat
Elmondana néhány ilyen problémás esetet, melyek az ön számára is komoly kihívást jelentettek?
K. B.: Volt két olyan beszédfogyatékos tanulónk, akiknek olyan szinten nem volt meg a beszélt és a hallott szövegek értése, hogy azokat vissza tudta volna adni akár beszélt vagy írásos produktumban. Nehéz dolguk volt. Ők már felső tagozatosok.
Újabb kihívást is kapott az elmúlt tanévben, egy gyengén látó kislány beintegrálását az osztályába.
K. B.: A 2022/2023-as tanévben egy olyan pilot programot vállaltam, ami országos szinten is egyedi. Budakeszin ilyen eddig nem volt. Elvállaltam egy számomra is ismeretlen területet, és azóta is folyamatosan továbbképzésekre járok, hogy erősítsem magam ezen a téren. Vállaltam, hogy egy nagyfokú látáscsökkent kislányt beintegrálok az osztályunkba, megmutatjuk neki, hogy milyen értékes és ugyanarra képes, mint akármelyik gyermek. Mindezt egy német nemzetiségi iskolában! A program annyira sikeres, hogy az órai felvételekből speciális szakmai oktatóanyag készül, ezzel szeretnénk elérni, hogy országos szinten is egyre több általános iskolában megvalósulhasson a látássérültek integrációja. Az érintett gyengén látó kislány kitartásának is köszönhetően új ajtó nyílott meg és reményt ad azon gyermekek és szülőtársaink számára, akik eddig elfeledve és mellőzve érezték magukat.
Az érintett kislány teljesértékű része osztályunknak. Nagyon motivált minden tekintetben. Semmi gond nincs vele. Nagyon kifinomultak az érzékszervei, ha egyszer végigmegy egy terepen, akkor onnantól magabiztosan tud közlekedni. Hátulról látva a mozgását, nem is gondolnánk, hogy látássérült. Hip-hop táncolni is jár. Mindezek mellett sokkal kifinomultabb a szociális érzékenysége a társai felé. Én úgy gondolom, hogy nem látván őket, ő teljesen másképpen értékeli az embereket. Mást érezhet ebből a világból, ami olyan jó lenne, ha nekünk is megadatna. Amire életünk első éveiben talán mi is képesek vagyunk, csak aztán kinevelődünk belőle.
Miképpen tudná összefoglalni azt a tanítói pályafutása alatt kialakult űn. „keményblankás” módszertant, tanítási stílust, mely önt jellemzi?
K. B.: Sok mindenből áll az össze, amiből én építkeztem. Egyrészt anyukám volt a meghatározó. Láttam őt tanítani és természetesen az anyai mivolta is befolyásolt. Aztán diákként – itt Budakeszin – az általános iskolában a történelem-földrajz szakos tanárom, Bogyainé Viola néni, akit megjelenésében is hatalmas csodálattal hallgattunk, úgy néztünk rá, mint egy istennőre. A fizikát tantó, „rettegett” Pirityi Zsóka nénit is nagyon szerettem. Később a budakeszi gimnáziumba jártam – akkor még nem volt elnevezve Nagy Sándor Józsefről -, ahol olyan személyiségek voltak, mint a most nyugdíjba menő Mácsár Melinda történelem tanárnő és az iskola berkeiben Napoleon „fedőnéven futott” földrajz tanárom, Németh László, akik meghatározó személyiségek voltak. Náluk persze az is fontos volt, hogy mit tanítanak, de igazából az „ahogy” volt a lényeg. A folyosón, vagy bárhol az iskola keretein belül sztorik tömegére emlékszem velük kapcsolatban. Humoruk, következetességük, feleltetési módszereik felejthetetlenné tették számomra azokat az éveket.
Jómagam is úgy gondolom, hogy a humor a pedagógia egyik meghatározó része, melyet főleg akkor alkalmazok én is, mikor már látom, hogy fáradóban vannak a gyerekek az órákon. Olyan szavakat, humoros kifejezéseket használok ilyenkor, melyek színesebbé, viccesebbé teszik a dolgokat, mely mosolyt varázsol az arcukra. Persze nehéz ezt így elmondani, ahhoz el kellene jönni egy órára.
Végül is mi lehet egy pedagógus végcélja?
K. B.: Pályafutásom 35 éve alatt rájöttem arra, hogy igazándiból nekem egy koordinátornak kéne lennem, aki nyilván megtanít alapokat, evidenciákat, abc-t, és hogy a 3+2 az annyi, de utána jön a lényeg! Kicsit fel kell nyitni ezeknek az életük elején álló kis emberkéknek a szemét és elmondani: „Előtted nyitva a világ! Nem azzal van vége, hogy ezt a könyvet becsukod, hanem, hogy érdekeljen! Olvastad a könyvben, hogy öböl!? Vedd elő a térképet, nézd meg! Van lehetőség az online világban, azt is használd, hogy mindent megtudjál, amit tudni szeretnél!”
Igen, én legalábbis azt gondolom, ez az én legfontosabb célom a hivatásommal!
Horváth Jenő
A Borostyán Nyugdíjas Klub műsoros kertipartival zárta az első félévet. Köszönet Bojti Györgyikének aki kigondolta és betanította az összes műsorszámot.
A klub minden tagja részt vett valamilyen formában, hogy jól érezzük magunkat – ami sikerült is. Voltak énekek, versek, paródiák. Itt voltak a hupikék törpikék Aprófalváról , a dzsingiszkán és még a Zizi labor is. Végül egy finom estebéddel és nagy beszélgetésekkel zártuk a napot a következő találkozásig.
Tökbandi Tamás, 8.c osztályos tanuló a 2022/23-as tanévben nemcsak a felvételire készült, de bizony egy meghatározó sporteseményre is. Nem másra, mint a Kempo Világbajnokságra, melyen fáradhatatlan munkája meg is hozta gyümölcsét. Versenytársainak esélyt nem adva a dobogó legtetejére állhatott, aranyéremmel a nyakában köszönthette mindenki az új világbajnokot.
Szívből gratulálunk gyönyörű sportteljesítményéhez, büszkék vagyunk Rá! A jövőben további hasonló sikereket kívánunk, csak így tovább Tomi!
Hogyan fejlesszük a Honfoglalás játszóteret? Tervbemutatóra és beszélgetésre várjuk az érdeklődőket!
Figyelem! Szeretnénk tovább fejleszteni a Honfoglalás sétány játszóteret ! Kedden, július 4-én 17 órakor várjuk az érdeklődőket a játszótéren, hogy bemutassuk az ezzel kapcsolatos terveket! Menczer Tamás országgyűlési képviselőnk 4 000 000Ft. kormánytámogatást szerzett a fejlesztéshez. Az egyeztetésen ott lesz dr. Győri Ottilia polgármester asszony, és Korondy Tamás, a BVV ügyvezető igazgatója, a projekt szervezője, és a tervező cég képviselője.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk, együtt többet tehetünk!
Dr. Győri Ottilia polgármester és Menczer Tamás országgyűlési képviselőnk vágta át a nemzeti szalagot a Makkosi út átadóünnepségén. Ezt megelőzően főtiszteletű Filó Kristóf plébános, kanonok atya hirdetett igét és megáldotta az átadott új utat.
A polgármester megköszönte Menczer Tamásnak, hogy a közbenjárásával megkapta Budakeszi azt a 345 millió Ft összegű kormányzati támogatást, amiből megépülhetett az út.
Az útépítés feltétele volt, hogy megépüljön a csapadékvíz-elvezetés a makkosmáriai városrészben. Erre korábban 345 millió Ft pályázati kormányzati támogatást nyert el önkormányzatunk.
Ehhez jelentős összeggel járultunk hozzá saját költségvetésből, a teljes csapadékvíz-elvezetési munkákra több mint 703 millió forintot költöttünk, mondta a polgármester, aki megköszönte a Makkosi úti lakosok türelmét és megértését az építéssel járó kellemetlenségek miatt. Egyúttal köszönetet mondott az észrevételekért is, amikkel segítették az út megépítését.
Menczer Tamás ünnepi beszédében úgy fogalmazott: neki az itt élő emberek érdeke a legfontosabb, és azon dolgozik, hogy a jövőben is a budakesziek által igényelt, fontosnak tartott beruházások megvalósulhassanak.
„A legjobb helyre került ez az elismerés!” – városunk közösségi oldalain több kommentelő is ezzel a felkiáltással gratulált a kitüntetett pedagógusoknak. Díjazásuk kapcsán kereste meg szerkesztőségünk őket. Két olyan színes egyéniséggel, mint Joóné Szász Mária (Széchenyi István Általános Iskola) és Kemény Blanka (Budakeszi Német Nemzetiségi Iskola, Wudisuli) mindig hálás feladat az interjú készítés.
Honnan indult a pályája?
Joóné Szász Mária: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez köthetőek életem első évtizedei. Csengerben születtem, később Vásárosnaményban laktunk, majd érettségi után – mivel akkor helyhiány miatt nem vettek fel a tanárképzőbe – 1972 szeptemberétől képesítés nélküli nevelőként kezdtem pedagógusi szolgálatomat egy kis falu, Olcsvaapáti általános iskolájában. Közben pedig levelező tagozaton bekerültem a tanárképzőbe, mert nem akartam már újra diák lenne és a szüleimre támaszkodni. Magyar-orosz szakon szereztem meg a tanári diplomámat – ez utóbbi tantárgy oktatása a rendszerváltás után megszűnt – a nagyhírű, nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, mely jó alapokat adott az életpályámhoz.
A diploma megszerzése után is maradt Olcsvaapátiban?
J. Sz. M.: Igen, mert szerettem azt a helyet, pedig az oktatási körülmények nagyon szegényesek voltak, melyek egy mai fiatal számára ma már elképzelhetetlenek lennének. Összevont osztályok voltak. 5-6. és 7-8. osztályok. De ez nem volt hátrány egy kis lélekszámú faluban. Öt gyerek volt az egyik osztályban, hét a másikban, összesen tizenketten voltak. Volt elég időnk, így aztán sokat lehetett velük foglalkozni. Számos gyerek bekerült onnan gimnáziumba, sőt diplomás is lett jó néhány közülük. Persze olyan dolgok, mint tornaterem, bordásfal, meg számos egyéb nem volt, ezért aztán a középiskolai felvétel előtt elvittem őket megmutatni egy gimnáziumot belülről, hogy legyen némi fogalmuk, mi vár ott rájuk. Később a mellette levő faluba, Vitkába kerültem, szintén kis iskolába.
Vásárosnamény és Olcsvaapáti között folyik a Tisza, ott nem volt híd! Hogyan közlekedett?
J. Sz. M.: Komppal mentem minden nap. Télen, mikor befagyott a Tisza, gyalog mentünk át. A révész előttünk járva, szalmát szórt, hogy ne csússzunk el. Mikor meg olvadóban volt a jég, csónakkal keltünk át. Bizony ilyenkor, a már repedező jeget itt-ott csapkodni kellett a révésznek, hogy át tudjunk jutni. Ebben az időszakban anyukám mindig aggodva telefonált az iskolába, hogy odaértem-e?
Mikor került Budakeszire?
J. Sz. M.: 1985-ben jöttünk ide férjemmel és két bölcsődés korú gyermekünkkel, majd a gyesem lejárta után 1986 szeptemberében kezdtem el a tanítást.
Egy kis falu iskoláját elhagyva egy nagy iskolában folytatni a tanítást, nagy merészségre vall!
J. Sz. M.: Óriási sokk volt számomra, de túléltem! Olcsvaapátiban 67 fős volt az általános iskola, később egy ösz-szevonás után 238 fő lett. De itt Budakeszin kb. 1400 gyerek járt az iskolába, több mint most. Hisz, ne felejtsük el, hogy bár akkoriban még Budakeszin kevesebben laktak, mint napjainkban, de akkor szültek az ún. Ratkó-korszak (1950-1956 között születettek) nagyszámú gyerekei.
Azóta eltelt néhány évtized…
J. Sz. M.: Tíz éve mentem nyugdíjba 40 év tanítás után, de a mai napig dolgozom a SZIA-ban, ahol félállásban tanítok magyar irodalmat és nyelvtant. Hát ez már 50 év a pályán.
Tengernyi tapasztalatot gyűjthetett ezek alatt az évtizedek alatt. Pályája elején még nem volt olyan nehéz rávenni a gyerekeket a könyvek olvasására. Mi a helyzet ma a kötelező irodalom elolvastatásával?
J. Sz. M.: Ehhez a helyzethez igazítva ma már a kötelező olvasmányoknak van úgynevezett rövidített változata, de azért több gyerek végigolvassa az eredeti regényt. De a rövidített mellett is van kijelölve eredeti rész is az olvasmányból. Evvel azért boldogulnak a gyerekek és így közelebb jutnak a régi írók a mai diákokhoz. Kétségtelen azonban, hogy azok a mai gyerekek lesznek leginkább könyvolvasók a jövőben, ahol van könyvespolc otthon és a szülők könyvolvasók, akik a még óvodáskorú gyerekeik lefektetésekor – az ágyuk szélén ülve – mesét olvasnak. Az ő példamutatásuk is sokat számít.
A digitalizáció, a rohanó világ, a kor szelleme komoly veszélyeket is jelent a magyar nyelv számára és sajnos eltűntek a médiából a példát adó nyelv- és beszédművelő egyéniségek. Egykor Lőrincze Lajos, Montágh Imre, Grétsy László, Deme László országosan is ismert volt..
És kétségtelen, a nyelvtan soha nem volt kedvenc tantárgya a gyerekeknek. Miképpen lehet megszerettetni, vagy legalább is elfogadhatóbbá tenni ezt a tantárgyat?
J. Sz. M.: Valóban sokat romlott a magyar nyelv Gyakoriakká váltak a beszélt nyelvben a szórövidítések, melyeket nem egyszer én sem értek. Pl. valszeg (valószínűleg), ajcsi (ajándék) stb. Egyik diákom az egyszer szót eképpen rövidítette egy fogalmazásban: 1-szer.
Hogy miképpen lehet megszerettetni, vagy elfogadhatóvá tenni a nyelvtant? Sok-sok humoros példával, pörgős órákkal, melyet egy ilyen interjúban sajnos nem tudok igazán bemutatni. Ez csak az élőbeszédben érthető igazán. A humor mindig elér a gyerekek lelkéhez, a látszólag száraz nyelvtan is értő fülekre talál náluk.
És sajnos egyre jobban terjed a csúnya, trágár beszéd! Gondolom erről is vannak bőséges tapasztalatai.
J. Sz. M.: A tanáraik előtt nem használják, de ha nem vagyunk a közelükben, sajnos vannak káromkodók, használnak csúnya szavakat, néha az iskola visszhangos folyosóján is hallunk ilyeneket. Próbálunk tenni ellene tanár társaimmal, de nem sok eredménnyel. Szinte árad minden felől a trágárság már hosszú idő óta. Úgy tizenöt éve egy „modernizált ” Moliére előadásra megtekintésére vittem a gyerekeket, egy ún. színházi busszal. Nagyon szeretek színházi előadásokra szervezni. A nagy klasszikus darab tele volt káromkodással. Féltem, hogy másnap majd a szülők felháborodnak, hogy miért vittük oda őket, de szerencsére nem volt ilyen. Ezt követően megkérdeztem egy színházi embert, hogy miért ilyen példát mutat a művészet. Ez volt a rövid válasza: „Azért ilyen ez az előadás, hogy szembesítsük az embereket, hogy mennyire helytelen a csúnya beszéd.” Hm…
Tíz évvel a nyugdíjazása után is dolgozik. Folytatja még tovább?
J. Sz. M.: A következő tanévben még folytatom. Aztán, hogy tovább mi lesz, még nem tudom. Egy biztos, nagyon szeretek tanítani, és ha csak az elmúlt egy-két év történéseit számba veszem, boldogság tölt el. A mostani középiskolai felvételező diákjaim között volt 48-47-46 pontos, de még a leggyengébb 27 pontos is az országos átlag feletti eredményt ért el! Tavaly nyelvtanból Sándor Regina (8. b) ért el kiemelkedő Pest vármegyei nyelvtan versenyeredményt, idén pedig Hosszú Amir (7. c) jeleskedett a járási szép kiejtési versenyen.
Múltkor a 22-es buszon mentünk négy diákommal egy magyar versenyre, és útközben nagyon bemelegedtünk a nagy kihívásra készülve. Aztán csak azt vettem észre, hogy leszállás előtt elhalkult a busz és néhányan csak ennyit mondtak: „Köszönjük tanárnő a nyelvtan órát!”
Horváth Jenő
Beköszöntött a nyár!
Egyre többen gondolják úgy, hogy a zsúfolt strandok, valamint a Velencei-tó és a Balaton helyett eldugottabb, kevésbé látogatott helyet keresnek. Pest megyében közel negyven bányató van.
A nyári szünidő, a szabadságok idején kiemelten fontos felhívni a pihenni, kikapcsolódni vágyók figyelmét a fürdőzés szabályainak fontosságára, a bányatavak veszélyeire, valamint a szabadvizek biztonságos használatára, hiszen ezek a vizek jóval több veszélyt rejtenek az ellenőrzött strandoknál.
A szabadvizeken való tartózkodás szabályai mindenkire vonatkoznak. Ezeket nagyon fontos betartani, hiszen élettani, egészségügyi és jogi következményei is lehetnek. A forró napokon nagyon sokan keresik fel a hűvös vizű bányatavainkat, azonban az alapvető szabályokkal nem mindenki van tisztában.
Tilos fürdeni hajóútban, kikötők, hajóállomások, vízi sporteszköz közlekedésére szolgáló pályák területén, városok területén, valamint éjszaka és korlátozott látási viszonyok között, kivéve, ha a vízfelület meg van világítva, és legfeljebb a mély víz határáig!
A fürdési tilalomra minden esetben 60×30 cm-es, jól látható helyen lévő tábla figyelmeztet.
A bányatavak mellől mindez hiányzik, jellemzőjük a kiszámíthatatlan mederviszony. Ezek a tavak néhány lépés után hirtelen mélyülnek, a nagy mélység miatt csak a felszín meleg, a hirtelen vízhőmérséklet csökkenés pedig könnyen okozhat izomgörcsöt, sokkot, szívmegállást.
Medrükben előfordulhatnak fém darabok, munkagép alkatrészek, amik könnyen okozhatnak sérülést, főleg a vízbe ugrálóknak.
Aki a tiltás ellenére fürdőzik, nemcsak a testi épségét, egészségét, életét veszélyezteti, de szabálysértést követ el, vele szemben szabálysértési eljárás indul.
Ne hagyja őrizetlenül értékeit a törölközőn, takarón. Csak annyi pénzt vigyen magával, amennyi feltétlenül szükséges.
Tartalmas, és biztonságos nyári időtöltést, kikapcsolódást kíván:
a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya!
Kérésünkre a Magyar Telekom előbbre hozta és a napokban megkezdte a jövőre tervezett optikai hálózatfejlesztését.
Az első szakaszban a nyugati és északi városrészen építi ki a szolgáltató cég a szupergyors internet hálózatot.
Most a meglévő hálózat hibajavításait végzik, a következő hónapokban új földalatti és földfeletti elemekkel is bővítik a kapacitást.
Az érintett utcák pontos térképe megtalálható a Budakeszi Hírmondó honlapján és Facebook oldalán. A fejlesztéseket a következendő években folytatni fogják.
Részletek
A szombati napon lezajlott a 2023-as Múzeumok Éjszakája és köszönjük mindenkinek a hatalmas érdeklődést a Budakeszi Ívfény Múzeumba!
Reméljük ti is annyira élveztétek mint mi és jövőre is találkozunk!