Református Egyház

„Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.”

2006 tavaszán új lelkipásztor érkezett a budakeszi református gyülekezet élére. Az azóta eltelt húsz év alatt generációk nőttek fel a gyülekezetben, új kezdeményezések indultak, a közösség pedig folyamatosan gyarapodott. Jubileuma alkalmából Boros Péter lelkipásztorral beszélgettünk a kezdetekről, a legfontosabb mérföldkövekről és arról, hogyan látja ma a gyülekezetet.

Egy váratlan telefonhívás

Boros Péter 2004-ben tért haza Németországból, ahol feleségével, Edinával ösztöndíjasként szolgáltak. A budahegyvidéki gyülekezetben lett beosztott lelkész Szabó István püspök mellett, miközben felesége a Kálvin János Református Idősek Otthonában végzett lelkipásztori szolgálatot.

A budakeszi kapcsolat még 2005 őszén kezdődött, amikor néhány gyülekezeti tag ellátogatott egy budahegyvidéki istentiszteletre. Rövid beszélgetés után mindenki ment a maga útjára, ám néhány hónappal később megszólalt a telefon.

– A budakeszi lelkész, Merétey Sándor bácsi hívott fel 2006 januárjában, és nagy örömmel mondta, hogy a presbitérium egyhangúlag meghívott Budakeszire lelkipásztornak – emlékezik vissza Boros Péter. A hivatalos folyamatok lezárása után virágvasárnapon már Budakeszin szolgált, bár a parókia felújítása miatt a család csak nyáron tudott beköltözni.

Egy örökség folytatása

A fiatal lelkipásztor számára különleges helyzetet jelentett, hogy a több mint négy évtizeden át szolgáló, nagy tekintélyű Merétey Sándor után kellett átvennie a gyülekezet vezetését.

– Egy gyülekezet stabilitása szempontjából nagyon fontos, hogy az új lelkipásztor ne rombolja le azt, amit elődje felépített, hanem tovább vigye annak értékeit – mondja. Bár negyven év korkülönbség volt köztük, a liturgia, a közösségi élet és a gyülekezeti lelkiség alapvető kérdéseiben tudatosan törekedett a folytonosságra. Ugyanakkor saját lendülete és kezdeményezőkészsége is megjelent a szolgálatban.

Egy különleges gyülekezet

Budakeszi első pillanattól másnak tűnt számára, mint azok a gyülekezetek, amelyeket korábban megismert.

– Vidéken gyakran azt láttuk, hogy főként idősebbek járnak templomba. Budakeszin viszont egy erős középgeneráció fogadott bennünket.

Kiemeli a gyülekezet nyitottságát, befogadókészségét és kulturális sokszínűségét. A protestáns kör, a magas színvonalon működő kórus, valamint a tudományos és kulturális érdeklődésű közösségi programok országosan is ritkaságnak számítanak.

– A gyülekezet nyitottságát idegenek is azonnal észreveszik. Ez mindig az egyik legnagyobb értéke volt a közösségnek.

Új kezdeményezések és hagyományok

Az elmúlt húsz év során számos olyan kezdeményezés indult, amely mára a gyülekezeti élet természetes részévé vált.

A németországi tapasztalatok alapján tették szervezettebbé, a minden istentisztelet utáni szeretetvendégséget, agapét, amely szervezésében a családok felváltva vesznek részt. Szintén újítás volt a csendes bűnvallási rész beépítése az istentiszteleti rendbe, valamint a havi rendszeres úrvacsorai alkalom, amely ma is nagy jelentőségű a gyülekezet számára.

Különösen kedves számára a húsvét hajnali zarándoklat hagyománya, amelyet több mint egy évtizede kezdeményezett.

– Sötétben indulunk el, csendben, elmélkedve, várva a feltámadás csodáját, és a felkelő nap fényében érkezünk meg a János hegyre. A feltámadás üzenetét szeretnénk így is átélhetővé tenni.

Hasonlóan fontosnak tartja a december 24-én, szenteste 10 órakor tartott istentiszteletet, amely a karácsonyi készülődés csendesebb, elmélyült formáját kínálja. A rendszeres férfiköri, nőiköri, házasköri alkalmak jó lehetőséget adnak a Szentíráson keresztül egymás és Isten jobb megismerésének. Kezdettől hangsúlyos volt a szolgálatban a családlátogatás. A lelkipásztor házaspár hitvallása, hogy a személyes kapcsolatokon keresztül lehet leginkább továbbadni az evangélium üzenetét.

A szórványok és az ifjúság szolgálata

Budakeszi mellett a környező települések református közösségeinek gondozása is fontos feladattá vált. Újraindultak a budajenői istentiszteletek, és Telkiben is rendszeres alkalmak szerveződtek.

Ezzel párhuzamosan nagy hangsúlyt kapott a fiatalok megszólítása. Az első ifjúsági csoportok lassan indultak, sokszor csak néhány résztvevővel, de a kitartó munka meghozta eredményét. A 2010-es évekre több, egymással szoros kapcsolatban maradó ifjúsági közösség alakult ki.

– Az volt a cél, hogy a konfirmáció után se veszítsük el a fiatalokat, hanem közösségben maradjanak.

Cserkészet és gyarapodó közösség

A cserkészet különösen közel áll a lelkipásztor szívéhez. Saját fiatalkori cserkész élményei miatt a gyakorlati kereszténység egyik legfontosabb formájának tartja. Az Isten, haza és embertárs szolgálata a cserkészetben nagyon kézzelfogható valóság – vallja a lelkipásztor.

A gyülekezet növekedését jól mutatja, hogy egyes években 40–45 keresztelőt is tartottak. Az agglomeráció növekedésével együtt új családok érkeztek, akik közül sokan bekapcsolódtak a közösség életébe.

Hitoktatás: kihívás és lehetőség

Az iskolai hit- és erkölcstan bevezetése jelentős változást hozott a gyülekezet életében.

Ma több mint 400 hittanos gyermekkel állnak kapcsolatban Budakeszin és a szórványtelepüléseken. Ez hatalmas lehetőséget jelent az evangélium továbbadására, ugyanakkor komoly szervezési és emberi erőforrást igényel.

– Nem elég megszólítani valakit. Kísérni, pásztorolni, foglalkozni is kell vele. Ehhez elhivatott munkatársakra van szükség. Ezért is vezettem be például a családlátogatásokat.

Ökumené a mindennapokban

A lelkipásztor szolgálatának egyik meghatározó területe az ökumenikus kapcsolatok építése. Budakeszin az ő kezdeményezésére alakult ki az a gyakorlat, hogy az ökumenikus imahét nem csupán két vasárnapi találkozóból áll, hanem egész héten át tartó közös alkalmakból. Szoros kapcsolat alakult ki a környező települések katolikus közösségeivel is, és Harkai Gábor plébánossal, aki már akkor Telkiben és Budajenőn is szolgált.

– Volt olyan alkalom, amikor a budajenői katolikus templomban tartottunk református istentiszteletet. Ez teljesen természetes volt mindkét közösség számára. Emellett nagyon fontos volt számomra, hogy a települések életébe is bekapcsolódjak, különösen Budakeszin. Úgy gondolom, az is hozzátartozik a szolgálatunkhoz, hogy mi képviseljük a világban a keresztény értékeket.

Közös szolgálat feleségével, Edinával

Boros Péter többször hangsúlyozza, hogy a húsz év története nemcsak róla szól.

– Amikor engem megválasztottak, valójában kettőnket választották meg. Edina a kezdetektől aktív részese a gyülekezeti szolgálatnak: hitoktatóként, lelkipásztorként és közösségszervezőként egyaránt.

Hála húsz év után

Arra a kérdésre, mi változott benne az elmúlt két évtized során, Boros Péter a hála fontosságát emeli ki.

– Olyan világban élünk, amely nagyon teljesítményközpontú és sokszor elégedetlen. Könnyű elfelejteni hálásnak lenni. Jó érzéssel tölt el, hogy itt egy működő közösség él. Ez a gyülekezet és a lelkipásztorok közös munkája. Hiszem, hogy itt együtt tudjuk megmutatni Isten szeretetét a körülöttünk lévő világnak.

Talán ez a húsz év legfontosabb üzenete is: a közösség ereje nem az egyes emberek teljesítményében, hanem az együtt végzett szolgálatban és a közösen megélt hitben rejlik.

‘Sigmond Bertalan

Budakeszi Hírmondó 2026. június 

„A bocsánat után mindigúj élet kezdődik”

Október 31-én, a Reformáció napján Budakeszi protestáns közösségei megtöltötték a város metodista templomát. Az ünnepi, bensőséges istentiszteleten négy protestáns felekezet – az evangélikus, a református, a metodista és a baptista gyülekezetek -együtt adtak hálát Isten megújító kegyelméért.

A szószéken Szuhánszky Gábor metodista lelkész, Lack-nerné Puskás Sára evangélikus lelkész, Boros Péter református lelkipásztor és Kotán Béla baptista lelkipásztor szolgált, Farády Simon fiatal metodista lelkész pedig szavalattal emelte az ünnep hangulatát. A közös áhítat a hit egységét, az Isten irgalmába vetett bizalmat és a belső megújulás erejét hirdette. Az est hangulatát mély áhítat, őszinte öröm és közösségi hála jellemezte. A házigazda, Szuhánszky Gábor, a Budakeszi Metodista Gyülekezet lelkésze köszöntötte a híveket. Bevezető szavaiban arról beszélt, hogy a reformáció nem emberi mozgalom, hanem Isten lelkének szent munkája – egy folyamat, amely a történelemben és az egyéni életekben is ma is zajlik. Úgy fogalmazott: „Ahogy a reformáció elérkezett hozzánk, az nem csupán a nyomdáknak és a tudós embereknek köszönhető, hanem Isten szent tervének. Ő hívott el és formált át embereket, akiket meggyőzött igazságáról és szentségéről.”

A lelkész megemlékezett Károli Gáspárról, a magyar Biblia-fordítóról is, akit Isten lelke hívott el a szolgálatra, hogy a nép saját nyelvén hallhassa az evangéliumot.

Az evangélikus lelkésznő, Lacknerné Puskás Sára Máté evangéliumából, a Hegyi beszédből olvasta fel Jézus tanítását: „Amikor Jézus meglátta a sokaságot, fölment a hegyre, és így tanította őket:

Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”

A felolvasott ige Jézus szavaiban tárta fel a reformáció lényegét: az alázatot, az engedelmességet, az Istenre hagyatkozást.

A Budakeszi Református Egyházközség lelkipásztora, Boros Péter Pál apostol szavait idézte a Rómaiakhoz írt levélből (10,4): „A törvény vége Krisztus minden hívő megigazulására.” Prédikációjában arról beszélt, hogy az ember mindig hajlamos saját igazságát keresni, pedig a megigazulás nem az ember érdeme, hanem Isten kegyelme.

Mint fogalmazott: „Nem a törvény cselekedetei tesznek igazakká, hanem Krisztus kegyelme. Az üdvösség nem jutalom, hanem ajándék.”

A lelkész személyes példát is megosztott: édesapja testvérének temetésén tapasztalta meg, hogy Isten hogyan szólítja meg az embert életének legnehezebb pillanataiban.

A református igehirdetés után Farády Simon szavalta el Reményik Sándor örök érvényű versét – Templom és iskola. A fiatal előadó tiszta hangja betöltötte a templomot, és a közönség csendben, meghatottan hallgatta. A vers a magyar hit, kultúra és nemzeti identitás szent egységét idézte meg.

A záró igehirdetést Kotán Béla, a Budakeszi Baptista Gyülekezet lelkipásztora tartotta. Szavai a bűnbocsánatról, az újjászületésről és az élet megváltoztatásáról szóltak. „Amikor valaki igazán találkozik Istennel, nemcsak békét talál, hanem újjászületik. A sebek, ha Isten kezébe kerülnek, forrássá válnak – onnan indul az új élet. Igazságot cseréltem Jézusra – a bűnömet adtam, Ő pedig igazságát adta nekem. Ez a megváltás titka – ilyen egyszerű, és ilyen csodálatos” – mondta a lelkész.

A prédikáció után a gyülekezet közösen énekelte Luther Márton himnuszát: „Erős vár a mi Istenünk”. A dallam betöltötte a templomot, majd a négy lelkész együtt mondott áldást a városért, a gyülekezetekért és Magyarországért.

A budakeszi ökumenikus istentisztelet idén is bizonyította, hogy a reformáció nem megoszt, hanem összeköt. A négy felekezet együtt vallotta: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.” Az est üzenete a kegyelem, a bocsánat és az újrakezdés volt. A reformáció ma is ugyanazt hirdeti, mint ötszáz éve: „Nem mi tartjuk meg Istent – Ő tart meg minket.”

Sükösd Levente

december 24. de. 10 órakor istentisztelet
december 24. du 4 órakor családi alkalom gyermekek, fiatalok szolgálatával
december 24. este 10 órakor szentesti istentisztelet
december 25 -én de. 10 órakor ünnepi istentisztelet úrvacsorával
december 26. de. 10 órakor ünnepi istentisztelet úrvacsorával

Az egyháznak mindig meg kell újulni, mindig reformálni kell! Ecclesiam semper reformare debet! – hangzott a jelmondat a reformáció századában.

A protestáns egyházakban október 31-én ünnepeljük a Reformáció napját. Ez az esemény 1517-hez kötődik, amikor Luther Márton szerzetes október 31-én 95 pontból álló tételsort szegezett ki a wittenbergi templom kapujára.
Az akkori egyházzal szemben négy olyan sarkalatos mondatot fogalmazott meg, melyek a mai napig is érvényesek.
Az első mondat a Sola Gratia elv. Kegyelemből, mégpedig ingyen kegyelemből van üdvösségünk – mondta Luther. Ezt a kegyelmet kiharcolni, kierőszakolni, kiérdemelni nem lehet. Elfogadni, azonban szabad.
A második fontos mondat: egyedül hit által – Sola Fide. Az igaz ember pedig hitből él. A hit a bizalom és hűség szavakkal is rokon. Hittel, bizalommal ráhagyatkozni az Isten kegyelmére.
A harmadik oszlopa a reformációnak a Solus Christus. Egyedül Krisztus. Jézus Krisztus az egyedüli közbenjárónk, nincs rajta kívül más. Az ő halálának áldozata elég ahhoz, hogy Isten engem, téged, minket elfogadjon. Nincs senki más és nincs semmi más, aki vagy ami által Istenhez közelebb kerülhetünk. Nem is kell más közbenjáró. Ő, Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet.
A negyedik oszlop: a három előzőnek és az életnek a zsinórmértéke egyedül a Szentírás legyen. Ez a Sola Scriptura elv. Isten kijelentette és kijelenti magát a Bibliában, ezért annak rendszeres imádságos olvasása által a Szentlélek Isten szól hozzánk és erősíthet meg.
Mindezekért pedig SDG, azaz Soli Deo Gloria – egyedül Istené a dicsőség. Ahogyan Kálvin János, genfi reformátor tanította nekünk.
Az egyháznak és benne mindannyiunknak szól ez minden időben. Folyamatosan meg kell újulni. Miben? A gondolkodásunkban, a szemléletünkben, a közösségeinkkel, városunkkal, szomszédjainkkal való kapcsolatunkban. Formálódni, újra formálódni. Ebben a megújulásban ismerhetjük fel Isten mérhetetlen szeretetét. Ezt hozta nekünk a reformáció 1517-ben, és ezt hozhatja 2021-ben is.

Budakeszi Hírmondó 2021 október

Várnak mindenkit újra református istentiszteletre május 2-án, vasárnap de. 10-kor a református templomba. Maszk használata kötelező!

A budakeszi Északpesti Református Egyházmegye lelkészének, Boros Péternek a húsvéti üzenete. A BKTV felvétele.

Tovább