Skip to content Skip to left sidebar Skip to right sidebar Skip to footer

Author: admin2

Önkéntesek az élelmiszergyűjtésen

Rekordmennyiségű élelmiszert gyűjtöttek a hétvégén

Rekordot döntött a Magyar Élelmiszerbank Egyesület hétvégi országos gyűjtése, amelyen sosem látott mennyiségű élelmiszeradomány érkezett be.

Az ország több mint 500 áruházában a vásárlók jóvoltából összesen 548 tonnányi tartós élelmiszer gyűlt össze.

A felajánlásból a szervezők 110 ezer ünnepi csomagot készítenek el, amelyeket a következő hetekben juttatnak el a rászorulókhoz.

Az Élelmiszerbankkal való együttműködés keretében Budakeszin a Híd Szociális, Család és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ a Tescóban, a Polgármesteri Hivatal munkatársai az Aldiban a hétvégén 2467 kg tartós élelmiszert gyűjtöttek össze.

A Katolikus Karitász pedig a budaörsi Aldiban 1456 kg élelmiszert gyűjtött, amit majd karácsony közeledtével oszt ki a lakosságnak.

Ezúton is hálásan köszönjük az önkéntesek munkáját, valamint a vásárlók önzetlen adományát!

Forrás: a Hírmondó Facebook-oldala

Megosztom a cikket

Királyleányka–Szürkebarát utca

Múlt és jelen – 7000 éves a legidősebb budakeszi polgár

Éppen húsz éve, 2006-ban a Szőlőskert területén folyó beruházás (Tesco, Müller, Aldi stb.) során a közműépítések nyomvonalán két őskori település nyomaira bukkantak. A számos érdekességet feltáró régészeti munka akkor nem kapott kellő nyilvánosságot településünkön. Két évtizeddel a történtek után sem késő azonban, hogy alaposabban megismerjük a feltárás részleteit.

2006-ban Czene András munkatársával, Ottoványi Katalinnal együtt vezette a munkát az egyhektáros területen, egy kilencméteres ásatási sávban, szemben a squash pályával, ahol két korszak leletei kerültek feltárásra. A mintegy 6500–7000 éves újkőkori (neolit) és a 4000 éves, kora bronzkori, ún. Makó-kultúra ránk maradt emlékeit sikerült itt megtalálni. A feltárás során sűrűn érték egymást a két korszak hulladékgödrei, tároló vermei és agyagkitermelő gödrei, melyek sok értékes leletet tartalmaztak.

Újkőkori edény
Újkőkori edény

Elsősorban az újkőkori ásatás volt eredményes. Itt 632 használati tárgyat, többek között a mindennapi életben használt edények töredékeit, kőbaltákat, pattintott kőeszközöket és csonttűt is találtak. A házak megmaradt részei között temetkezési helyeket is felfedeztek. Akkoriban a halottakat a házak közé temették el. A tetemet a jobb oldalára fektették és a feje mögé hat edényben helyezték el a túlvilági utazáshoz szükséges útravalót. A tizenöt, többnyire zsugorított csontváz egyike (a mellékelt fotón is látható) nagyon gazdag leletanyagot őrzött a koponyája mellett évezredeken át. Három tök formájú edény teljesen épen maradt meg, de a másik három is viszonylag jó állapotban került elő. Az edényeket a korra jellemző kottafejes díszítés ékesítette.

A kora bronzkori Makó-kultúrához tartozó épületmaradványok 4000 éve épültek. Méretük kb. 6×4 méter volt, és félig a földbe mélyítették őket. Közvetlenül a házak mellett feltártak néhány kemencét is.

A feltárás után a leleteket a szentendrei Pest Megyei Múzeumba szállították, és jelen pillanatban is ott őrzik őket.

Forrás: amikisvarosunk.hu Budakeszi Családi Magazin

Horváth Jenő

7000 éves budakeszi ember
7000 éves budakeszi ember
A Szőlőskert utca – háttérben a squash klub
A Szőlőskert utca – háttérben a squash klub

Forrás: Budakeszi Hírmondó 2026/11. szám, 12. oldal

Megosztom a cikket

Kapitány Katalin

Kapitány Katalin emlékére – „Mindenik embernek a lelkében dal van”

Életünk alakulásában két erőtér biztosan meghatározó: a család és az iskola. Boldogulásunk nagyban függ attól, hogy e két közeg egymást erősítve azonos irányba tekint-e. Figyelnek-e fejlődésünkre, segítik-e lelki, értelmi és érzelmi kibontakozásunkat, megtanulunk-e dolgozni és felelősséget vállalni önmagunkért, munkánkért és a másik emberért és találkozunk-e vonzó, követésre indító példákkal a mindennapok során.

Ez utóbbi minőségek elsajátításában kulcsfontosságú az érzelmi intelligencia, melynek megismerésében és elsajátításában fontos szerepet játszanak a zene és a művészetek, illetve a közvetítő személyek, elsősorban a szülők és a tanárok.

Általános iskolás diákként találkoztam Béresné Kapitány Katalin tanárnővel a Budakeszi Általános Iskolában. Korábban is énekeltem sokadmagammal az iskola kórusában, de Kati néni megjelenésével valami új, valami más kezdődött. Az ismerkedés a zeneirodalommal, hangsúlyosan a magyar zenével és a népdalokkal, kitágította a világot. Gondtalanul, lelkesen énekeltünk és megtiszteltetés volt meghívást kapni az énekkarba, együtt énekelni a többiekkel és eredményes szereplések után jogos büszkeséget érezni. Vártuk az énekórákat és örömmel vettünk részt kóruspróbákon, s közben szinte észrevétlenül erősödött az osztályközösségünk is. Megszerettük a zenét.

Ki volt Kapitány Katalin tanárnő?

Kati néni 1933. november 3-án született Csicsón – a mai Szlovákia területén. Szülei pedagógusok voltak, már gyermekkorában elhivatottságot érzett e pálya iránt. Mindig is a zene irányította az életét. A budapesti Zenei Gimnázium után 1956-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán ének tanári és karvezető szakon diplomázott. E diplomát 1959-ben zongoratanári, majd 1965-ben furulyatanári végzettséggel egészítette ki.

1959-ben költözött Budakeszire, ahol 1976-ig az általános iskola ének tanára volt, emellett az iskola énekkarával számos versenyen vett részt nagy sikerrel. A világhírű Kodály-módszert alkalmazva létrehozta az általános iskola zenei tagozatát, mely az emelt szintű ének oktatás mellett, magába foglalta a furulya, gordonka, zongora és hegedű tanszakot is.

Tanított a Bem József Óvónőképzőben, igazgatóhelyettese és furulyatanára volt a XVI. kerületi zeneiskolának, furulya továbbképző tanfolyamokat vezetett a Fővárosi Pedagógiai Intézetben és zenetörténetet oktatott a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán.

A tanárnővel a zene belépett az életünkbe. A gimnáziumban – ahová többen nyertünk felvételt az osztályból – döbbentünk rá valójában, mennyire fontossá vált számunkra a zene. Vártam az énekórát, rögtön bekerültem a kórusba és érettségig jártam zenetörténet szakkörre. Kati nénivel végig tartottam a kapcsolatot. Minden zenei hírnek őszintén örült. Kodály tanár úr szinte minden Erzsébet napon ellátogatott az iskolánkba, meghallgatta és szigorúan értékelte a kórus szereplését. Akkor döbbentem rá, hogy Kapitány Katalin milyen igényességgel foglalkozott velünk. A gimnáziumi zenetanárom, Mohayné Katanics Mária Liszt-díjas karnagy volt, ő is Kodály Zoltán nagy tisztelője, aki mikor a Prohászka Gimnázium igazgatója lettem, kérésemre egy évre eljött tanítani hozzánk, amiért soha nem tudunk eléggé hálásak lenni.

1990-ben települési képviselő, a Kulturális, Oktatási és Sport Bizottság elnöke lettem. Egy új zeneiskola alapítása az első terveink közé tartozott. Ebben a feladatkörben fordultam 1991-ben egykori általános iskolai tanárnőmhöz, Béresné Kapitány Katalin tanárnőhöz, aki megszerettette velünk a zenét, a népdalokat, a kóruséneklést és a furulyát. Ő akkor éppen Kanadában tartózkodott, ott érte a kérésünk, hogy nem vállalná-e el az új zeneiskola szakmai alapítását és vezetését. Habozás nélkül igent mondott, hazatért és azonnal megkezdtük a munkát, mely gyorsan haladt és eredményességét hamarosan a csatlakozott telephelyek jelezték. A jeles zenepedagógus, Czövek Erna nevének felvétele is Kapitány Katalin ötlete volt. Az igazgatónő töretlen lelkesedéssel végezte munkáját nyugdíjba vonulásáig. A zeneiskola fontos intézménnyé vált, továbbra is a megkezdett úton halad, immár többcélú intézményként őrizve és fejlesztve az értékes hagyományokat. Budakeszi városa is sokat köszönhet neki.

Barcsik Hédi igazgatónő kedves meghívására Kati néni tavaly járt a zeneiskolában utoljára, ahol találkozott a tanárokkal és a munkatársakkal és nagyon örült mindennek, amit látott, de főként a szeretetnek és a tiszteletnek, amellyel körülvették.

Életének utolsó szakaszát Veresegyházán töltötte. Szerette a várost, amely mindig megkülönböztetett helyet foglalt el a szívében. Pedagógus szülei ismert és elismert tagjai voltak ennek a közösségnek. Mikor a sors úgy hozta, mindennapi gondoskodásra szorult, szinte hazajött az ottani Idősek Otthonába, – ahol valóban otthonra talált. Többször ott is felvillantotta tanári hivatását, melyre az ottaniak mindmáig szeretettel emlékeznek. Négy gyermeke, kilenc unokája és négy dédunokája mellett gyermekek és fiatalok százainak lelkében hagyott nyomot a zene megismertetése és megszerettetése révén.

Életének utolsó öt évét szeretetben, gondoskodásban töltötte – és a kertben, ahol szeretett fái állnak. Minden nap kötelességének érezte, hogy megsimogassa őket.

„Két dolgot adjon az ember a gyerekeinek útravalóul: gyökereket és szárnyakat” – köszönjük, hogy megkaphattuk!

Kapitány Katalin tanárnőtől nem búcsúzunk, mert tanításának harmóniája visszhangzik bennünk és hálánk megőrzi emlékét.

Kőrösiné Merkl Hilda
egykori tanítvány

Forrás: Budakeszi Hírmondó 2026/11. szám, 8–9. oldal

Megosztom a cikket

Az 1956-os forradalom 70. évfordulójára emlékeztünk

Az 1956-os forradalom 70. évfordulójára emlékeztünk

A forradalom és szabadságharc elevenen él Budakeszi történelmi emlékezetében. Nemcsak a közeli Széna téri harcok miatt, hanem a budakeszi események miatt is, amelyeknek később a megtorlásnál igyekeztek országos jelentőséget tulajdonítani, és kiemelkedően súlyos ítéletekkel megtorolni.

A mártírhalált halt Márity Lászlónak és a tizenhét elítéltnek – köztük a kivégzett Bokor Jánosnak és Takács Kálmánnak – emléket állító kiállítás, valamint tizennyolc égő gyertya fogadta az emlékezőket az Erkel Ferenc Művelődési Központban.

A budakeszi eseményekről és az elítéltekről emlékezett meg Polereczkiné Erdei Melinda, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium történelemtanára, a 10.b osztály és tanáraik közös előadása pedig a közeli Széna tér forradalmi eseményeit idézte fel.

Pósfai Gábor belügyminiszter, országgyűlési képviselő beszédében feltette a kérdést: vajon mit jelent ma 1956 emléke?

– Az a bátorság, az a hősi kiállás az elnyomó diktatúra ellen, amely egységbe kovácsolta ezt a kis országot – benne magyarok millióit – példaképpé tette hazánkat a nagyvilágban. Minden nemzet csodálattal nézett erre a forradalomra. Mindenki ámulattal figyelte, miként néz szembe egy kis ország a rettegett ellenség dübörgő tankjaival. Miként áldozzák fel magukat a fiatalok, akik talán még nem is értették, csupán érezték mit jelent szabadnak lenni.

Az 1956-os forradalom 70. évfordulójára emlékeztünk

– Emberi ésszel fel nem fogható az a veszteség, ami 1956-ban a magyar nemzetet érte – mondta Dr. Győri Ottilia polgármester. – A megtorlás éveiben megkonstruált perek útján összesen 233 embert ítéltek halálra, és végeztek ki, köztük hat nőt, akik közül Tóth Ilona volt az egyik. Százezrek életét tették tönkre. A drámai számok leleplezik a kommunista diktatúra torz és lélektelen valóságát. Bár sokan próbálják a múltat szépíteni, de a megtorlás bűneire nincs, és nem is lehet mentség. Megrázó végiggondolni ezeket az emberi sorsokat, és intő példa az utókornak, hogy ehhez hasonló események soha többé ne történhessenek meg!

Jövőnk kulcsa, hogy 1956 üzenete hűen eljusson a mai fiatalokhoz. A hősök példája adjon számukra erőt és bölcsességet, hogy tiszta szívvel és elszántan küzdjenek az igazságért. Mert „Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak!”

Az ünneplők megkoszorúzták a városházával szemben álló ’56-os kopjafát, Sütő Levente Lehel fafaragóművész alkotását, majd a Prohászka Gimnáziumban a Tóth Ilona perét új megvilágításba helyező, részben budakeszi alkotók által készített Ilona című dokumentum-játékfilm premier előtti vetítését tekinthették meg.

Sigmond Bertalan

Forrás: Budakeszi Hírmondó 2026/11. szám, 4. oldal

Megosztom a cikket

A 17. Karácsonyi karitatív kiállítás megnyitója

Ma megnyílt Budakeszin a 17. karácsonyi karitatív kiállítás. Kedves emlék számomra, hogy polgármesterként már az első tárlaton is részt vehettem. Jó volt ma újra együtt lenni azokkal, akik évről évre életben tartják ezt a szép budakeszi hagyományt.
Szívből köszönöm a Budakeszi Református Egyházközségnek, hogy otthont adott a kiállításnak, a Keszi-Art Egyesületnek pedig a szervezést és a sok munkát. Köszönöm Boros Péter református lelkésznek az igei köszöntőt, Molnár Eszter művészettörténésznek a megnyitót és minden alkotónak, hogy ilyen nagylelkűen ajánlották fel műveiket.
Egy-egy alkotás előtt jólesik megállni egy pillanatra a karácsonyi készülődésben. Ezen a kiállításon a vásárlással segíteni is lehet. A felajánlott művek eladásából budakeszi rászoruló nagycsaládokat és egyedül élő időseket támogatnak.
Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárul ahhoz, hogy nekik is több öröm jusson az ünnepen. 🙏
🎨 Ha tehetik, látogassanak el a Kálvin terembe, a Fő utca 159. szám alá. A jótékonysági tárlat december 20-ig vasárnaponként, az istentisztelet után tekinthető meg.
💕Budakeszi a Művészek Városa
Megosztom a cikket

Tánccal és jókedvvel telt a tegnap este a Pitypang Sport Óvoda jótékonysági bálján!

A tavalyi összefogásból elkészült az óvoda műfüves focipályája.
Idén a pálya labdafogó hálójára gyűjtöttek, hogy a gyerekek még biztonságosabban focizhassanak.
Jó látni, hogy Budakeszin évről évre ennyien összefognak az ovisokért.
Szívből köszönjük a szervezők munkáját és mindenkinek, aki támogatta a gyűjtést!
Nézzék meg a képeket, jól visszaadják az este hangulatát
Megosztom a cikket

Gratulálunk a Mayer Szörp teljes kollektívájának!

Szerda este hatalmas megtiszteltetésben részesültünk, ugyanis díjat vehettünk át a Vidéki Vállalkozók Éjszakája gáláján, olyan más vállalkozók mellett, akik dinamikusan növekedve, nap mint nap igazi értéket teremtenek az ország számos pontján.
Ezen az estén érezhető volt, hogy a vidéki kkvk-nak nemcsak gazdasági súlya, de csodálatos közössége is van!
Köszönjük az „Év Dinamikusan Fejlődő Vállalkozása” elismerést.
Megosztom a cikket