Skip to content Skip to left sidebar Skip to right sidebar Skip to footer

Author: admin2

Geszler Mária

Egy budakeszi asszony, akit nem tudtak legyűrni az élet nehézségei

Geszler Mária

Rendkívül elkeserítő lett volna számára az egész élete, ha nem lenne ilyen erős személyiségtudata, élni akarása, temperamentuma, és még lehetne sorolni, hogy mi minden szorul ebbe a kistermetű hölgybe. Talán a másfél métert sem éri el a 90 éves asszony.

Geszler Mária

Mária 1936. szeptember 4-én született Budakeszin Telcher János és Heuschmidt Mária gyermekeként. Háromévesen megbetegedett. Olyasmi történt a lábával, ami a növekedését gátolta. Ennek ellenére nagyon jól érezte magát Budakeszin.

Még nem volt tízéves sem, amikor átesett élete első megprobáltatásán: körülbelül 4000 budakeszi és közel 200 000 magyarországi német ajkú sorsával kellett szüleivel együtt osztoznia. Az első transzport 1946. március 19-én indult ártatlan budakeszi gyerekekkel, felnőttekkel, idős emberekkel marhavagonokba zsúfolva. Mária a második ezer fős transzportban élte át az újkori történelem egyik legnagyobb tragédiáját. Siegelbach (Kaiserslautern körzet) átmeneti barakkjaiba kerültek. Regisztráláson, majd orvosi vizsgálaton mentek keresztül, mielőtt a környéken magánházakba szétosztották őket.

Az amerikai katonai kormányzat igyekezett az egy-egy magyarországi településről érkező embereket nem egy helyre telepíteni, hanem inkább egymástól távolabbra. Miért? Mert tartottak attól, hogy csoportosan erősebbek, sőt agresszívebbek lennének a nem emberhez méltó elszállásolás miatt. Akár fel is lázadhatnának, gondolták. A budakeszieket nagyjából 100 kilométer átmérőjű körben, közel mintegy félszáz településen helyezték el barakkokban, magánházakban, gazdaságokban szobának, lakásnak még jóindulattal sem nevezhető helyiségekbe.

Azáltal is embertelen döntés volt ez, mert a megszokott ismerősök, a budakeszi közeli szomszédok, társaságok, rokonságok, barátok, osztálytársak távolra kerültek egymástól. A szülőföldjük elvesztésén túl az emberi kapcsolataikat is megszakították. Súlyosbította a helyzetüket, hogy a nekik kijelölt körzetben az őslakosok bizalmatlanul fogadták őket. Nem csoda. Ki örül annak, ha mindez kényszer belakoltatással történik?

Geszler Mária
Cikkünk szerzői, Georg és Klara Geszler Máriával

A budakesziek közül huszonöt személyt a Kraichgau körzetbeli Grombach faluba irányítottak, ide került Mária is szüleivel együtt. Minden alkalommal, ha találkoztak távol lakó az ismerőseikkel, rokonaikkal nem az volt az első kérdésük, „Na, hogy vagytok?”, hanem az, hogy „Mikor mehetünk már haza? Mit hallottatok, mit olvastatok?”

Szülei házat kezdtek építeni kalákában, amikor már véglegesen nem számíthattak arra, hogy visszatérhetnek szülőhazájukba. Minden kézre szükség volt, Mária is kivette a részét a nehéz munkából.

Később a budakesziek szétszórása Máriát arra késztette, hogy kiegészítse a budakeszi kitelepítettek névsorát. Az egyesületüknél (Budakesser Gemeinschaft) a kézzel írt listát egy csoport komputerbe gépelte, így könnyen lehetett olvasni és keresni, ha valamilyen adatra szükségük volt.

Mária úgy mesélte el a kitelepítésének történetét, mintha egy egyszerű kirándulásról lett volna szó. A mai napig nem táplál semmi haragot az akkori magyar politikai vezetéssel szemben. Több mint 12 millió vele egyformán gondolkodó Közép- és Kelet-Európából Németországba toloncolt német ajkúak képviselői Stuttgartban (1950) kihirdették a Chartájukat, melyben többek között megfogadták, hogy nem kívánnak bosszút állni. Tudtommal ez egyedülálló cselekedet volt a történelemben.

Máriának a varrás és az olvasás voltak a kedvencei. 1950-ben elvégezte az általános iskolát. Férfiszabó szakmát tanult, majd 16 éves korában elhelyezkedett egy heilbronni gyárban, ahol bőrből készítettek ruhákat. 1957 karácsonyán ismerkedett meg a Mórról származó Geszler Mártonnal, aki mindjárt meg is hívta szilveszterre táncolni. Olyan jól sikerült ez a találkozás, hogy egy évre rá már meg is tartották az esküvőt. Szomorúságukra a házasságuk gyermekáldás nélkül maradt.

A Kádár-korszak enyhülési politikájának részeként 1960-as évek közepén már lazultak a szigorú korlátozások, és a korábban kitelepítettek vagy Nyugatra menekültek közül többen lehetőséget kaptak a hazalátogatásra, ami nem volt sima ügy, kizárólag szigorú ellenőrzés mellett történhetett.

Mária a férjével 19 hosszú év után minden évben hazautazott Magyarországra, hogy meglátogathassák a rokonaikat. Szívesen adakoztak gyerekeknek, az óvodákat anyagiakkal támogatták, játékszereket vittek nekik.

Mária 1988-ban csípőoperáción esett át. Nem befolyásolja őt a mozgássérültsége. Nem akadályozta meg abban sem, hogy jogosítványt szerezzen, hogy autót tudjon vezetni. Nemrég, idős korára való tekintettel lemondott róla, de addig el tudott mindent intézni, amit leginkább a távolság miatt nehéz lett volna. Nem szorult senki segítségére.

Mária példakép lehetne mindazoknak, akik egészségesen születtek és azok is maradtak egész életükben, és mégis elégedetlenek a sorsukkal. Ő minden sorscsapás ellenére optimista maradt, soha nem lehet hallani, hogy valamiről vagy valakiről rosszat mondana.

A Budakeszi Társaság ápolta a kultúrát, a hagyományokat, például a budakeszi templom avatásának az ünnepét (Kiritog), és 1989 óta hivatalos testvérvárosi kapcsolatot tart Budakeszi és Neckarsulm. Ma már alig-alig vannak rendezvények, mert az idősebbek közül már kevesen maradtak, a fiatalok pedig már nem érdeklődnek iránta.

Mária kevés nyugdíjat kap, ám ezzel is megvan, nem panaszkodik, jó beosztással kijön ebből a kis pénzből is. Saját magának főz, ha megy vásárolni, akkor azt látja, hogy a legtöbben kész ételeket vesznek, pedig az drágább, és el lehetne ezeket otthon is készíteni spórolva.

Klára mindig küld Máriának a találkozásaink során készített felvételekből több példányt is, hogy elküldhesse mindazoknak, akikkel folyamatos telefonkapcsolatban áll. Rendkívüli asszonyt ismertünk meg benne. Le a kalappal előtte!

Albrecht György és Klára

Forrás: Budakeszi Hírmondó 2026/11. szám, 9–10. oldal

Megosztom a cikket

Békés játszótéri piknik a Honfoglalás utcai játszótéren

Békés játszótéri piknik a Honfoglalás utcai játszótéren

„A legszebb dolgok az életben nem tárgyak, hanem azok a megismételhetetlen pillanatok, amelyeket együtt élünk át. Mert a rohanó hétköznapok után a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk, a közös idő: megállni egy pillanatra, és érezni, hogy egyszerűen csak együtt lenni jó.”

Honfoglalás utcai játszótéri pikniket idén is azzal a céllal szerveztük meg, hogy kikapcsolódást és kötetlen együttlétet biztosítsunk a szomszédoknak és a családoknak. A korábbi alkalmaktól eltérően – amikor sokszor gyűjtöttünk valamilyen nemes célra – most erre nem volt szükség. Mindig is kiemelten fontosnak tartottam, hogy legyen közös ebéd, hiszen tudom, hogy a főzés jelentős időt vesz el a családi együttlétből.

Október 3-án kincskereséssel kezdtük a napot 10 órakor, és akkor már állt az ugrálóvár is. Szórakoztató és tanulságos volt a Vadasparkból érkezett szakember, Farkas Ádám állatbemutatója. A játszótéren közösen ültettünk el egy szép juharfát, olyan helyre, ahol még nincs elég árnyék. Vidám és lendületes volt a Kardos Maja által vezetett (Power Dance Company) zenés családi tánc. Az Apró Séfek, Jenei Szintia finom és tartalmas pincepörköltje nagy sikert aratott. Az ebéd utáni, természetes lecsendesedést Kocsis László szaxofonművész hangulatos játéka kísérte, amely felemelő és békés atmoszférát teremtett. Ezalatt Pribojszki Zsófia festőművész, díszpolgárunk „Zsófi mesekertje” című történeteiből vetítettünk részleteket a kicsiknek.

Három órától Varga Valentina óvodavezető tartott fejlesztőjátékot, és a szülőknek tanácsadást iskolaérettség és pozitív pedagógia témában.

Ez a kellemes októberi szombat délután nem jöhetett volna létre helyi összefogás nélkül. Hálásan köszönjük a támogatást és a közreműködést partnereinknek: Budakeszi Város Önkormányzatának, a BVV Kft-nek, Jenei Szintiának (Apró séfek), a Hajrá Budakeszi Egyesületnek, a Nők Budakesziért mozgalomnak, az Erkel Ferenc Művelődési Központnak és a lakótársaknak, akik az áramot biztosították.

Találkozzunk jövőre is!

Bakács Bernadett
szervező

Forrás: Budakeszi Hírmondó 2026/11. szám, 7. oldal

Megosztom a cikket

III. Mellrák elleni összefogás Budakeszin

III. Mellrák elleni összefogás Budakeszin

Október 2-án immár harmadik alkalommal rendeztük meg a Mellrák elleni összefogást Budakeszin, amelynek idén is a Cziniel Cukrászda és Találkozóhely adott otthont. Innen indult a figyelemfelhívó rózsaszín séta a Mammográfiai Központig.

III. Mellrák elleni összefogás Budakeszin
FOTÓK: BARBARA BEREGSZÁSZI PHOTOGRAPHY

Igazán jó hangulatú, meghitt esemény volt, és külön öröm számomra, hogy évről évre egyre többen csatlakoznak hozzánk, hogy közösen hívjuk fel a figyelmet a megelőzés és a korai felismerés fontosságára.

Dr. Győri Ottilia polgármester asszony barátságos, közvetlen köszöntőjében az egészségmegőrzés, az önvizsgálat és a női szolidaritás jelentőségét hangsúlyozta. Három évvel ezelőtt, amikor megszületett bennem az ötlet, hogy Budakeszin is szervezzünk egy mellrák elleni összefogást, a városvezetés az első pillanattól kezdve az ügy mellé állt. Azóta is töretlen lelkesedéssel és elkötelezettséggel támogatják a kezdeményezést.

Dr. Pócza Péter, a Budakeszi Egészségügyi Központ intézményvezetője beszámolt arról, hogy a Mammográfiai Központ két évvel ezelőtti megnyitása óta már 4389 esetben láttak el hölgyeket, és több mint 30 000 mammográfiai felvételt készítettek.

Nagy örömünkre idén is megtisztelte rendezvényünket Dr. Nahm Krisztina, a Budakeszi Egészségügyi Központ radiológus főorvosa, valamint Dr. Csiba Borbála Éva, az Észak-budai Szent János Centrumkórház sebész szakorvosa. Előadásaikban a megelőzés és a korai felismerés fontosságáról, a betegség lelki oldaláról beszéltek, emellett számos hasznos, gyakorlati tanáccsal látták el a résztvevőket.

Saját történetem megosztásával elsősorban arra szeretném ösztönözni a nőket, hogy figyeljenek magukra, és ne halogassák a szűrővizsgálatokat. Hiszem, hogy a korai felismerés életet menthet, hiszen minél hamarabb derül fény a betegségre, annál jobbak lehetnek a gyógyulás esélyei. Ehhez elengedhetetlen, hogy ismerjük a saját testünket, figyeljünk annak változásaira, és részt vegyünk az életkorunknak, illetve egyéni kockázatunknak megfelelő vizsgálatokon.

Van azonban még valami, amit személyes tapasztalatból különösen fontosnak tartok: a pozitív hozzáállás és a lelki erő szerepe a betegséggel való megküzdésben. Egy rossz diagnózis után természetes, ha megijedünk, elbizonytalanodunk, vagy nehéz napokat élünk át. Én mégis abban hiszek, hogy sokat segíthet, ha nemcsak a betegségre koncentrálunk, hanem mindig keressük a következő lépést, amely közelebb vihet a gyógyuláshoz. Nem kell mindig erősnek lennünk, de fontos, hogy megőrizzük a reményt, és tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül.

Idén a Mellrákinfo Egyesület mellett két újabb szervezet is csatlakozott hozzánk: a Kedves Magyarország Alapítvány és a Mályvavirág Alapítvány.

A Kedves Magyarország Alapítvány alapító elnöke, Ökrös Viktória szívhez szóló, inspiráló előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a kedvesség önmagunknál kezdődik. Mi, nők sokszor mindenkiről gondoskodunk, mindenkire odafigyelünk, miközben éppen saját magunkra nem jut elég idő és figyelem. Pedig önmagunkról gondoskodni nem önzőség, hanem felelősség.

A Mályvavirág Alapítvány képviseletében Varga Csilla tartott tartalmas és személyes előadást az alapítvány munkájáról, a digitális betegút kísérésről, valamint saját érintettségéről.

A rendezvény helyszínét idén is a Cziniel Cukrászda és Találkozóhely biztosította, ahol szeretetteljes fogadtatás és bőséges svédasztal várta a résztvevőket. Hálásak vagyunk a Cziniel csapatának, hogy évről évre ilyen nagy odafigyeléssel és szeretettel állnak a kezdeményezés mellé. Nell Béla elmondta, hogy kifejezetten erre az alkalomra alkották meg a Rózsaszín Bársony elnevezésű desszertet, amelynek bevételéből idén is a Mellrákinfo Egyesület munkáját támogatják

A programot a hagyományos rózsaszín séta zárta, amelynek üzenete idén is ugyanaz volt: MINDEN NŐ SZÁMÍT!

Jövőre ismét „Lépjünk együtt egymásért!”, de addig se feledkezzünk meg önmagunkról! Figyeljünk testünk jelzéseire, szánjunk időt az egészségünkre, és ne féljünk a szűrővizsgálatoktól, mert a korai felismerés valóban életet menthet!

Balázs-Borbás Brigitta

A Buda Környéki Televízió eseményről készült összeállítása itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=2SeYhVUKtSc

Forrás: Budakeszi Hírmondó 2026/11. szám, 6. oldal

Megosztom a cikket

Női vállalkozói képzés és mentorprogram a Polgármesteri Hivatalban

Női vállalkozói képzés és mentorprogram a Polgármesteri Hivatalban

„Van egy jó ötletem. Vajon lehet belőle vállalkozás?” Sok múlhat azon, hogy ilyenkor ki áll mellénk, ki ad egy jó tanácsot, vagy ki ajánl bennünket az első ügyfelünknek.

Szívügyem, hogy a nők megkapják azt a támogatást, amellyel sikerre vihetik az ötleteiket.

Nekem ezt jelenti a nők közötti szolidaritás. Örülünk egymás sikerének, és ahol tudunk, teszünk is érte.

Polgármesterként ezért támogattam, hogy Budakeszi adjon otthont a Magyar Női Unió Egyesület ingyenes TALENTAHUB képzési és mentorprogramjának. A szeptemberi régiós nyitóképzés után ma ismét a Polgármesteri Hivatalban találkoztak a résztvevők.

Én is belehallgattam a képzésbe, és magam is tanultam belőle. Ma többek között arról volt szó, hogyan képviseljük magabiztosan az érdekeinket egy tárgyaláson, és hogyan mutassuk be pár percben a vállalkozásunk ötletét.

A 12 modul végén a résztvevők bemutatják saját vállalkozási tervüket. A legjobbak mentorálási lehetőséget kapnak, és régiónként akár egymillió forint támogatást is nyerhetnek a megvalósításhoz.

Köszönöm a szervezők munkáját, a résztvevőknek pedig szívből drukkolok!

Batthyany-Schmidt Margo

Magyar Női Unió Egyesület – Union of Hungarian Women Association

Forrás: Győri Ottilia hivatalos Facebook-oldala

Megosztom a cikket

Angol nyelvű szavalóverseny a Prohászka gimnáziumban

Angol nyelvű szavalóverseny a Prohászka gimnáziumban

November 17-én délután tartottuk az angol nyelvű szavalóversenyt.

A vállalkozó kedvű algimnazisták jó hangulatban mondták el verseiket.

Az ötödikeseknél 1. helyezett lett Takács András, a megosztott 2. helyezett Juhász Natasa és a Blaskó Helga-Muray Emese páros lett, a 3. helyezést Sályi Zsigmond kapta.

A 6-7. évfolyamban az első helyezett Tráger Benedek lett, a második helyezést Pulay Bence kapta, a harmadik helyezett pedig Turcsányi Bence lett.

Gratulálunk minden résztvevőnek!

Forrás: a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium Facebook-oldala

Megosztom a cikket

Helyreállt a vízellátás az Ady Endre utcában

Helyreállt a vízellátás az Ady Endre utcában

Tegnap csőtörés történt az Ady Endre utca 7. szám előtt.

A problémát azonnal jelezték, a Fővárosi Vízművek szakemberei pedig az éjszaka folyamán kivonultak, és hajnali negyed háromig megfeszítve dolgoztak a helyszínen.

A teljes körű helyreállítási munkálatok még igényelnek némi időt. Köszönjük a szolgáltató gyors segítségét, valamint a lakók türelmét és megértését!

Kérjük, addig is vezessenek óvatosan a környéken!

Köszönjük!

Helyreállt a vízellátás az Ady Endre utcában

Forrás: a Hírmondó Facebook-oldala

Megosztom a cikket