Autentikus indonéz élmények a PatakPartban
Vajon mit jelent az a szó indonézül, hogy orángután?
Ezt is megtudhatták azok, akik ellátogattak csütörtök este a KesziKult rendezvényére a PatakPart-ba, ahol a Topong Bang gamelán ütőegyüttes autentikus indonéz dallamaival varázsolta el a közönséget. Az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövetsége zenekarának egyik tagja Budakeszin él.
Az est folyamán a közönség élvezhette a tradicionális közép-jávai zenét, megismerhette a távoli ország táncművészetét és indonéz szófordulatokat is megtanulhatott. Kiderült például, hogy a szigetekből álló ország dzsungeleiben élő orángután neve az indonézek nyelvén azt jelenti, hogy erdei ember. (Orang – ember, Hutan – erdő)
Az előadás végén a közönség tagjai, köztük az aprónép kipróbálhatta az együttes különleges hangszereit is.
Cserna-Szabó történetének középpontjában a szerző imádott nagyanyja, Cserna Eszter, vagyis Csöpe áll, rajta keresztül pedig egy szentesi nagybirtokos család huszadik századi sorsa, a birtokvesztés, a háború és az ingolstadti túlélés története rajzolódik ki. A történet gerincét számos kitérő gazdagítja: családi legendák, történelmi események, irodalmi utalások, de felbukkan a regényben Frankenstein, Faust, Vonnegut, Böll, Márai és Bereményi Géza is. A szerző úgy mesél, mintha beszélgetne: mindenről eszébe jut valami más. Ebben a regényben kalandozhat az olvasó. Lehet egy-egy fejezet után elidőzni, visszlapozni, nevetni egy mondaton, majd hirtelen elcsendesedni egy családi sorsfordulatnál. Nem habkönnyű olvasmány, de könnyen beszippant. Azoknak ajánlható igazán, akik szeretik Cserna-Szabó összetéveszthetetlen hangját: a műveltséget tükröző, mégsem nehézkes prózát, a „kocsmaasztal” mellől induló filozofálást, a váratlan kulturális utalásokat és az olyan családtörténeteket, amelyek végül sokkal nagyobb kérdésekről kezdenek beszélni. Többek között arról, hogy mit jelent a feltétlen szeretet, mit jelent valakihez tartozni, mit jelent emlékezni, és hogyan épül fel az ember identitása azokból, akik előtte éltek. Ez a könyv sodró, élvezetes nyári olvasmány, amely nemcsak kikapcsol, hanem velünk is marad: személyes, mégis tágas családtörténet, történelmi kalandozás és szellemes irodalmi játék egyszerre.
Aki szerette A Pál utcai fiúkat, annak bátran ajánlhatjuk ezt a könyvet. Váradi József regényének hőseit jól ismerjük Molnár Ferenc klasszikusából: Áts Feri, a két Pásztor, Boka és Nemecsek Ernő mind felbukkannak A füvészkerti galeri lapjain. De a Pál utcai fiúké helyett most a másik oldal mindennapjaiba nyerhetünk pillantást: a főváros legszegényebb gyerekei közül kikerült vörösingeseknek választaniuk kell az einstandok és bandaháborúk kamaszvilága és a felelősségteljes felnőtt élet között. Az 1910-es évekbe átemelt történetből nem csupán a korabeli rikkancsok életét ismerhetjük meg, a regényben megelevenedik a világháború előtti békeidők Budapestjének pezsgése, ahol a korzók és kávéházak csillogása mellett maszatos arcú utcagyerekek árulták a legfrissebb híreket. Az utca hercege után Váradi József újra a pesti utcák krónikásaként mesél barátságról és felnőtté válásról, miközben aranyszívű csibészei tartásból és becsületből is példát mutatnak.
