Kultúra, oktatás

Régi-új programokkal és foglalkozásokkal, új klubvezetővel ismét nyitva minden érdeklődő előtt a város szociális intézménye, amely a nemzedékek közötti híd szerepére vállalkozik ma is.

2021. október 13-án 19 órától a Budakeszi Metodista Templomban jótékonysági koncertet ad László Attila énekes. A jótékonysági előadás a Budakeszi Nagy Sándor József Gimnázium által koordinált Erasmus nemzetközi diáktalálkozó egyik programjaként valósul meg. A diáktalálkozó témája a rászorulók megsegítése, az önkéntes munka jelentősége. A fellépő művészek, valamint a gimnázium tanárai és diákjai a jótékonysági koncert bevételét a Budakeszi Metodista Szeretetotthon támogatására ajánlották fel. A koncert nyitott az érdeklődők számára, a férőhelyek korlátozottak.

Szokolay Balázs Liszt-díjas zongoraművészt növendékei, barátai, pályatársai köszöntik születésnapja alkalmából.

2021 október 8.19:30 LISZT FERENC ZENEAKADÉMIA, NAGYTEREM
Pódiumbeszélgetés 2021. október 8.18:30-19:15 Tóth Endre zenetörténész beszélgetőtársa Brúnó Monsaingeon filmrendező, író, hegedűművész.

A beszélgetésre a belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az alábbi e-mail címen lehetséges:management@newpartnermanagement.com
Jegyek kaphatók a Jegy.hu-n, az Interticket országos jegyirodái hálózatában és a Zeneakadémián. Bővebb információ: www.zeneakademia.hu

Október 2-án, szombaton 19 órától. A rock-keszi első fellépőjét a 4 fős World So Weird zenekart láthattuk, hallhattuk már júniusban a sörfesztiválon. A modern rock műfajait keverik a slágeres pop punk és helyenként a metál stílussal.  A formáció 2020 februárjában állt össze. A zenekar dobosa, Brucker Mirkó születése óta

Budakeszi lakos, a zenekar többi tagja pedig jelenleg Budapesten élő barátok.

A második, az öt fős MilFMen zenekar is járt már a sörfesztiválon. Ismerős arcok és dalok, itt-ott pici csavarral. A csapat a  funky/blues-os irányt követi, de mindenképpen a szórakoztatás céljával. A repertoárjukban az általunk kedvelt dalok mellett szerepelnek a „bevált tuti” számok is.

Budakeszi rock rajongói előtt nem ismeretlen a Nemcsak Berry együttes, sokszor felléptek már településünkön. Eleinte saját szórakoztatásukra Chuck Berry számokat játszottak, később kibővült a műsoruk más előadókkal is, már nemcsak Chuck Berry dalokat játszanak innen jött a név is „Nemcsak Berry”.

A mai zenekarról elmondható, hogy az elmúlt években  igazi motoros együttessé váltak, szinte nincs az ő fellépésük nélkül Magyarországon motoros találkozó. Az idei Rock-Keszit pedig rendhagyó módon, most először Retrock disco-val zárjuk. Mindenkit hívunk és várunk szeretettel!

Idén szeptember 25-én rendezték meg az Aquincumi Múzeumban a Költészet Napjára tervezett, de akkor a járvány miatt elhalasztott költőversenyt.
Városunk lakója, Mechler Anna összesen három díjat nyert el a versenyen: Audiencia című munkája közönségdíjas lett, Gyermekhalál című verse pedig megkapta a Nagy Lajos Társaság különdíját és a harmadik helyezéssel járó bronzzal ékesített babérkoszorút. GRATULÁLUNK!!!
„Az Aquincumi Költőverseny egy jeligés megmérettetés, ahol egy adott hívószóra klasszikus formában írt időmértékes verseket vár a zsűri. A döntőbe jutott alkotásokat színészek tolmácsolásában hallgathatja meg a közönség. A helyszínen egy epigrammaíró verseny is zajlik. Idén a „morbus epidemicus”, a járványos betegség volt a téma; érdekes volt hallgatni, hogy ez a két szó milyen gondolatokat, mennyire különböző alkotásokat hívott elő az egyes szerzők tollából.
Természetesen nagyon-nagyon örülök az elismerésnek, de számomra legalább ekkora ajándék volt az is, hogy hallhattam a saját munkáimat a színészek értő és kifejező tolmácsolásában” – nyilatkozta a Hírmondónak Mechler Anna.

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kísérő rendezvénye, az Ars Sacra Fesztivál keretében mutatták be 6-7-én Budakeszi önkormányzata és a Mezei Mária Kulturális Egyesület szervezésében a Varga Lóránt Kővel, kő nélkül című művéből készült Földi hatalom, égi kegyelem című színdarabot a makkosi templom kertjében.
Sigmond Bertalan alpolgármester, a rendezvény fő szervezője köszöntő beszédében elmondta, hogy 2011-ben mutatták be először a makkosmáriai kegyhely Bakáts Bernadett alpolgármester felkérésére Varga Lóránt által megírt történetét diákszínjátszók előadásában. 2015-ben a darab újbóli színpadra állításával megszületett Makkosmárián a budakeszi közösségi színházi modell, ahol hivatásos színészek és tehetséges budakesziek együtt állnak a helyi közönség elé.
A tíz színész közül nyolcan budakeszi lakosok. Soha ennyi budakeszi színész nem szerepelt együtt színpadon: Détár Enikő és Timkó Eszter, Betz István, Borbély Sándor, Szabó Sipos Barnabás, Szakács Tibor és Széles Tamás, aki az előadás rendezője is Fülöp Tamás színész mellett láthattuk még a budakeszi amatőröket: Ambrózy Istvánt, Mechler Annát, Pfendtner Józsefet, Rajnai Lászlót és Tóth Balázst. Szerepeltek a jövő budakeszi művészei is: Danó Dorka az Operettszínházban, Thoma Noémi a Zeneakadémián tanul ének szakon, Mucsi Emma pedig a színművészeti egyetemre készül.
Sigmond Bertalan beszédében kiemelte: az elmúlt háromszáz évben Fogolykiváltó Boldogasszony templomát nem csak bezárták, de le is rombolták. Kőről köre építették újjá azok, akiknek erős volt a hite. Magyarország biztos pont ebben a bizonytalan világban. A mai Európa elvesztette ezeréves keresztény értékeit, de azok, akiknek még van hitük, talán számon tartják, hogy ez az az ország, amely megőrizte azokat az értékeket, amelyek Európát Európává teszik. „Európa és benne Magyarország válaszút előtt áll. Hiszem, hogy Magyarországnak és benne Makkosmáriának küldetése van” – zárta gondolatait Budakeszi alpolgármestere.
Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára ünnepi beszédében elmondta: ma már minden tíz, vallása miatt üldözött ember közül nyolc keresztény. Ez ellen fel kell lépnünk és kiállnunk keresztény értékeinkért, a nemzet, a család, a munka becsülete és újabban már a józan ész védelméért is, hiszen ez a kiállás már régen nem csak vallási kérdés: az évezredes keresztény kultúrában gyökerezők mindegyikét kötelezi.
A rendezvényen rész vett még prof. dr. Horváth Ildikó, az EMMi egészségügyért felelős államtitkára, dr. Berczik Ábel, a Pénzügyminisztérium államháztartási szabályozásért, humán és önkormányzati költségvetésért felelős helyettes államtitkára, dr. Simon Attila, a Vidékfejlesztési Minisztérium jogi, igazgatási és agrárszakképzési ügyekért felelős helyettes államtitkára is. Az előadás fővédnöke Spányi Antal székesfehérvári püspök, fő támogatója a Miniszterelnökség, de a Magyar Művészeti Akadémia is.
Koós Hutás Katalin
Bővebben a Buda környéki iránytűben:

http://www.budakesziiranytu.hu/cikk/foldi-hatalom-egi-kegyelem

Az előadásról készült fényképek megtalálhatók a képgalériánkban:

Galéria 1

Galéria 2

Még lehet regisztrálni a bit.ly/makkosi-szindarab weboldalon!

Tovább

„Földi hatalom, égi kegyelem”

A Budakeszi Önkormányzat támogatásával 2021. szeptember 6-án és 7-én színházi bemutató lesz „Földi hatalom, égi kegyelem” címmel a makkosmáriai kegytemplom kertjében. Budakeszi és Magyarország jelentős történelmi-egyháztörténeti krónikáját állítjuk színpadra a templom sorsát bemutató zenés színművel. Különösen aktuális téma ez most, amikor világszerte támadás célpontjai a keresztény templomok. A valós eseményeket megjelenítő történet az isteni erőt korlátozni kívánó hatalmi visszaélésekről szól nemzetünk nehéz időszakaiban. A produkciót a járványhelyzet miatt 2021-re halasztott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (IEC) külső helyszíneként, az Ars Sacra Fesztivál keretében rendezzük meg. Az ősbemutató kapcsán az előadás rendezőjével, Széles Tamással egyik nyári diákmunkásunk, Czuczor Mónika beszélgetett.

A legtöbb híres embernek nem is az a szakmája, ami miatt aztán híres lett, te viszont már a kezdetektől fogva színészi pályán képzelted el magad, ugye?

Széles Tamás: Nem, én filmes maszkmester akartam lenni. Amilyen maszkokat a horrorfilmekben látsz maszkokat, én olyanokat akartam csinálni. Már színművészetis, sőt végzett színész voltam, amikor még mindig foglalkoztam ezzel, persze már csak hobbyból. Volt olyan előadásunk a Vígszínházban, amibe én készítettem protéziseket. Murányi Tündének kellett egy elgennyesedett, eldaganatosodott fület készítenem, amibe belenyomtak egy parázsló cigarettacsikket és ki kellett fröccsennie a vérnek.

Hogy lettél végül színész?

Sz. T.: Ide jártam a Nagy Sándor József Gimnáziumba, és ott volt egy felsőbb évfolyamos fiú – Mezei Dánielnek hívták, egyébként sportkommentátor lett a tévében -, járt egy gyerekszínházba, ahova engem elhívott és ott annyira megtetszett a dolog, hogy azt mondtam, én ezt választom hivatásomnak. A Földi hatalom, égi kegyelem című darabban szerepel Betz István kollégám, akivel ott, akkor, tizenévesen ismerkedtünk meg. Azóta ez az első alkalom, hogy együtt játszhatunk.

1992 decemberében voltál először színpadon, a Vörösmarty Színházban A régi nyár című darabban játszottál. Milyen volt az előadás számodra?

Sz. T.: Akkor még csak másodikos színművészetis voltam, és egyik tanárom, Iglódi István elvitt magával Székesfehérvárra (nyári színházi előadás volt). Az egész színműs osztályom lejött megnézni a premiert. Nem sűrűn esett meg, hogy egy főiskolást második év végén kivittek egy operett főszerepre. Rendkívül büszke voltam magamra és na-gyon-nagyon élveztem, többek között Bánsági Ildikóval, Bács Ferenccel játszhattam együtt.

A Színművészeti Egyetemre nehéz volt bekerülni és elvégezni?

Sz. T.: Azt szokás mondani, hogy oda nagyon nehéz bekerülni, sokan csak sokadjára jutnak be. 18 évesen beadtam a jelentkezést, elmentem felvételizni, és felvettek. Bevallom, nagyon rosszul éreztem magam a Színművészetin, nem az én közegem, nem az én világom volt, jóformán egyetlen percét sem élveztem a főiskolás létnek, pedig általában ez szokott lenni a színészek egyik legszebb életszakasza. Én viszont rengeteg neurózist szedtem ott ösz-sze. Azt hiszem lelkileg nem voltam elég érett, sem kellően edzett az ottani „pedagógiához”. Az osztályvezetőnknek az volt a módszere, hogy összerombolta a személyiségünket és értékrendünket, aztán figyelte, hogyan építjük újjá magunkat. Nekem ez nem igazán konveniált.

De azért szeretsz színész lenni.

Sz. T.: Természetesen! A Színművészeti után hamar magamra találtam. A színészet ideális esetben a közös játékról szól. Remélem, hogy te is azt láttad a próbán, hogy mi a színpadon játszunk. Nyilván van olyan része, ami komoly munkavégzés; nehéz, fárasztó és idegőrlő, de alapvetően mégiscsak játék. Mégpedig olyan játék, mint a gyerekeké, vagyis élvezetes. A színészek bizonyos mértékig legálisan gyerekek maradhatnak, és ez nagyon jó.

Hogyan jellemeznéd a színészi szakmát? Mi kell ahhoz, hogy az ember keresett színésszé váljon?

Sz. T.: Nem elég a tehetség. Az csak egyetlen összetevő. Nagyon sok munka kell ahhoz, hogy az ember a tehetségéből valamit kihozzon, illetve a tehetségen kívül sok más készség és képesség is szükségeltetik. Amióta én elvégeztem a Színművészetit – ami nemsokára 30 éve lesz -nagyon sokat változott a világ. Ma már természetes, hogy a színész menedzseli magát, tudatosan kialakít egy képet magáról, termékként tekint magára, ám a mi időnkben ilyesmi még nem létezett. Ma már néha fontosabb is az, hogy valaki hogyan adja el magát, mint az, hogy mennyire tehetséges.

Az átlagembernek gyakran fogalma sincs, mennyi munka van egyetlen színházi előadás mögött. Jelmezek, smink, díszletek, világítástechnika, zenekar… – ezek mind olyan munkák, ami a közönség számára láthatatlan és mégis, nélkülük meg sem valósulhatna az előadás. Bevezetnél minket a „kulisszatitkokba”?

Sz. T.: Az írott dráma, amit kézhez kapunk, csak alapanyag, pusztán kiindulási pont. A próbák során önálló és önjáró alkotást kell létrehoznunk belőle. Olyan pszichológiai és fizikai munkát végzünk a próbákon, mely során a szereplők személyes igazsága és motivációi szerint felkutatjuk, hogy mit miért tesznek, s azt miként tudjuk hitelesen ábrázolni. Az egész próbafolyamat olyan, mint egy rendőrségi nyomozás. Ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, mint egy nyomozó: ki, mit, mikor, hol, mivel, miért? Ha ezekre a kérdésekre minden egyes szereplő tudja a saját karaktere szerinti választ, és a rendező ezt koherens egységbe tudja szervezni, tudatos világítással, lejmezekkel, díszlettel, kellékekkel hanggal megsegítve; tehát a rendező mindent az igazolható miértek szolgálatába tud állítani, akkor jó előadást fogunk látni. Olyan ez, mint egy nagy közös Agatha Christie-regény: kinyomozzuk – és itt a rendező Hercule Poirot, a nyomozócsoport vezetője -, hogy mi miért történik, hogyan történik, milyen szándékkal, indokkal stb., mígnem eljutunk a „bűnügy” megoldásához.

Ebben a darabban pedig te vagy a rendező, avagy Hercule Poirot. Milyen ez a munka?

Sz. T.: Izgalmas. Mondták is a kollégák, hogy fel vagyok pörögve, mert tényleg olyan, mint egy bűnügyi nyomozás. Az ember talál egy apró dramatikus nyomot, utána meglátja a következőt, egy szituáció-töredéket, aztán felfedez egy indulatot, izgatottan odaszalad, vizsgálgatja, majd összeáll a fejében egy teória, hogy miért épp úgy alakult a jelenet, a szereplők miként viszonyulnak egymáshoz, és miért pont úgy? Az egész egy izgalmas és játékos nyomozás.

A filmszínészetbe 1995 körül csöppentél bele. Miben különbözik ez a színészettől?

Sz. T.: Kevés filmet forgattam. Filmen sokkal finomabban kell játszani, mint színpadon. Elég, ha csak rágondolok és a szándék vagy gondolat jó esetben tükröződik a szememben. Nekem ez nehezemre esik, inkább színpadi színész vagyok, a színpadon jobban és otthonosabban érzem magam.

Az eddig forgatott filmek közül melyik volt a kedvenced?

Sz. T.: Az animációs mozik, például Az ember tragédiája vagy az Utolsó vacsora. Előbbit Jankovics Marcell rendezte, Az utolsó vacsorát pedig Rofusz Ferenc. Az ő filmje
Leonardo utolsó vacsora freskójáról szólt. Mind a kettőt nagyon élveztem. Megjegyzem, most szeptember 19-én lesz a bemutatója Janko-vics Marcell utolsó munkájának, a Toldi, tizenkét részes filmsorozatnak a bemutatója a Duna Televízióban, amiben az összes szereplőnek én vagyok a hangja. Sajnos Marcell ezt már nem érhette meg. Most persze a Toldi a kedvencem. Pont azért, mert rengeteg szerepet játszhattam benne, mindenféle hangon megszólalhattam.

Hogy lehetsz az összes szereplőnek a hangja?

Sz. T.: Megpróbálom átélni azt, hogy mondjuk milyen kicsinek vagy kövérnek lenni, milyen nyolcvanévesnek lenni, és megpróbálom ahhoz igazítani a hangomat, amit az életkor és a fiziológia elképzelése során belül érzek. Egy kövér embernek például általában a szervei is elhízottak, tehát nyomják egymást, a tüdejébe nehezebben, zajosabban jár kibe a levegő, a nyálkahártyák is jobban súrlódnak, a hangja is egy kicsit zsírosabbá válik, amikor beszél. Így talán érzékeltetni tudom nézővel a kövérséget.

Mondtad, hogy ezeket a rajzfilmeket te szinkronizálod. Miben különbözik a rajzfilm a szinkrontól?

Sz. T.: A rajzfilmekben jellemzően nem szinkronizálunk, hanem az én hangomra rajzolják meg a figurát a rajzolók. Nekem kell őket inspirálnom a hangommal. A szinkron ennél egyszerűbb, mert valaki már létrehozott egy produktumot, amit reprodukálnom kell. Ott az a nehéz, hogy a saját hangomat, tehetségemet, gondolkodásomat hitelesen alárendeljem más játékának.

Miért kezdett el érdekelni a szinkronszínészet?

Sz. T.: Nincs olyan, hogy szinkronszínészet, az csupán a színész munkájának egy szegmense, ami akkor jó és hiteles, ha mögötte ott van a színházi gyakorlat és tapasztalat. Egy színész, jó esetben játszik színházban, szinkronizál, rádiójátékban szerepel, filmet forgat, régebben készültek tévéjátékok, szórakoztató tévéműsorok is. Atyai jó barátom, a Kossuth-díjas Balázs Péter – aki a darabban is vállalt szerepet, egy festőművészt alakít -, rengeteg tévéműsort készített, amiknek állandó szereplője voltam. Emellett még jártam „pódiumozni” is: versmondásokat, verses esteket, irodalmi esteket csináltunk.

Milyen előadást láthatnak majd a Makkosmáriára látogató nézők?

Sz. T.: Ez az előadás az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus programjaihoz kapcsolódik. Komoly és fontos vállalás Budakeszitől, hogy ismét színpadra állítja a darabot, mert a programok közt összesen két színielőadás lesz és a miénk az egyik. Az eredeti darab a kegyhely történetéről szól, ám ebben a változatban mi azt vizsgáljuk, hogyan működik egy kegyhely, hogyan avatkozik be Isten az emberi életbe, mikor avatkozik be, milyen kegyelmi úton segíti a szereplőket? Reményeim szerint az előadásunk nem történelmi tablósorozat, hanem inkább beavatószínházi élmény lesz. Ha jó munkát végzünk – és remélem, azt végzünk -, akkor a néző maga is megtapasztalhat valamennyit abból a csodából, amit egykor Traub János átélt Maria Eichellben, s ami azóta annyi imádkozó embernek adott hitet, reményt és életerőt. Végső soron abból a kegyelemből szeretnénk valamit átadni a közönségnek, amit egy szakrális drámával való munka során mi magunk megtapasztalunk.

Czuczor Mónika

Budakeszi Hírmondó 2021 augusztus

Zenés színmű, mely Makkosmária kegyhely történetét mutatja be. Varga Lóránt című történelmi darabjának feldolgozását (melynek eredeti címe: “Kővel, kő nélkül”) neves színművészek és budakeszi polgárok játsszák el a Makkosmáriai templom kertjében, Oberfrank Pál művészeti vezető és Széles Tamás rendezésében.

A színmű három évszázad történelmén végigvezetve mutatja meg, hogyan próbálta mindig megtörni a hitet a földi hatalom, a Habsburgoktól a kommunizmusig. Az égi kegyelem azonban mindig segített azokon, akik bíztak benne, és a legnehezebb időkben is újjáépítette a lerombolt templomot éppúgy, mint az összetört lelkeket.

A makkosmáriai kegyhely legendáját a budakeszi színjátszás évszázados hagyományaiból építkezve mutatja be Budakeszi Város Önkormányzata és a Mezei Mária Kulturális Egyesület, Budakeszin élő hivatásos színészek és más budakeszi lakosok közreműködésével.

Szereplők: Balázs Péter Kossuth-díjas, Kiváló művész, Crespo Rodrigo Jászai Mari-díjas színművész, Détár Enikő és Timkó Eszter színművésznők, Betz István, Borbély Sándor, Fülöp Tamás, Szabó Sipos Barnabás, Szakács Tibor színművészek, Pfendtner József, Rajnai László, Tóth Balázs és sokan mások.

Művészeti vezető: Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész.

Rendező: Széles Tamás színművész.

Rendezőasszisztens: Dalotti Tibor koreográfus, címzetes egyetemi docens

Zeneszerző: Varga Bálint, díszlet, jelmez: Libor Katalin

Az előadások ingyenesek.

Időpont: 2021. szeptember 6. és 7. 19.30

Helyszín: Budakeszi, Makkosmáriai tempolom kertje