Get Adobe Flash player

Látogatóink

2010. november 20. óta
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa432
mod_vvisit_counterTegnap1004
mod_vvisit_counterEz a hét1436
mod_vvisit_counterMúlt hét7434
mod_vvisit_counterEz a hónap32570
mod_vvisit_counterMúlt hónap84383
mod_vvisit_counterÖsszesen3198071

Online látogatók: 20
Az Ön adatai: 54.158.212.93
,
Mai nap: 2017 okt. 24.

Nemzeti összetartozás napja

A Trianoni békediktátum évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen Ohr Alajos alpolgármester mondott beszédet. Az I. Világháborús Emlékműnél tartott ünnepségen részt vettek a Nagy Sándor József Gimnázium és a Széchenyi István Általános Iskola tanulói. Közreműködött: a Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület.

 

Az alpolgármester úr beszédét teljes terjedelmében közöljük:

Egy székely kislány 1933-ban, Hargita megyei kisvárosban, Maroshévízen született. Bár az erdélyi városkában már akkor sok román lakott, szülei természetesen magyarnak nevelték. Pici lányként nem is értette, miért kell magyarként román állampolgárságban élniük és a románok miért nevezik őket a saját hazájukban, a saját szülőföldjükön hontalannak. Aztán ahogy cseperedett, szülei elmesélték neki, hogy ők ugyan ezer éves magyar földön élnek, a világháborút követő kegyetlen döntések idegenek kezére adták a haza azon részét, Erdélyt, ahol ők éltek. Ekkor hallotta először ezt a szót: Trianon. Ezt a szót, melyre görcsbe rándul a szíve minden magyarnak, amely a nemzeti tragédia szinonimájaként ott él a zsigereinkben. Akkoriban gyakran jártak össze a magyar családok. Ilyenkor felidézték a háború előtti, minden gond ellenére szépnek megélt magyar világot, és titokban, halkan, könnybe lábadt szemekkel elénekelhették a Himnuszt, vagy a "Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország" című nótát. A kislány itta a felnőttek minden szavát és világos volt számára, hogy minden magyar - éljen a Kárpát-medence bármely pontján - csak egy ideiglenes állapotnak tartja ezt a helyzetet, és biztos benne, hogy az elcsatolt területek újra visszatérhetnek az anyaországhoz. Így is lett: észak Erdélyt, Délvidék, Felvidék és Kárpátalja egy részét visszacsatolták a bécsi döntéseket követően. Az akkorra már iskoláskorú kislány boldogan vitte a társaival a városukba bevonuló magyar katonáknak a virágot és néhány röpke évig maga is belekóstolhatott abba a magyar világba, amelyet az ottani magyarság oly nagy áhítattal visszavárt. De a II. Világháború elsöpört újra mindent. Menekülés, pusztulás, majd a régi határok visszaállítása következett, megtorlásokkal, és a magyarok számára még kegyetlenebb világgal. A kislány felnőttként is megtanulta, milyen a saját hazájában idegennek lenni, milyen az, amikor valakinek csak azért kell az ősei földjén megaláztatásokat elviselni, mert magyar. Így talán még inkább megtanulta becsülni a magyar szót, a magyar kultúrát, a magyar történelmet, a magyar és a székely himnuszt. Aztán úgy hozta az élet, hogy Erdélyből Magyarországra jött férjhez. Soha nem feledte a szülőföldjét, soha nem tagadta meg erdélyi származását, sőt mindig büszke volt rá! Ha tehette, gyakran meglátogatta családjával a hátrahagyott rokonságát. Megtanította a fiát is arra, hogy becsülje a magyarságát: becsülje a magyar szót, a magyar kultúrát, a magyar történelmet, a magyar és a székely himnuszt. Megtanította a fiát arra, hogy becsülje azokat a magyarokat, akiket a történelem akaratuk ellenére a határainkon kívülre sodort és a fiára bízta azt az örökséget, hogy mindezt maga is továbbadja. Megtanította fiát a hazaszeretetre - ami a mai, "politikailag korrekt" világban sokak számára egyre kevésbé értelmezhető - aztán földi feladatainak végeztével két éve az Égi Nagy Hazába költözött. Ez a kislány, ez az asszony volt az édesanyám?

 

A trianoni békediktátum minden magyarnak fáj, a mai határainkon kívül és belül élőknek egyaránt. Illyés Gyula egyenesen a trianoni tragédiából vezeti le a magyarság meghatározását, hiszen azt írja: "Magyar az, akinek fáj Trianon."

De hát hogy is ne fájna Trianon minden magyarnak, hiszen a békediktátum következtében az ország területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, azaz egyharmadára, lakosságszáma 18,2 millió főről 7,6 millióra, a felénél kevesebbre csökkent, a magyarság harmada került az új határokon túlra. Ezeket a számokat fontos mindig elmondanunk, mert a számok mögött emberek, emberi sorsok, emberi tragédiák és történelmi örökségünk áll.

Amikor hét évvel ez előtt az Országgyűlés június 4-ét emléknappá nyilvánította, két szándék vezérelte. Az egyik a megemlékezés igénye volt, hogy ne feledjük ezt a tragédiát, véssük gyermekeink, és a következő nemzedék emlékébe, hogy majd ők is továbbadhassák. Ezért is tartozik június 4-e egyben a Nemzeti emléknapok sorába is. A másik szándék a nemzeti összetartozás erősítése volt. A törvényhozás rögzítette, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek. Kinyilvánította egyúttal azt is, hogy a nemzet államhatárok feletti összetartozása valóság. Olyan valóság, olyan tény, amely a magyarság önazonosságának meghatározó eleme. Az együvé tartozás tudata pedig egyaránt fontos az anyaországban és a határainkon túl élő közösségeknek éppúgy, mint minden egyes magyar embernek.

Aki magyar, az egy ezer éves történelemmel bíró közösséghez tartozik, függetlenül attól, hol él, milyen nézeteket vall, mit tart fontosnak vagy éppen jelentéktelennek. A magyar nemzethez tartozás szoros kötelékkel köt össze sokmillió embert a világ különböző pontján. Egységet hoz létre mindazok között, akik magukat a magyarsághoz tartozónak vallják. Az emléknap tehát arra az elszakíthatatlan kapocsra mutat rá, ami magyar és magyar között van. Arra biztatunk mindenkit - különösen az iskolákat, a fiatalokat -, hogy keressék fel az elcsatolt területeket, ápoljanak kapcsolatokat az ottani magyarsággal!

A Nemzeti Összetartozás Napjának van még egy nagyon fontos üzenete a ma élő magyarság számára, ez pedig nem más, mint megelőzni a Trianonhoz mérhető nemzettragédiákat. Ma két ilyen veszély fenyeget. Az egyik a népességfogyás, melyet a kormány családbarát, gyermekvállalásra ösztönző intézkedésekkel próbál ellensúlyozni. A másik a migráció veszélye. Kvóták formájában kívánnak ránk erőltetni nagy számban idegen kultúrájú, beilleszkedni nem kívánó népeket. Tanuljunk történelmünkből, legyünk éberek és ne engedjük, hogy még a maradék hazánk és népünk is veszélybe kerüljön, mert ezért itt és most mi vagyunk felelősek, ezzel mi tartozunk az őseinknek épp úgy, mint az utánunk jövő nemzedékeknek!

 

Ohr Alajos

alpolgármester

FOTÓGALÉRIA ITT.

A Buda Környéki Televízió által készített felvétel megtekintéséhez kattintson az alábbi videóra:

FacebookIWIWGoogle bookmarkTwitterMyspace bookmarkBlogter.hu
Ma 2017. október 24., kedd, Salamon napja van.

Következő programok