Get Adobe Flash player

Látogatóink

2010. november 20. óta
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa637
mod_vvisit_counterTegnap1201
mod_vvisit_counterEz a hét6013
mod_vvisit_counterMúlt hét6464
mod_vvisit_counterEz a hónap18918
mod_vvisit_counterMúlt hónap29247
mod_vvisit_counterÖsszesen3284244

Online látogatók: 13
Az Ön adatai: 54.82.29.141
,
Mai nap: 2018 jan. 19.

A 19. századi Budakeszi bűnügyi krónikája dióhéjban

A mai kor embere hajlamos azt hinni, hogy a régen minden más volt, jobbak voltak az erkölcsök, kevesebb bűncselekmény történt, ám ez nem feltétlenül van így. Nagy számban előfordultak rablások, lopások, gyilkosságok. Megesett, hogy a feldühödött jámbor hívek a plébánosukra támadtak, máskor a budakeszi zarándokokat támadták meg külföldön. A leggyakrabban előforduló kihágás minden bizonnyal az erdőből való falopás volt.

 

 

Az alábbi írás az 1862?1898 között megjelent újságcikkekből ad egy kisebb válogatást, néhány emlékezetes bűnesettel. Az írás terjedelme nem teszi lehetővé, hogy az egyes eseteket részleteiben megvizsgáljuk, így csak a bűncselekmények ismertetésére szorítkozunk, ahol lehet, szépirodalmi leírások is segítségünkre lesznek.

 

1862-ből érdekes hírt olvashatunk a Vasárnapi Újságban Viszály a budakeszi lakosok és lelkészök közt címmel.  Megtudjuk belőle, hogy település lakói és Bacsák Imre plébános között annyira elmérgesedett a viszony, hogy Budakeszi katolikus népe felvetette, hogy egy emberként áttér a református hitre, ha a püspök el nem mozdítja a plébánost. Miután ez nem történt meg, a vitás kérdést többen erőszakkal kívánták megoldani, és tettleg bántalmazták a papot. Emiatt több mint egy tucat embert fogott le a nyomozóhatóság.

 

1881 márciusában egy makkosmáriai emberölés híre járta be az országos sajtót. A bűncselekmény a korszak nagy íróját, Jókai Mórt is megihlette, akinek a közeli Svábhegyen volt villája, és napi kapcsolatban állt városunk egykori lakóival.

 

?A lövés eldördült. A nagy erős fiú szívén találva esett arczra az apja lábához.  E szörny-tett után egyenesen hozzám jött az öreg Groll, ezzel a szóval.

?Megöltem a fiamat! Már most engem is felakasztanak!?

Elmondta, hogyan történt. Én aztán leírtam ezt az egész történetet s elküldtem azt a törvényszék elnökének. A törvényszék a fiúgyilkos apát ?egy évi? fogságra ítélte: a legmagasabb kegyelem azt is elengedte neki. Egy tavaszi napon a svábhegyi kertemben egy szép spanyol meggyfát találtam hírem nélkül elültetve. Az öreg Groll hozta azt oda maga a vállán, s ültette el ? emlékül a megölt fiára. ? Azóta nagyot nőtt ez a fa; de gyümölcsöt nem hozott soha.?

 

(Részlet Jókai Mór: A rosszul osztozott testvérek című életképéből.)

 

A valóságban mi is történhetett? Jókai szinte pontosan idézte vissza művében a történteket. H. Márton gazdag földbirtokosnak volt egy 29 éves, János nevű kicsapongó fia, aki sok keserűséget okozott apjának. 1881. március 17-én reggel pénzt követelt apjától, de az atyja leszidta és elkergette. Ekkor a fiú elővett egy a töltött revolvert, apjának szegezte s úgy követelte a pénzt. Az idős H. kénytelen volt megígérni, hogy pénzt ad, mire a fiú lebocsátotta fegyverét. Ekkor az apa fiára rohant, hogy kezéből a fegyvert kicsavarja. Dulakodás támadt köztük, miközben a fegyver elsült. A golyó H. János szívét fúrta keresztül. Az ifjú menten összerogyott és szörnyet halt. Az apa jajveszékelésben tört ki, ősz haját tépte, és csak szolgái és a rokonok akadályozták meg, hogy öngyilkosságot ne kövessen el. Később önként följelentette magát a budakeszi elöljáróságnál.

A helyben elfogott gyanúsítottakat általában a Községháza zárkájában helyezték el, amíg a nyomozóhatóságok át nem szállították őket a fővárosi börtönökbe. Ez a zárka minden bizonnyal a mai Rathaus Keller helyén lévő egykori uradalmi pincében lehetett. Mikszáth Kálmán egyik írásának hőse is megjárta a budakeszi ?börtönt?.

 

??a falu kövér sváb bírája érkezett meg vasvillás emberekkel, s befogatta és kóterbe záratta a ?spiont?.

Mert ő (a bíró) is kapott egy nagy, kétfejű sasos levelet a Farkas személyleírásával, éspedig a pesti policáj nevében, melyben meghagyatik, hogy az ezen s ezen a napon odaérkező ?spiont? elfogja és kenyeren-vizen szoros őrizet alatt tartsa mindaddig, míg újabb rendelet érkeznék.?

 

(Részlet Mikszáth Kálmán ?Réthy bátyánkról? című anekdotájából.)

 

1896 decemberében egy újabb budakeszi gyilkosságról számoltak be a napilapok. Történt, hogy S. János, egy fiatal, jogvégzett, tehetséges fiatalember, a Budakeszi Takarékpénztár Részvénytársaság könyvelője hidegvérrel agyonlőtte az egyik nagy múltú vendéglő tánctermének bejáratánál T. Jánost. A bűncselekmény elkövetésekor a vendéglő zsúfolásig tele volt. A gyilkost azonnal elfogták, és kihallgatása alkalmával úgy vallott, hogy mivel T. János rátámadt, ezért kénytelen volt önvédelemből használni a fegyverét. Továbbá elmondta, hogy az áldozat korábban többször is megtámadta őt, egy ízben kövekkel dobálta meg, de ő akkor békésen odébb állt. A szemtanúk azonban másként vallottak. Érdekes részleteket osztottak meg a nyomozóhatósággal. Tudni vélték, hogy a gyilkos és áldozata között évek óta rossz volt a viszony. A gyilkos ugyanis szerelmes volt egy lányba, és féltékeny volt az áldozatra, akiről azt hitte, titokban szerelmi viszonyt folytat kedvesével. Jellemezték is az elkövetőt, úgy írták őt le, mint gyanakvó, félénk, ideges embert. A gyilkosság napján bement a vendéglőbe, és a táncterem ajtajában nemes egyszerűséggel mellbe lőtte T. Jánost, aki a helyszínen azonnal meghalt. A tanúk szerint a kérdéses alkalommal S. János anélkül támadt áldozatára, hogy az áldozat bántotta volna. Mindez arra utal, hogy a gyilkos előre megfontolt szándékkal érkezett a helyszínre, és a tervét gondolkodás nélkül végrehajtotta. Az eset további tragédiája, hogy az áldozat friss házas volt. A gyilkosság előtt egy héttel kötött házasságot.

 

1897-ben az Országos Hírlap Vadászat emberekre címmel jelentetett meg egy cikket. A budakeszi koronauradalom egyik erdészeti napidíjasát, H. Mihályt azzal vádolták a községbeliek, hogy időről időre magához vette a puskáját, és az erdőben emberekre vadászott. Áldozatai általában a sűrű erdőben a gallygyűjtők közül kerültek ki. 1897 nyarán két eset is történt, amely rá terelte a gyanút. S. Károly és Zs. István esetében a bokrok mögül lőtt kiszemelt áldozataira, előbbi bele is halt a sérüléseibe, utóbbi hosszú ideig a községi kórházban  feküdt élet és halál között. Szemtanúk is voltak a két esetnél, akik azt is tudni vélték, hogy H. Mihály kapcsolatba hozható több korábbi gyilkossággal és gyilkossági kísérlettel, amelyekben ismeretlen tettes ellen folytattak nyomozást a Pest vidéki törvényszéknél.

És ha már az erdőnél és a gallygyűjtésnél tartunk, akkor érdemes megjegyezni, hogy a budakesziek előszeretettel dézsmálták a környező uradalmi erdőket. Több újságcikk is foglalkozik a falopásokkal, erdőirtásokkal, amelyeket a helyi svábok nyakába varrtak. Általában értetlenségüket fejezték ki az újságírók, akik egyrészről példaértékűnek tartották a budakeszi svábok gyümölcsfa-ültetési szokásait, másrészről nem értik, hogy ugyanezek a svábok miért irtják az erdőket.

 

?[?] mert ime szemünk előtt van Buda városának és budakeszi helységének lakossága, a kik együl egyig szenvedélyesen ültetik, ápolják szülőikben, kertjeikben és udvaraikon a gyümölcsfákat, abból évek óta gazdagodnak, és mégis ezen város és ezen helység lakosai közül kerülnek ki az egész országban a legelvetemedettebb fapusztitók, s pusztitásaik ellen a budai hegység birtokosait semmi hatalom sem védheti meg; miután ezek szerződés szerint nagymennyiségü ültetvények szállitását elvállalják, azt azután, vagy a buda városi, vagy a kincstári erdőkből, vagy a budai hegybirtokosok kertjeiből összeszedik és drága pénzen elszállitják. ? Itt tehát a fapusztitás már valódi kereskedéssé fajult.?

 

És zárásul egy, a budakesziek sérelmére elkövetett bűncselekmény. 1898. július 14-én budakeszi svábok egy magyar zarándokcsoporttal Lourdes-ba zarándokoltak. A zarándokok élén mentek a budakesziek, mikor Lyonban összetalálkoztak a nemzeti ünnepüket ünneplő franciákkal, ekkor:

 

?A zarándokok abbahagyták zsolozsmáikat és mit sem sejtve, iparkodtak el a szabadság szobra elöl, amikor a tömeg a budakeszi németek láttára valósággal fanatizálódott.

? A'bas, a'bas! kiáltások hangzottak s néhány vérmes franczia a budakesziekre rohant, akiknek melléröl letépték a nemzeti jelvényt.

Ugy kellett öket nagy viaskodás közben kiszabaditani, akik aztán a tömeg dühe elöl kocsikon menekültek a szállodába. A zarándokcsapat között sok katholikus pap és magyar nép volt, de azokat épen nem bántották. A lyoni megtámadtatás annak a bizonyitéka, hogy a franczia nép engesztelhetetlen gyülölséggel viseltetik a német iránt. A lyoni lapok restelkedve irnak a támadásról és egyuttal fel is világositják a támadhat, hogy gyülöletüket rossz helyen alkalmazták: a harisnyás, borotvált békés budakeszi svábok voltaképen magyarok és a magyar nemzet jelvényeit taposták le a porba.?

 

 

Gellér Dávid

 

 

[1] Vasárnapi Újság, 1862. augusztus 17.

[2] Szentesi Lap, 1881. március 26.

[3] Szentesi Lap, 1896. december 6.

[4] Ennek helye ismeretlen. 1897-ben valószínűleg nem is volt Budakeszinek saját kórháza.

[5] Országos Hírlap, 1897. november 23.

[6] Vasárnapi Újság, 1855. április 29.

[7] Országos Hírlap, 1898. július 24.


Ma 2018. január 19., péntek, Sára és Márió napja van.