Get Adobe Flash player

Látogatóink

2010. november 20. óta
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa295
mod_vvisit_counterTegnap1292
mod_vvisit_counterEz a hét3208
mod_vvisit_counterMúlt hét6464
mod_vvisit_counterEz a hónap16113
mod_vvisit_counterMúlt hónap29247
mod_vvisit_counterÖsszesen3281439

Online látogatók: 46
Az Ön adatai: 54.227.6.156
,
Mai nap: 2018 jan. 17.

Természeti csapások, tűzvészek, időjárási anomáliák az újkori Budakeszin

Több mint száz éve komoly műszerekkel figyeljük és mérjük a természet erőit. Naprakészen tudjuk, hol és mikor volt földrengés, számon tartjuk az összes időjárási rekordot.

 

Ezzel szemben a 17?19. század időjárását, természeti csapásait, katasztrófáit a forrásokban itt-ott előbukkanó adatokból kell kihámoznunk. Ez az írás kísérletet tesz arra, hogy korabeli források segítségével bemutassa Budakeszi és szűkebb környezetének időjárási anomáliáit, természeti csapásait.

 

Kezdjük először a tűzvészekkel. Az újkori Budakeszi történetében pusztító, több halálos áldozattal járó nagy tűzvészről nem tudunk. Időnként leégett 1-1 ház, de áldozatokról nem számolnak be a források. A hajdani Alkeszin a kora újkorban (török korban) viszont gyakoriak voltak a tűzesetek. A két legnagyobb tűzvész 1611-ben és két évvel később, 1613-ban volt, amikor gyakorlatilag az egész falu leégett. A források áldozatokról, illetve az okokról nem számolnak be. Ez a katasztrófa lehetett természeti csapás, de akár háború következménye is.

 

Az elmúlt 300 évben Budakeszin több földrengés is érezhető volt (a legutóbbi idén januárban), de minden alkalommal távol volt városunktól a rengés epicentruma. Magyarország területén egyébként a földrengési aktivitás mérsékeltnek mondható. Ennek ellenére károkat okozó földrengések 15-20 évente, míg jelentős károkat okozó földrengések, 40-50 évente fordulnak elő.[1] Településünk viszonylag közel fekszik a Móri-árokhoz és Komáromhoz, amely területeken gyakran alakulnak ki földrengések. Az újkori Budakeszi legerősebb földrengései minden bizonnyal az 1763-as és az 1783-as komáromi földmozgás idején lehettek. Az 1763-as, a Richter-skála szerinti 6,3-as erősségű földrengés idején sérült meg a zsámbéki premontrei prépostsági templom (mai romtemplom) is. Ezt a rengést Budakeszin is érezni lehetett, de károkról nem készültek feljegyzések. 20 évvel később Komáromnál újra megmozdult a föld. Az 1783-as áprilisi földrengés erejét csak becsülni lehet, de a korabeli források alapján tudjuk, hogy Budakeszin két ház összedőlt és négy embert maga alá temetett.[2] Tudunk arról, hogy az 1809-es móri földmozgás is érezhető volt településünkön, károkról viszont nincs információnk.

 

Az elmúlt 300 év időjárásáról több forrásból nyerhetünk információkat. Milyen lehetett Budakeszi időjárása az újkorban? Megállapíthatjuk, hogy sok mindenben eltért napjaink időjárásától. Bizonyos korszakokban kedvezőbb, máskor sokkal kedvezőtlenebb volt. A svábok betelepülésének időszakáról (18. század első fele) tudjuk, hogy rendkívül kemény telek mellett, rövid, száraz nyarak jellemezték a település időjárását. Az 1720-as években a környéken 7 éven keresztül nyaranta szinte egy csepp csapadék sem hullott, amely óriási terméshozam-visszaesést, éhínséget és a környező települések elszegényedését hozta magával. Budakeszin az 1728-as összeírásból tudjuk, hogy az aszály csak két évig sújtotta a települést, de ez is éhínséghez és a születésszám-visszaeséséhez vezetett. Szintén e forrás számol be róla, hogy 1727 tele olyan kemény volt Budakeszin, hogy szinte az összes szőlő lefagyott.[3]

 

A 18. század második felében kedvezőbbre fordul az időjárás, ám az 1780-as években újra megismétlődött az 1720-as évek időjárása, amely egy komolyabb járvánnyal (nem megállapítható, milyen nyavalya lehetett) kiegészülve 1782-ben sok áldozatot szedett a településen. Majd eltelt újabb ötven év, és újra megismétlődött ez a kedvezőtlen időjárás. 1831-től éveken keresztül száraz nyarak voltak egész Pest megyében.[4] Aztán ? a sors furcsa fintoraként ? az éveken át tartó szárazság, az újkori feljegyzések talán legnagyobb viharával zárult. 1837. május 15-én, pünkösdhétfőn verőfényes tavaszi időben több ezer budai és budakeszi polgár kereste fel részben a makkosi kegytemplom romjait, részben a 2. budai népmulatságot, amelynek rendezvényei elsősorban a Zugligetben és a Svábhegyen zajlottak. Délután 2 óra körül Budakeszi felől az ég hirtelen elsötétedett, és egy óriási, több órán keresztül tartó vihar vette kezdetét, veszélybe sodorva a budai népmulatság résztvevőit.

 

?Itt muzsika zengett, ott dalok hangzottak; mások a nyílt teremekben tánczoltak; egyebek a? fákra aggatott köteleken hintáztattak; majd ismét a fiatalság enyelegve s? játszadozva dévajkodék, míg a? korosabbak [?] hordókból csurogtatták a? becses szőlő nedvet. [?] A felhők azonban mindjárt dél után komolyan kezdék borítani az eget [?] két és három óra köztt iszonyú zápor következett [?] a? minduntalan újra kezdett eső sürűn ömlött éji 10 óráig. Legbúsítóbb volt azonban a? 3 és 5 óra köztt hat ízbeli jégeső, mellynek némelly szeme galamb tojásnyi nagyságú vala, s? oly rémítő zugással hullott az egyre hangzó égdörgés és villámlás között, hogy a házak fedeleit is keresztül veréssel fenyegeté. Hosszas ideig a zöld gyep hófehérségű volt a jégszemektől. Az égi vész átvonult Buda és Pest vidékeire is [?] Budán a? Krisztinavárosban egy pár hidat járhatatlanná tett; a hegyekről rettentő erővel zuhant le a? víz, kocsikat döntött-fel, s? tört ketté, embereket ragadott a? mély árokba.?[5]

 

Ettől kezdve a viharok ideje köszöntött be. Több nagyobb égi áldást is feljegyeztek a források, amelyek közül kiemelhető az 1842. szeptember 29-én bekövetkező felhőszakadás, amely az egész Budai-hegyvidéken óriási károkat okozott a szüret előtt álló szőlőtermésben.[6] Szintén emlékezetes volt az 1875-ös vihar, amely méreteiben az 1837-es viharhoz hasonlítható. 1875. június 26-án, szombat este 6 órakor egy fél órás jégeső okozott óriási károkat Budakeszin, a Budai-hegyvidéken és különösképpen Buda mélyebben fekvő részein. A jelentős anyagi kár mellett rengeteg halálos áldozatot követelt a vihar. Szólaltassunk meg ismét egy korabeli szemtanút a vihar erejéről:

 

?Egy félóra alatt a Krisztinaváros, a vérmezőtől kezdve az alagutig, s le az Attila-utczán, egy tengernek látszott. Képzelhetetlen, a mekkora víztömeg gyült össze perczenként e tekenőben. Felülről mind nagyobb és nagyobb mennyiségben rohant, a Duna szélességével, de tizszer oly gyorsasággal, lent pedig nem volt lefolyása, mig gátjait el nem törhette vagy át nem hághatta.?[7]

 

 

Ennél a viharnál a budakeszi károkat is felmérhetjük. A templom toronygömbjében az 1875-ös restaurálása során dokumentumokat és pénzérméket helyeztek el. A templomtorony 1983-as javítása alkalmával előkerültek ezek a források. Az egyik dokumentum beszámol az 1875. június 26-i jégesőről. Budakeszit a vihar után hosszú ideig jég borította, a termést szétverte a jég, némi árpa és zab maradt csak meg. A katasztrófa emberáldozatot is követelt. Maga a forrás több mint száz halálos áldozatról tud, de ez a szám valószínűleg a budai áldozatokkal együtt értendő, hiszen az 1875-ös budakeszi halotti anyakönyv nem támasztja alá ezt az értesülést. 1875-ben 136-an haltak meg a településen, 1874-ben 128-an, míg 1876-ban 148-an, látható, hogy 1875-ben átlagos halálozással számolhatunk.

 

 

A térség vitathatatlanul legnagyobb természeti katasztrófája az 1924. június 13-án a Bia?Vác között tomboló viharforgatag volt, amely településeket döntött romba, a szomszédos Páty nagy része is elpusztult, de a pusztítás Budakeszit elkerülte. A becslések szerint helyenként 370 km/h sebességgel száguldó szél Pátyon egy fával megrakott szekeret is felkapott, amit a levegőben megforgatott, és az út melletti árokba dobta. A szélörvény több embert elragadott.[8]

 

Ezekhez a viharokhoz képest eltörpül az emlékezetes 2006. augusztus 20-án tomboló budapesti vihar (népszerű nevén szupercella), amely még így is komoly veszélyt idézett elő. Ennek oka főleg abban keresendő, hogy nagy tömeg gyűlt össze a tűzijáték megtekintésére, és a rendezők nem vették figyelembe az OMSZ figyelmeztető előrejelzését. Bár már lassan hét év eltelt az események óta, nap mint nap szóba kerülnek az akkori történések. A mellékelt képek és leírások alapján elképzelhetjük, milyen állapotok uralkodtak a térségben 1837-ben vagy 1875-ben, a pátyi viharforgatagról nem is beszélve.

 

Gellér Dávid

 

 

 

 

 

 


[1] Kiszely Márta: A Vértes rázkódásai; Élet és Tudomány 2010. március 5. 304?307.

[2] Münchener Zeitung 1783. Mai. Hogy mennyire komoly lehetett ez a földrengés, mi sem bizonyítja jobban, hogy a forrásunk egy müncheni újság.

[3] Borosy 1728. 247.

[4] Regélő. Szépművészeti első magyar folyóirat. 1837. 02. 26. 136.

[5] Regélő. Szépművészeti első magyar folyóirat. 1837. 05. 21. 326.

[6] Oesterreichischer Beobachter 1842. október 8. 1112.

[7] Vasárnapi Újság, 1875. július 4-i szám

[8] A viharforgatagról további információkat az alábbi oldalon olvashatunk. http://www.biai.hu/Biakro/pdf/kro-0407/23-24.pdf

Ma 2018. január 17., szerda, Antal és Antónia napja van.