Advent 3. vasárnapján az "év úszóeseményére" került sor a Komjádi uszodában, ahol több, mint száz budakeszi úszópalánta versenyzett a Baluswim Úszóiskola versenyén. A Baluswim a budai kerületekben és Budakeszin az ORI-ban oktatja immáron 15 éve az úszáshoz kedvet érző gyerekeket, a versenyen összesen 222 gyerek küzdött az érmekért. A verseny után sor került az évforduló méltó megünneplésére.

Nehezen talált magának parkolót, aki Advent időszakában arra vetemedett, hogy a vasárnapját egy uszodában töltse.  Aznap hiábavaló volt a korai elindulás, a helyszínen kellett szembesülni azzal a ténnyel, hogy a Komjádi előtt elterülő nagy parkírozó ellenére, van olyan esemény, amikor ez a helyszín is kicsinek tud bizonyulni. December 11-én pedig pont egy ilyen eseménynek voltunk magunk is tanúi.

Véletlen ugyan, hogy a Baluswim Úszóiskola Advent 3. vasárnapjára szervezte úszóversenyét, nekem mégis azt juttatta eszébe, hogy ez a vasárnap kiemelkedik a többi közül. Advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja. És igen, éppen ennek az örömnek a fényét láttuk megcsillanni a gyermekek szemében, hiszen ha máskor nem is, de ma legalább 5 órán keresztül együtt voltak a családok, sokaknál több generáció is és egységben egymást szeretve  izgulhatták végig a versenyt. Minden családos, legyen az kulturális, zenei vagy sport rendezvény alatt úgy érzi az ember, hogy arra a kis időre valami más dimenzióba csöppen, ahol elfelejtődnek a mindennapokat megkeserítő gondok, a nélkülözés, az egymás meg nem értése és az ebből eredő gyűlölködés, és ha képessé válunk arra, hogy háttérbe kerüljön Önnön fontosságunk akkor lehetővé válik számunkra, hogy átadjuk magunkat az esemény hangulatának és talán ráébredünk arra is, hogy minden ember, de legfőképpen a gyermek a szíve mélyén semminél sem vágyik jobban másra csak arra, hogy őt szeressék. A gyerekek sütkéreztek a feléjük áradó szeretetben, hogy ott van anya, apa és a kis vagy nagy testvér, aki Őérte drukkol. Most ma csak Ő számít, most bebizonyíthatja, hogy azt az 50 métert képes teljes erőbedobással eszeveszett tempóban leúsznia, még annak ellenére is  hogy a legjobb úszószemüveg is az első 10 karcsapás után bepárásodik és csak a szürke köd marad, és akkor még a fül és orrdugulást nem is említettük. De mindez mellékes, mert ezeket a gyerekeket hajtja valami, amit nehéz megmagyarázni annak, aki nem él a vízi sportok világában; viszont aki abban él, annak ez egy titokzatos világ, Székely Éva szavaival élve: „Egy szenvedély, amely meghosszabbíthatja az életet.”

A Baluswim Úszóiskola vezetőjét, Visontai Balázst kérdeztem az úszóversenyről, az úszásról, mint sportágról és annak jótékony hatásáról, valamint magáról az Úszóiskoláról, amit mára a budakeszi gyerekek egyre inkább sajátjuknak éreznek.


- Balázs, szeretném, ha beszélnél egy kicsit magadról, arról hogy hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a sportággal?

Édesapám nagyon jó öttusázó volt, és Ő szerette volna, hogy én is az legyek. Sajnos a tehetségem kevés volt, pedig gyönyörű és igazi embert próbáló sport, de a 4 év úszás - futás egy életre meghatározó volt számomra, a víz, és az úszás szeretete örökre megmaradt. A biológia-testnevelés szakos tanári képzés alatt lehetőségem nyílt valamilyen edzői végzettséget adó sportágat választani. Az úszás mellett döntöttem, hátha jó lesz valamire…

- Honnan ered a csapat neve, van esetleg valamiféle története?

Kora gyerekkorom óta Balunak becéztek, (nem hiszem, hogy a hatalmas termetem miatt )
ez az én gyerekem, az egoizmusom… Tetszett ez a név, benne vagyok én, benne van az úszás is.

- Mire vagy a legbüszkébb az iskolát tekintve?

A semmiből indultunk, egy diplomával a farzsebemben, tőke és tapasztalat nélkül kezdtem szervezni, és oktatni. A 15 év alatt sikerült elérni azt, hogy az ország legnagyobb MINŐSÉGI oktatást produkáló Úszóiskolájává nőttük ki magunkat. Kamasz tanítványaink pont olyan szívesen jönnek, mint a kicsik és ez nagyon nagy szó.
Szüleimtől örökölhettem azt a hozzáállást, hogy „bármit teszel, csináld jól”, ez vezérelt és vezérel ma is. Rosszul vagyok, ha hibát követek el és remélhetőleg ez a hozzáállás teszi lehetővé számunkra, a folyamatos növekedést a futószalag effektus elkerülés mellett.

Büszkeséggel tölt el, hogy bár Úszóiskolánk lehető legtöbb fiatal számára elérhető tömegsport szemléletű szervezet, de az oktatás színvonala már felkeltette az egyik legnevesebb versenysport egyesület a "A Jövő SC - Veolia" érdeklődését és élsportra vágyó gyermekeinket, örömmel fogadja, és utánpótlás-nevelőként tekint Úszóiskolánkra. Ha valaki versenyzői szándékkal érkezik hozzánk, és egyetértünk abban, hogy érdemes evvel foglalkoznia, akkor mi is ide irányítjuk. Érdemes megjegyezni Sztankovics Anna és Dóra nevét. Ők is tőlünk „igazoltak” a Jövő SC – Veolia Egyesületéhez.  Anna nyáron 100 mellen az IFI Eb-n aranyérmes lett. Szerintem róluk is nemsokára többet hallunk majd. Természetesen, amellett, hogy nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mi is részesei vagyunk a sikereiknek, de elsődlegesen mégsem az a célunk, hogy keveseket juttassunk messzire, sokkal inkább az, hogy minél több gyermekkel tegyünk meg közösen egy-két életre szóló lépést, ha úgy tetszik karcsapást.

Büszke vagyok még arra is, hogy aki nálunk kezd oktatni ritkán hagy el minket. Jellemzően, aki kilép az vagy szülni megy, vagy elköltözik. Nem tudok olyan esetről, hogy egy távozó oktatóm más Úszóiskolánál kezdett volna dolgozni.  Fontosnak tartom az állandóságot, hogy megbízható társakkal vehessem körül magam, és ha ez sikerül, akkor velünk is maradjanak. Hiszen a gyerekeket csak másodsorban tanítjuk úszni, elsősorban a víz iránti szeretet próbáljuk felébreszteni bennük, és ez gyakorta az oktatóval kialakuló bensőséges bizalmon alapszik. Ha gyakran váltanák egymást az oktatók, ez nem működhetne ilyen jól.  Fejből nem is tudom, de Zoli „bácsi” ha jól számolom legalább 10 éve, Petra „néni” legalább 8 éve, de inkább több, Tamara és Adri is 6-6 éve vannak nálunk. A „fiatalok” Mirtill és Gergő 3 és 2 éve. Meg kell még említenem „állandó beugró” segítőinket is Líviát és Dórit, Hajnit aki az adminisztrációban és a háttérmunkában játszik nélkülözhetetlen szerepet és Balogh Dani „bácsit” aki Egyesületünk legfrissebb hajtását a röplabdaszakosztályt irányítja Budakeszin a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium testnevelőjeként. Így igazán teljes a csapat.

Közben megérkezik Petra néni és Zoli bácsi, akiktől arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy mi ösztönöz egy fiatal csinos lányt és egy kedves fiatalembert az edzői pályára és hogy ezt a mesterséget miért éppen ebben az úszóiskolában űzik. Mindketten elmondták, hogy egészen kicsi koruk óta sportolnak, a sport áthatja a teljes életüket. Petra öttusázó, Zoli atléta múlttal a háta mögött kötött ki az úszásnál és minden vágyuk az volt, hogy egyszer edzők lehessenek és gyerekekkel foglalkozhassanak. Balu úszóiskolájában megvalósíthatták azt, amire vágytak, mint mondják: „ itt azt csinálhatjuk, amit szeretünk, úgy érezzük, mintha egy nagy család része lennénk, ahol igazi csapatmunka folyik”.  Szerintük az edző első számú és legfontosabb tulajdonsága az, hogy pozitív érzelmi kötöttség fűzze őket az úszósporthoz. Feltétel nélkül szeressék azt a légkört, ami az edzéseken uralkodik. Nem az a fontos, hogy a kis tanítványok azt higgyék, hogy az edző szereti, kedveli őket, hanem az, hogy valóban szeresse, kedvelje őket.  Meggyőződésük szerint minden gyermek egyedi és különálló személyiség, akihez meg kell találni az utat. Ez persze nagy kihívás, de egyben a szépsége is az edzői szakmának.

Most beszéljünk magáról a versenyről! Újra Visontai Balázst kérdeztem.

- Hány éve és miért rendeztek úszóversenyeket?

Hű, legalább 10 éve rendezzük meg ezeket a versenyeket, az első talán 80-an lehettek. Hogy miért? Az úszásban, ellentétben más szabadidősportokkal, a gyerekeknek nem rendeznek amatőr versenyeket, ezért a gyerekeknek nem volt lehetőségük megmutatni, hogy milyen tudásra tettek szert, nem volt lehetőségük összemérni erejüket, csak "profi" versenyeken, ahol a heti 10-12 edzésen részt vevők "legyalulták" volna őket. Viszont más szabadidősportoknál látható volt (tánc-fellépések, küzdősportok-övvizsgák- versenyek, labdajátékok-meccs), hogy a gyerekekben nagyon komoly igény van megmutatni, megmérettetni magukat. Ezért a kezünkbe vettük a dolgot, és saját versenyeket kezdtünk el rendezni, ahol a gyerekek sikerélményt szerezhetnek (mindenki kap oklevelet és ajándékot) de a szabályok megismerése és betartása is irányt mutathat a további életükben.

- Milyen versenyszámokra került sor?

Gyors, hát, pillangó és mell, minden korosztálynak (5-től 12 évesekig) külön a fiúknak és a lányoknak 50 méteres távon hirdettünk versenyt. Külön megható és kedves pillanatoknak lehettünk szemtanúi, amikor a 2005-ös, azaz a 6 évesek és a náluk apróbb kisemberek elszánt gyors és hát lábtempózását szurkolhattuk végig.  A verseny záróakkordjaként igen nagy sikert aratott a családi (3x50 méter szabadon választott úszásnemben) és a vegyes váltók (4x50 méter hát-mell-pillangó-gyors sorrendben) rajthoz állása. Ezekben a versenyszámokban, a nap fénypontjaként a gyerekek testvéreikkel és szüleikkel együtt mérkőzhettek meg egy csapatban. Itt eljött a szülők ideje, itt végre ők is bebizonyíthatták, hogy dacára a negyedik vagy ötödik  X-nek, bizony, ha kell, anya és apa is ki tud magából feszíteni egy hajrát, nem is akármilyen iramban.

- Miért volt ez a mostani verseny különleges?

2011. szeptember 1-én töltöttük a 15 éves születésnapunkat, és ezért ez a verseny most születésnapi rendezvény is volt. Csodálatos szülinapi ajándék volt a számunkra, hogy idén megdöntöttük az eddigi rekordunkat, összesen 222 gyerek nevezett és tisztelt meg minket jelenlétével. És ha ezt a számot még átlagban hárommal megszorozzuk, el lehet képzelni, hogy mekkora szülinapi tortát kellett a „hátunkon” bevarázsolnunk a medencetérbe.
-Terveztek-e a jövőben is versenyeket és ha igen, miért?
Igen, amíg erőnkből futja minden év, és minden tanév végén. És a boldog mosolyokért :-) !

- Köszönjük az interjút és további munkátokhoz sok sikert kívánunk!


Ép testben ép lélek! – mennyire igaz mondás! Az úszás élettani hatásainak köszönhetően rendben tartja a gerinc stabil állását, megmozgatja a test összes belső izmát. Nem is gondolnánk, hogy az úszás tizenkétszer hatásosabb, mint az edzőteremben végzett mozgás.  Ezen felül fejleszti az állóképességet, növeli a hatékonyságot és mozgékonyságot, s mindezen túl hozzájárul lelki békénk stabilizálódásához is.

A januárban újra elkezdődő iskolai görnyedés enyhítésére ennél jobb módszert nem is lehet találni, egybekötve némi energia-levezető játékkal! Talán ez az a sport, amelyre a gyerekeket is legkönnyebben rá lehet venni. Éljünk vele!

KÉPTÁR A VERSENYRŐL

Kiss Orsolya